A NASA és más tudományos műhelyek közös kutatási projektje, az Operation Ice Bridge (Jéghíd művelet) keretén belül először sikerült összeállítani Grönland teljes jégtakarójának tudományosan hiteles 3D metszettérképét.
A több évig tartó kutatás során a jégrétegen áthatoló radarhullámok, valamint a jég alatti kőzettakaróig lehatoló fúrások segítségével gyűjtött adatok alapozták meg az eddigi legrészletesebb grönlandi jégtérkép elkészítését. A repülőgépről végrehatott részletes radar monitoring több ezer különböző korú egymásra rakódott jégréteget tárt fel. Minden egyes jégréteg olyan, mint az időkapszula, fontos adatokat szolgáltat a jég keletkezése idején uralkodott éghajlati és atmoszferikus viszonyokról.
Az új térkép lehetővé teszi a szaktudósok számára a jégtakaró és az egyes intenzív eljegesedési periódusok pontos kormeghatározását is. „ A gyűjtött hatalmas adatmennyiség megmutatja a grönlandi jégképződés szakaszait, és hozzásegít a jelenlegi folyamatok pontosabb megértéséhez is” – nyilatkozta Joe McGregor jégkutató, a University of Texas Austini Geofizikai Intézetének munkatársa, a tanulmány vezető szerzője.
A grönlandi a Föld második legnagyobb egybefüggő jégtakarója, amely annyi vizet köt meg, hogy ha ez a jégmennyiség hirtelen egyszerre megolvadna, az olvadékvíz 20 méterrel emelné meg a világtenger szintjét. A radartechnikával végrehajtott térképezés mellett rendkívül fontos adatokat szolgáltattak a mélyfúrások fúrómagjai is.
A fúrómagban azonosított, különböző korú jégrétegekbe bezáródott por, vulkáni hamu illetve levegőzárványok több mint 100 ezer év távlatában teszik lehetővé az egykori éghajlati-hőmérsékleti viszonyok pontos rekonstruálását. A legmélyebbről származó minták vizsgálatának első eredményei azt mutatják, hogy a pleisztocén jégkorszak utolsó és legnagyobb eljegesedési periódusának, a Würm-glaciálisnak kezdetén, mintegy 130 és 115 ezer évvel ezelőtt az éghajlati viszonyok nagyon hasonlítottak a mostaniéhoz. A tanulmány a Journal of Geophysical Research Earth Surface-ben jelent meg, 2015 január 16-án.
Grönland a Föld legnagyobb szigete, területe 2 166 086 négyzetkilométer. A hatalmas sziget földtani értelemben Észak-Amerika része, ugyanis az észak-amerikai tektonikus lemezen fekszik. A sziget belsejét 1500 – 3000 méter vastag jég borítja.
Az egybefüggő jégtakaró teljes területe 1,8 millió négyzetkilométer, ezzel az Antarktisz után ez a Föld második legnagyobb összefüggő szárazföldi jégtakarója. Izgalmas kérdés, hogy mit takar a több kilométer vastag jégréteg. A NASA kutatói még 2012-ben egy 740 kilométer hosszú, és helyenként 800 méter mély sziklakanyont fedeztek fel a 70 szélességi kör mentén, amelyet teljesen kitölt a jég.
A hatalmas szurdokot a Grand Kanyonhoz hasonlóan folyóvíz vájta ki sokmillió évvel ezelőtt, amikor a szigetet még nem borította el a jég. A földtörténeti újkor, a kainozoikum (65 millió évtől 1,6 millió évig) elején a mainál sokkal melegebb globális éghajlatnak köszönhetően a szigetet még délszaki növényzet borította.
Napjainkban a jégtakaró hatalmas nyomása miatt, a sziget belső területei mintegy 300 méterrel mélyebben fekszenek a tengerszintnél. A grönlandi jégtakaró állandó lassú mozgásban van a sziget szélei felé, és rendkívül jelentős az általa kifejtett eróziós hatás. Grönland partjai mentén évente átlag 280 köbkilométer jég szakad az óceánba, melyet az áramlatok jéghegyekként sodornak dél felé.
Ha a globális felmelegedés miatt csak a délnyugati partvidék jege olvadna el, az is 4 méterrel emelné meg a világóceán vízszintjét. Ennek következtében pedig víz alá kerülne New York, Los Angeles, Vlagyivosztok, vagy például Európában London, Koppenhága, Szentpétervár és Murmanszk is.