Az Egyesült Királyság egyik legfontosabb középkori kéziratának tartják az úgynevezett carmartheni Fekete Könyvet, – ez a legrégebbi teljesen walesi nyelven íródott kódex, amely ennyire jó állapotban fennmaradt. Ráadásul ez a kötet tartalmazza az egyik legkorábbi utalást az óangol legendárium két ikonikus alakjáról, Artúr királyról és Merlinről is.
A kódex legrégebbi bejegyzései 1250 körül íródtak.
A kéziratos könyv a 9-12. században népszerű vallásos valamint világi verseket gyűjtötte össze. Elnevezése a kódex fekete borítójára utal, jelenleg a Walesi Nemzeti Könyvtár tulajdonában áll.
A 800 éves könyv azonban még mindig tud újat nyújtani a kutatóknak: a Cambridge-i Egyetem angolszász, skandináv és kelta történelemmel foglakozó tanszékének professzora, Paul Russell, valamint Myriah Williams PhD hallgató ultraviola fénnyel vizsgálták át a kódexet megállapítva, hogy az elmúlt évszázadok során valaki számos részletet, rajzot és széljegyzetet eltüntetett a könyből.
A kutatók álláspontja szerint a 16. században válhattak köddé ezek az írások – valószínűleg azért, mert akkori tulajdonosa (feltehetőleg egy Jaspar Gryffyth nevű ember) tiltottnak, az adott kor teológiai szemléletével ellentétesnek találta azokat, vagy egyszerűen csak újra akarta használni a pergament, ami akkoriban igencsak elterjedt módszer volt.
Legendák tárháza, a fekete kódex
A carmartheni Fekete Könyv tartalmazza az egyik legkorábbi feljegyzést a legendás angol király, Artúr és Merlin kalandjairól. A kódex története szerint Artúr saját lovagjai erényeit dicsérte azért, hogy beléphessen egy ismeretlen várudvarba. Megjelenik a kódex egy másik, úgynevezett Englynion y Beddau (Sírok stanzái) című részében is, bár ezúttal csak utalás formájában: a történet írója azt állítja, hogy nyolcvan hatalmas harcos sírhelyét ismeri, de Artúr királyé még számára is titok.
A Fekete Könyv írásai között, egy másik híres hőssel, Merlinnel, a varázslóval is találkozhatunk, a kötet első versében az ő párbeszédét olvashatjuk Taliesin híres wales-i költővel. Merlin neve is többször feltűnik a könyvben, ami egyáltalán nem csoda. Monmouth-i Gottfried krónikás Historia Regum Britanniae című, az angol királyság történetét elbeszélő kódexének megszületése óta áll fenn a kapcsolat Merlin és Carmarthen városa között, így érthető, hogy a Fekete Könyv is vele kezdődik.
UV-vizsgálatokkal és képszerkesztő szoftver segítségével sikerült láthatóvá varázsolni az elveszett rajzokat és szövegeket – találtak például egy eddig teljesen ismeretlen walesi verset, valamint egy rajzot két elmosódott emberi fejről.
„Ultraviola lámpa alatt vizsgáltuk a szövegeket, amikor ezt a két arcot találtuk az egyik lap alsó margóján” – mondta el Russell professzor. „Igazság szerint elég ijesztő volt, ahogy visszanéztek ránk” -fűzte hozzá. Azt egyelőre nem tudni, kit ábrázolnak a rajzok; a stílusuk alapján a 14-15. században készülhettek.
Az ismeretlenek portréi mellett olyan ismét olvashatóvá tett bejegyzés látható, amely a könyv egy családtagnak történt ajándékozásáról szól. Az ehhez hasonló széljegyzetek, az úgynevezett glosszák egyáltalán nem számítanak ritkaságnak a középkori és kora újkori kötetekben, – szokás volt, hogy a könyvek tulajdonosai értelmezéseket, megjegyzéseket fűztek a szöveghez.
„A 16. század végéig a Fekete Könyv különösen gazdag volt széljegyzetekben” – összegezte eddigi vizsgálataik eredményét Myriah Williams.
A Fekete Könyv 1904-ben került a Walesi Nemzeti Könyvtár tulajdonába, miután számos más kézirattal együtt a könyvtár alapítója, Sir John Williams megvásárolta. A kódex 54 pergamenlapból áll, és mindössze 17x12,5 centiméteres.
Írásmódja sokat változott az évek során, amikor összeállították – van, ahol nagyobb betűkkel íródott, és nagyobb sorközökkel, de akad, ahol teljesen összesűrűsödnek a sorai.
Russell professzor úgy gondolja, hogy ez a felfedezés csupán a jéghegy csúcsa: a további vizsgálatok segítségével még többet tudhatunk meg arról, hogy a korabeli emberek hogyan értelmezték a középkori írásokat.