A termeszek oázissá változtathatják a sivatagot

Termeszkatona egy termeszvárból kiásott gombatelepen

A termeszek valószínűleg nem tartoznak az emberek legkedveltebb rovarjai közé. A lakott környezetben élő termeszek óriási károkat okozhatnak a fatárgyakban, beleértve a házakat is. Az új kutatások azonban arra utalnak, hogy a termeszek hatalmas várai jelentős szerepet játszanak a sivatagok terjedésének megállításában, a félsivatagi ökoszisztémákban.

Az Afrika, Dél-Amerika és Ázsia száraz füves pusztáin és szavannáin megszokott látványt nyújtó termeszvárak tápanyagot és nedvességet raktároznak. Ezenkívül belső alagutak révén lehetővé teszik, hogy a víz jobban behatoljon az agyagos talajba.

Ennek eredményeként a növényzet burjánzik a termeszvárakon vagy a közelükben olyan ökoszisztémákban, amelyek egyébként rendkívül sebezhetők az elsivatagosodás szempontjából.

Termeszkatona egy termeszvárból kiásott gombatelepen Forrás: Robert M. Pringle

A kutatók azt írják a Science magazin legújabb számában, hogy a termeszek oly módon lassítják a sivatagok terjedését a száraz vidékek irányába, hogy nedves menedéket nyújtanak a növényzetnek a dombjaikon és azok környékén. Azok a félsivatagos területek, ahol termeszdombok találhatók, sokkal kevesebb csapadékkal képesek fenntartani a növényzetüket, mint azok, ahol hiányoznak a termeszek.

Nem minden termesz kártevő

„A tanulmány demonstrálta, hogy a termeszvárak fontos menedéket hoznak létre a növények számára, és segítenek Afrika hatalmas vidékeit megóvni az aszálytól” – mondta Doug Levey, a kutatást támogató National Science Foundation programigazgatója. „Egyértelmű, hogy nem minden termesz kártevő”

A kutatást a gombatermesztő (Odontotermes) termeszfajok inspirálták, de az eredmények minden olyan termesztípusra érvényesek, amelyek növelik az erőforrások hozzáférhetőségét a dombjaikon vagy azok környezetében.

A termeszek segítik a növényzet regenerálódását

A cikk társszerzője, Corina Tarnita, a Princeton Egyetem ökológusa és evolúcióbiológusa elmondta, hogy a termeszvárak megőrzik a magvakat és a növényi életformákat, s ez segít abban, hogy a környező területek hamarabb regenerálódjanak, amikor végre lehull a csapadék.

Szaporodásra kész szárnyas termeszek bújnak elő a termeszdomb egyik kürtőjéből az esős évszak kezdetén Forrás: Robert M. Pringle

„Mivel a termeszek hozzájárulnak ahhoz, hogy a víz jobban behatoljon a talajba, a növények úgy nőnek a termeszdombokon és a környékükön, mintha ott több eső esne” – mondta Tarnita. „A termeszdombokon és környezetükben előforduló növények tovább élnek és lassabban fonnyadnak el.”

„Még akkor is, ha olyan kíméletlen körülmények következnek be, amikor a növényzet eltűnik a dombokról, a növényekkel való újra benépesítés sokkal könnyebb. Amíg a dombok ott vannak, az ökoszisztémának nagyobb az esélye a regenerálódásra.”

Korábban rosszul értelmezték a termeszdombok jelzéseit

A füves pusztákon és a szavannákon öt stádium jelzi a sivatagba való átmenetet, mindegyikre sajátságos növénynövekedés jellemző.

A sivataggá változás utolsó fázisa kísértetiesen hasonlít a növényekkel benőtt, szétszórt termeszdombok által alkotott mintázatra, ezért korábban teljesen félreértelmezték ezeket a jeleket.

A termeszdombokon növő dús vegetáció jól látható a légi felvételen Forrás: Robert M. Pringle

Úgy gondolták, hogy ezek az elszórt növényi szigetek a sivataggá válás közvetlen előjelei, holott éppen a termeszdombok azok, amelyek megőrzik a növényzetet, és így megakadályozzák a teljes elsivatagosodást.

Robert Pringle, a Princeton ökológusa és evolúciós biológusa, a cikk társszerzője elmondta, hogy a termeszeknek a szavannákon és a füves pusztákon betöltött eddig ismeretlen funkciója arra utal, hogy a hangyáknak, a prérikutyáknak, a pockoknak és más dombépítő élőlényeknek szintén fontos szerepük lehet az ökoszisztéma egészségének megőrzésében.

„Ez a jelenség és ezek a mintázott tájképek igen gyakoriak” – mondta Prigle. „Azt nehéz előre megjósolni, mit is tesz pontosan egy-egy állattípus a növényzetért. Oda kell menni a rendszer közepébe, és meg kell határozni, mi építette a dombokat, és milyen tulajdonságai vannak azoknak.”

A termeszek az ökoszisztéma összetartó kapcsai

„Úgy vélem, hogy a termeszek több különböző módon is az ökoszisztéma összetartó elemei. Növelik a rendszer produktivitását, emellett stabilabbá és rugalmasabbá is teszik azt” – mondta Pringle.

A kutatók egy matematikai modellt fejlesztettek ki annak meghatározására, miként befolyásolja ez a „kapocseffektus” a növényi növekedést.

A kutatók a fizikából és a matematikából kölcsönöztek eszközöket ahhoz, hogy megértsenek egy biológiai jelenséget, mondta a cikk vezető szerzője, Juan Bonachela, a skóciai Strathclyde Egyetem munkatársa.

A matematikai modellezés megkönnyítette a kutatók munkáját

A modell lehetővé tette a kutatók számára, hogy kis léptékű adatokat használjanak annak megértéséhez, miként befolyásolja a csapadék a növények növekedését és fennmaradását az egész ökoszisztémában a termeszek jelenlétében és hiányában.

Termeszdombon legelésző zebrák a kenyai Masai Mara parkban Forrás: Robert M. Pringle

„Hasonló tanulmányokat rendkívül nehéz lenne kivitelezni a természetben, és nagyon sok időt venne igénybe” – mondta Bonachela.

A matematikai modell egyértelműen alátámasztotta azt, hogy a termeszek igen fontos szerepet töltenek be a füves puszták és a szavannák ökoszisztémájának fenntartásában.