A Horthy-korszak hajnala

Horthy Miklós a Nemzeti Hadsereg élén bevonul Budapestre

95 éve választotta a Nemzetgyűlés nagybányai Horthy Miklós altengernagyot, a Monarchia hadiflottájának utolsó főparancsnokát a Magyar Királyság kormányzójává.  A törvényhozás ideiglenes közjogi megoldásnak szánta megválasztását, de 24 évig tartó országlása a magyar történelem nevével fémjelzett, máig vitatott megítélésű korszakává vált.

A pólai hadikikötőtől a hadügyminiszteri székig

Horthy Miklós altengernagy (1868 – 1957) számára úgy tűnt, hogy 1918. október 31-én végleg befejeződött a haditengerészetnél megkezdett, és a bécsi nagypolitikáig terjedő töretlen ívű karrierje.

Horthy Miklós altengernagy, a Monarchia flottájának utolsó főparancsnoka, 1918 október 31-én vonta le a hadilobogót Forrás: Wikimedia Commons

A Monarchia hadiflottájának utolsó főparancsnoka, és 1912- 1914 között Ferenc József egyik szárnysegédi tisztét betöltő világlátott tengerésztiszt 1918. október 31-én kora délután, zászlóshajója, a Viribus Unitis fedélzetén levonatta a hadilobogót, és a Pólában (ma: Pula, Horvátország) állomásozó flottát, IV. Károly király október 30-i távirati parancsának megfelelően, átadta a Délszláv Nemzeti Tanács képviselőinek. Pólából rövid bécsi megállóval szülőfalujába, Kenderesre utazott.

IV. Károly király 1918 november 13-án lemondott a magyar trónról Forrás: Wikimedia Commons

Úgy tűnt, hogy az ötvenéves nyugállományba került admirális vidéki birtokosként fogja leélni hátralévő életét, távol a világot formáló nagypolitika történéseitől. 1918 késő őszének zűrzavarát, a Károlyi-féle úgynevezett őszirózsás forradalom felfordulását a fővárostól távol élte meg, csakúgy, mint az 1919. március 21-i hatalomváltást, amikor Károlyi Mihály átadta a hatalmat a Kun Béla vezette kommunistáknak.

1919 március 21-én Kun Béla vezetésével a kommunisták vették át a hatalmat Forrás: Wikimedia Commons

A sors azonban másként akarta. A kommün ellen az Antant támogatását is élvező, és Szegeden szervezkedő Károlyi Gyula gróf ellenforradalmi kormánya híján volt a komoly tapasztalattal és tekintéllyel rendelkező katonai vezetőknek. Ezért a diplomáciában is jártas, több nyelven folyékonyan beszélő, sikeres, katonai rátermettségét az első világháború tengeri hadműveleteiben bebizonyított admirálist kérte fel a hadügyminiszteri posztra. Horthy 1919. május 31-én, a miniszteri bársonyszék elfoglalásával visszatért a közéletbe.

Kiútkeresés a közjogi válságból

Horthy alig másfél hónapig töltötte be a honvédelmi miniszteri posztot, 1919. július 12-én kivált a második Károlyi-kormányból, és augusztus 9.-vel a minisztérium fennhatósága alól kivont Nemzeti Hadsereg fővezére lett. Ezzel a tényleges hatalom is Horthy kezébe összpontosult. A kommün 1919 augusztusi bukása után a támogatottság nélküli, alig hat napig regnáló Peidl, majd az azt követő Friedrich-kormánnyal szemben egyre inkább a Nemzeti Hadsereg fővezére vált politikai tényezővé, elnyerve az Antant támogatását is. Ilyen előzmények után, 1919. november 16-án a Nemzeti Hadsereg bevonult Budapestre, ezzel az ország közigazgatásának, politikai életének központja is a Horthy parancsnoksága alatt álló fegyveres erők fennhatósága alá került.

Horthy Miklós a Nemzeti Hadsereg élén bevonul Budapestre Forrás: Wikimedia Commons

Az alkotmányosság helyreállítására a Huszár Károly miniszterelnöksége mellett felálló kormány kapott megbízást 1919 novemberében. Az államforma, pontosabban az államfő személye körül mind a koalíciós kormányon belül, mind pedig a Nemzetgyűlésben komoly viták alakultak ki. A legitimisták a Habsburg-Lotaringiai ház utolsó, közjogilag érvényesen megválasztott és megkoronázott tagját, IV. Károlyt tekintették továbbra is államfőnek. A legitimisták törekvéseit elspsorban a katolikus klérus és az arisztokrácia támogatta.

Károlyi Mihály (balra középen) népköztársasága sem vívott ki általános rokonszenvet Forrás: Origo

A velük szemben álló szabad királyválasztók nemzeti uralkodó megválasztása mellett szálltak síkra, annál is inkább, mivel IV. Károly az 1918. november 13-i eckartsaui nyilatkozatával lemondott a magyar trónról. A köztársasági eszme, különösen a Károlyi-féle úgynevezett népköztársaság és a kommün gyászos emléke miatt össztársadalmi szinten is csak nagyon alacsony támogatottsággal rendelkezett. Abban egyetértés volt, hogy az ország államformája a történelmi tradícióknak is megfelelő királyság maradjon, de a király személyében nem sikerült dűlőre jutni.

Horthy (balra) III. Viktor Emánuel olasz király társaságában. A kormányzó neve egy egész korszakot szimbolizál Forrás: Wikimedia Commons

Az Antant, főleg az utódállamok erőteljes protestálása miatt IV. Károly visszatérését vagy egy Habsburg trónra ültetését nem támogatta, sőt a Habsburg restaurációs kísérletet egyenesen casus bellinek tekintette volna. A nemzeti uralkodó személyében pedig semmiféle konszenzus sem alakult ki. Az Antant nyomása, és az 1919 januárjában megkezdődött párizsi béketárgyalások miatt is, ezt a közjogi válságot mielőbb orvosolni kellett. Huszár Károly miniszterelnök terjesztette elő azt a javaslatot, hogy a királyválasztással kapcsolatos kérdések végleges rendezéséig, a Nemzetgyűlés magyar állampolgárságú feddhetetlen személyt válasszon meg kormányzónak.

Kormányzói jogállás ön és egyéb jelöltek.

A kormányzói méltóságnak egyébként voltak már hagyományai a magyar történelemben; 1446 és 1452 között Hunyadi János, a Habsburgok 1849-es trónfosztása után pedig Kossuth Lajos is betöltötte ezt a tisztséget. A kormány által kidolgozott törvényjavaslat, amely végül az 1920. február 16-án ünnepélyesen elfogadott a kormányzói jogállásról szóló 1920 évi I. törvénycikkben testesült meg, eredetileg „gyenge” államfői jogkört biztosított volna a kormányzónak. A törvényjavaslat szerint a kormányzót nem illette meg Nemzetgyűlés feloszlatásának joga, és a törvényhozás által elfogadott jogszabályokat csak egy alkalommal küldhette volna vissza a háznak megfontolásra.

Apponyi Albert gróf esélyes jelölt volt Forrás: Wikimedia Commons

Amennyiben a ház változtatás nélkül ismét elfogadta volna a törvényt, azt a kormányzónak 15 napon belül már kötelező lett volna aláírnia. A kormányzót ugyancsak nem illette meg önállóan a hadüzenet és a békekötés joga, azt kizárólag a törvényhozás előzetes egyetértésével hirdethette volna ki. Ezek után már csak a kormányzójelölt személyében kellett konszenzust találni. Habsburg József főherceg (a Habsburgok magyar ágának tagja, József nádor unokája) 1919 augusztusában, a kommün utáni gyorsan megbukott "pünkösdi királysága" után, ősszel ismét kísérletet tett, hogy személyét „homo regiusként”, kormányzóként fogadtassa el. Az önjelölt Habsburg azonban semmiféle érdemi támogatást nem kapott államfői ambícióihoz, így hamar lekerült a komoly jelöltek listájáról.

Habsburg József főherceg senki által sem támogatott önjelölt volt Forrás: Wikimedia Commons

A magas pozíció elnyeréséhez sokkal nagyobb eséllyel rendelkezett a tekintélyes államférfi, Apponyi Albert gróf, akinek nemzetközi ismertségét és diplomáciai, belpolitikai jártasságát mindenki elismerte. Amikor azonban elfogadta a párizsi béketárgyalásokra kijelölt magyar tárgyalódelegáció elnöki tisztét, lemondott róla, hogy kormányzónak jelöljék. Rajta kívül csak egyetlenegy valaki jöhetett szóba; a rend helyreállításában tekintélyt szerzett és az Antant által is elfogadott egykori tengernagy, Horthy Miklós, a Nemzeti Hadsereg fővezére.

Kormányzóválasztás darutollas asszisztenciával

1920 március 1.-én a Nemzetgyűlés döntő többséggel Horthy Miklós kormányzóvá választására szavazott. A 141 leadott szavazatból 131 voks jutott Horthynak, az időközben visszalépett Apponyi Albert 7 szavazatot kapott, 3 pedig érvénytelen volt. A titkos szavazás eredményének ismertetése után, Prohászka Ottokár püspök vezetésével küldöttséget menesztettek a Gellért szállóba, Horthy akkori főhadiszállására. Horthy Miklós azonban az ismertetett javaslattal nem fogadta el a felkérést. Ragaszkodott a kormányzói jogkör kiterjesztéséhez, a ház feloszlatásának jogához. Amikor megérkezett Horthy válasza a parlamentbe, Rakovszky Istvánnak, a nemzetgyűlés elnökének vezetésével sebtében módosították a törvénytervezet szövegét, megadva a kormányzónak a házfeloszlatás bizonyos feltételekhez kötött jogát.

Horthy Miklós kormányzói eskütétele 1920 március elsején Forrás: Origo

Miután elhárult az akadály, a parlament egyik különszobájában várakozó Horthyt felkérték az eskütételre. 1920. március 1-én, miután a Nemzetgyűlés elfogadta a korrigált törvényjavaslatot, Horthy Miklós a ház előtt letette a kormányzói esküt. Az országház előtti teret és a parlament folyosóit is a választás idején megszállták a különítményesek, amit utóbb több képviselő és a miniszterelnök is kifogásolt. 1920. március 1.-én a függetlenné vált ország történelmében új szakasz kezdődött, a Horthy-korszak. De ez már egy másik történet…