Ősi mikrobiális élet nyomaira akadhattak a Marson

A Földön élt ősi mikrobiális életközösségek nyomaihoz hasonló kőzetformációkat azonosított egy kutató a Curiosity marsjáró felvételein. Az eddigi legalaposabb ilyen összehasonlító elemzés csábító következtetésekre adhat alapot, azonban a kőzetek biológiai eredete mikroszkópos vizsgálata nélkül nem bizonyítható. A cikk az Astrobiology legfrissebb számában jelent meg.

A marsi élet reményét először Giovanni Schiaparelli olasz csillagász ültette el a köztudatban, aki 1877-ben csatornákat vélt felfedezni a vörös bolygón. Ezekről a csatornákról kiderült, hogy nem egyebek optikai illúziónál, azonban az utóbbi években ismét izgalmas - és ezúttal tudományosan megalapozott - hírek kezdtek érkezni a marsi vízről. Egy friss kutatás szerint pedig elképzelhető, sőt, valószínűnek tűnik, hogy ezek az ősi marsfelszíni vizek egyáltalán nem voltak lakatlanok.

A földön kívüli élet kutatását ma már egyáltalán nem úgy képzelik el, mint Schiaparelli korában, amikor sokan úgy vélhették, hogy egy kicsit erősebb távcsővel nézve majd megpillanthatják a csatornák partján pecázó zöld kis emberkéket. Az alapgondolat azonban mindmáig hasonló: ha csatornákat találunk, kellett, hogy legyen, aki vagy ami kiásta őket. Ha pedig sikerül kizárnunk az “amit”, alkalmazhatjuk Sherlock Holmes jól bevált logikáját, mely szerint:

Amikor kizárjuk a lehetetlent, ami megmarad, bármilyen képtelenségnek is tűnjön, az az igazság.

Nora Noffke, a virginiai Old Dominion University geobiológusának nevét akkor ismerhette meg a szélesebb közönség, amikor kutatócsoportjával a nyugat-ausztráliai Dresser-formációban ráakadt Földünk eddig ismert legősibb életközösségének nyomaira. 3,5 milliárd éve persze még egész mást értettünk "életközösség" alatt, mint manapság: valójában mikrobákból felépülő szőnyegekről volt szó, melyek időszakosan vízzel borított területeken jöttek létre. Az ilyen szőnyeggel fedett sziklákon némiképp máshogy alakult az erózió, mint az élettelen tájakon, és ennek nyomai megmaradtak több mint három milliárd év után az ausztrál kőzetekben. Az ilyen formációkat nevezik mikrobiális eredetű üledéskes struktúráknak, vagy az angol név rövidítéséből MISS-nek.

Mikrobiális szőnyeg a Yellowstone Nemzeti Park egyik forró vizű tavában Forrás: Flickr/K. Kendall

Ha feltételezzük, hogy a fiatal, vízben gazdagabb Marson a földihez hasonlóan indulhatott el az élet fejlődése, itt is esély van arra, hogy rábukkanjanak a korai mikrobiális élet nyomaira. Nora Noffke ezzel az alapfeltételezéssel kezdte végigböngészni a Curiosity marsjáró felvételeit, melyek az ősi Giullespie-tó Yelloknife-öbléről készültek . A terület különleges geológiai történetének köszönhetően eleve a marsi élet legígéretesebb kutatási célpontjának számított, hiszen immár tudjuk, hogy az itt elterülő iszapos tó a Mars korai, nedvesebb időszaka után, nagyjából 3,7 milliárd éve fennmaradt víztestek egyike lehetett, ráadásul az ősi tófenék kőzetét egészen néhány tízmillió évvel ezelőttig rárakódott törmelékréteg védte a széltől és a kozmikus sugárzástól.

Ez már nem a Yellowstone, hanem a marsi Yellowknife-öböl, egy ősi tó medrében Forrás: NASA

A geobiológus értő szeme olyan, számunkra ártatlanak tűnő részleteket fedezett fel a Curiosity felvételén, melyek igencsak jellemzőek az ősi mikrobiális életközösségekre. A háromszög alakú csipkézés a kép bal felső szélének szikláján, a jobbra alul található “ráncok”, valamint az erózió rendellenes nyomai - ráadásul mindez egy helyen - mind-mind azt valószínűsítik, hogy a tófeneket 3,7 milliárd éve valamilyen mikrobiális életközösség boríthatta. Ráadásul Noffke a marsi sziklák formájában és elhelyezkedésében képes volt azonosítani a hasonló földi mikrobiális szőnyegek időbeli változásainak - ahogy növekednek, kiszáradnak, összetöredeznek és újra növekednek - nyomait. Az igen részletes elemzést megtalálhatjuk az Astrobiology legfrissebb számának interneten is elérhető cikkében.

Ahhoz, hogy valóban bizonyítást nyerjen, hogy a Curiosity fotóján a marsi mikrobiális élet nyomai látszanak, kőzetmintákat kellene visszahozni a Földre, és mikroszkóp alatt megvizsgálni őket - erre azonban a közeli jövőben biztosan nem nyílik lehetőség. A képen látható formákat elvileg létrehozhatták nem biológiai eredetű folyamatok is, ezt azonban valószínűtlenné teszi a sok részlet pontos egyezése, valamint az, hogy a Földön nem találtak ehhez hasonló formációt, mely ne lett volna biológiai eredetű.

Íme néhány részlet, melyek Nora Noffke szerint nagy valószínűséggel biológiai eredetre utalnak. Részletesebb ábrák az eredeti cikkben, a képre kattintva érhetők el. Forrás: NASA, Origo

A NASA Ames Kutatási Központjának bolygókutatója, az Astrobiology szerkesztője, Chris McKay elismerte, hogy rengeteg olyan - nem túl meggyőző - cikket látott, melyben “mutattak egy ‘halom port’ a Marson és egy másik hasonló halmot a Földön, majd gyorsan arra a következtetésre jutottak, hogy ha ugyanúgy néznek ki, eredetük is hasonló lehet.” Noffke cikkét azonban az eddigi legalaposabb ilyen elemzésnek tartja, ezért jelenhetett meg a folyóirat lapjain.