Anyjukból lakmároznak, miután elhagyják a bölcsőt

Stegodyphus lineatus

Anyának lenni csodálatos érzés. Kivéve egy pókfajnak, melynek csemetéi nem sokkal kikelésüket követően tulajdon mamájukból lakmároznak.

A nőstény Stegodyphus lineatus cserjékre szőtt pókhálói gyakori kísérői a Negev-sivatag kiszáradt folyómedreinek. Az anyapók a háló egyik végébe kúp alakú menedékhelyet készít, melybe 70-80 petét is lerak. A kicsiny jövevények kikelésüket követően a hálókúp foglyai lesznek, egészen addig, míg a nőstény pók ki nem szabadítja őket fogságukból.

Ezután az utódok – ahelyett, hogy hálásak lennének – felfalják anyjukat. Ez a viselkedés - melynek tudományos neve matrifágia – eddig is ismert volt a faj körében, izraeli kutatóknak azonban sikerült közelebbről tanulmányozniuk mi is történik pontosan ilyenkor.

Végtelen önzetlenség

A horrorisztikus szülő-gyerek kapcsolat már rögtön a kikelést követően elkezdődik. Az anyaállat teljesen leáll a táplálkozással, és életének utolsó két hetét azzal tölti, hogy folyékony állapotban visszaöklendezi utolsó vacsoráját kicsinyeinek. A gusztustalan mixtúrába nem csak egykori áldozatának maradványait, hanem saját emésztőrendszerének darabjait is belekeveri. A kiöklendezett táplálék kiteszi az anyaállat testtömegének 41 százalékát. Érdekesség, hogy a középbél szövetei már akkor elkezdenek lebomlani, amikor a picik még csak pókháló-bölcsőben szenderegnek.

Amint a táplálék elkezd folydogálni a pókanya szájszervéről, a fiatal példányok valósággal elárasztják a szülő fejtorát. A pici kannibáloknak azonban ez nem elég: szájszervükkel átlyukasztják a nőstény potrohát és elkezdik kiszívogatni annak kellően fogyaszthatóvá vált középbelét. A folyamat több órán keresztül is eltarthat.

Stegodyphus lineatus Forrás: Wikimedia Commons

Az anyai szív

A kutatók tapasztalatai szerint az anyapók mindezt ellenkezés nélkül tűri, pedig kezdetben még életben van. „Amikor megböktük a lábát visszahúzta. Biztos, hogy életben volt.” – számolt be rémisztő tapasztalatáról Mor Salomon, a jeruzsálemi Héber Egyetem entomológusa, aki az eredményeket a The Journal of Arachnology című szaklapban közölte.

A megfigyelések alapján tehát a test szerveinek elfolyósítása meghatározott sorrendben, már a fiatal pókok kikelése előtt megtörténik. Leszámítva az anyaállat testtömegének 4 százalékát, utódai semmit sem hagynak a nőstényből. Ami meglepő, és emberi szemszögből nézve egészen drámai, hogy az anyai szív érintetlen marad.