A Közép-Afrikában élő, súlyosan veszélyeztetett hegyi gorilla (Gorilla beringei beringei) a kis csoportokban való túléléshez alkalmazkodott, derült ki abból a nemzetközi kutatásból, amely különböző gorillák genomját elemezte, hogy összehasonlíthassák mind a négy gorillaalfaj genetikai állományát.
A kutatások fő célja az volt, hogy felmérjék a hosszú távú populációhanyatlás genetikai hatásait. A Science magazinban megjelent eredmények arra utalnak, hogy a beltenyésztésnek köszönhetően sok káros génváltozat eltűnt a populációból, és ez a tény hozzájárult a csoport túléléséhez.
A beltenyésztésről általában az a szakemberek véleménye, hogy hosszabb távon lerontja az állomány genetikai minőségét. A gorillákat vizsgáló kutatók is arra számítottak, hogy a beltenyésztés miatt a hegyi gorillák érzékenyebbek a környezeti változásokra és az endemikus betegségekre, köztük az emberi vírusok fertőző törzseire.
Meglepő módon azonban a faj genetikailag hasznot húzott a beltenyésztésből. „Ezek az adatok megmutatják számunkra a genetikai eltéréseket és azt a folyamatot, amelynek révén genomok mechanizmusokat hoznak létre, hogy kiküszöböljék a káros recesszív mutációkat” – mondta a kutatások egyik vezetője, Chris Tyler-Smith, az egyesült királyságbeli Sanger Intézet kutatója.
A kutatók elemezték a gorillagéneket, és azt találták, hogy a hegyi gorillákban kevésbé káros variációk fordulnak elő, mint más, nagyobb létszámú nyugatigorilla-populációkban. Ezek a változatok jelentős egészségügyi gondokat okozhatnak.
A gorillák négy alfaja
A gorilláknak ma két faját különböztetjük meg, a nyugati gorillát (Gorilla gorilla) és a keleti gorillát (Gorilla beringei). A nyugati gorillák Nyugat- és Közép-Afrika trópusi esőerdőiben élnek Nigériától Kamerunon át a Kongói Köztársaságig, míg a keletiek Közép- és Kelet-Afrika egyes területeinek (Kongói Demokratikus Köztársaság, Ruanda, Uganda) esőerdeiben.
Mindkét gorillafajnak két-két alfaját ismerik el a szakemberek. A nyugati gorilla alfajai a viszonylag gyakori nyugati síkvidéki gorilla (Gorilla gorilla gorilla), valamint a világ legritkább gorillája, a Cross River-i vagy Diehl-gorilla (Gorilla gorilla diehli). A keleti gorilla két alfaja a keleti síkvidéki gorilla (Gorilla beringei graueri) és a Virunga-hegység, valamint Dél-Uganda híres hegyi gorillája (Gorilla beringei beringei).
„Három évvel azután, hogy először szekvenáltak egy egyedi referenciagenomot, amelyet egy fehér gorilláé, majd további több mint 30 gorillagenom követett, most már mind a négy gorillaalfaj genomját össze tudjuk hasonlítani, beleértve a hegyi gorilláét, és kezdjük megérteni a hasonlóságokat és a különbségeket, valamint a beltenyésztés genetikai hatásait” – mondta Tomàs Marquès-Bonet, az Evolúciós Biológiai Intézet és a Nemzeti Genomelemző Központ munkatársa.
A Ruanda, Uganda és a Kongói Demokratikus Köztársaság határai mentén fekvő, vulkanikus Virunga-hegységben élő hegyi gorillák egyedszáma 253-ra csökkent 1981-re a vadászat és az élőhely-rombolás következtében. Azóta a létszám 480-ra emelkedett, hála a különféle szervezetek természetvédelmi erőfeszítéseinek.
A kutatók által most gyűjtött genomikai adatok segíthetik a természetvédelmi munkát. A különböző populációk közötti genetikai különbségek részletes elemzésének hála lehetséges lesz meghatározni a fogságba ejtett vagy illegálisan elpusztított gorillák eredetét. Ez módot ad arra, hogy az elfogott gorillákat visszajuttassák az eredeti élőhelyükre, illetve könnyebb lesz bíróság elé állítani az orvvadászokat.