Márciusban végre méltó helyére került az utolsó York-király – 23-án díszes menet kísérte a leicesteri katedrálisba, ahol március 26-án ünnepélyes szertartás keretén belül temették el. A személyével kapcsolatos kutatások azonban még mindig folynak – most éppen a Medical Humanities tudományos folyóiratban jelent meg egy újabb tanulmány a királyról, amely azt fejtette ki, hogy valószínűleg hatékonyan titkolhatta súlyos gerincferdülését, ezzel tartva fenn királyi tekintélyét az alattvalói között.
Miután kiderült, hogy az angol uralkodó valóban gerincferdülésben szenvedett (viszont nem volt púpos, ahogyan korábban gondoltuk), a Leicesteri Egyetem kutatói azt kezdték vizsgálni, hogy észrevehették-e a király betegségét az alattvalók, vagy csupán a halála után, a bosworth-i csatában elszenvedett vereséget követően jöttek rá, valójában hogyan is nézhetett ki az uralkodó teste.
A vizsgálatok kimutatták, hogy valószínűleg sikerült hatékonyan eltitkolnia gerincferdülését, és csak egy közeli bizalmasokból álló szűk kör tudhatott az igazságról.
„Richárd valószínűleg ügyelt a nyilvános imidzsére” – írta a tanulmányban Dr. Mary Ann Lund, a Leicesteri Egyetem professzora. –„A király teste a propaganda eszköze volt, és valódi formája még a koronázási szertartás előtti felkenésen is rejtve maradt a gyülekezet előtt.”
A nagy nyilvánosság csak akkor láthatta a király testét, amikor az 1485-ös bosworth-i csata után meztelenül közszemlére tették. Valószínűleg ennek köszönhető későbbi hírneve, miszerint púpos, torz alak volt.
Korábban nem tudtuk, mennyi volt igaz a III. Richárdról keringő szóbeszédből – az évszázadok során torz, púpos alakként ábrázolták, Shakespeare róla szóló királydrámájával pedig még rá is segített a gúnyolódásra. Ahogy teltek az évek, egyre vadabb pletykák keringtek az elhunyt királyról, és a Tudor-korszakban már csonka kezű, ferde csípőjű szörnyetegként emlegették.
Persze modern vizsgálatok kiderítették, hogy ebből semmi sem igaz – egyedül annyi, hogy súlyos gerincferdülése volt, amit speciális ruhákkal takart el. „A történelem úgy írja le Richárdot, mint egy szörnyeteget, főgonoszt, bohócot, de a legújabb vizsgálatok segítenek megcáfolni a külsejére vonatkozó történeteket, és visszaszorítani a szóbeszédet, ami évszázadok óta körüllengi a személyét” – nyilatkozta Dr. Lund.
Minden valószínűség szerint teljeskörű ellátást kaphatott a gerincferdülésére, így szakképzett orvosok biztosan tudtak a betegségéről – a kutatók mégis úgy gondolják, hogy ez csupán egy szűk csoportot jelenthetett. Ezt azonban szinte lehetetlen bizonyítani, mivel egyáltalán nincsenek erre vonatkozó írásos források. Annyi biztos, hogy a bosworth-i csata után közszemlére tették a király testét – valószínűleg hosszabb időre, hiszen a frissen felfedezett rendellenesség fontos pont lehetett az uralkodót lejárató propagandahadjáratban.