Szemkontaktussal vesznek le a lábunkról a kutyák

A sok szemkontaktus erősíti a kutya és a gazdája közti kötődést

A kutyákkal való szemkontaktus és más interakció egyaránt emeli a kutyában és a gazdájában a szerelemhormonnak is nevezett oxitocin szintjét, és ez erősíti a köztük lévő kötődést. Ez a mechanizmus nagyon hasonló ahhoz, ami az anya és csecsemője közötti szoros kapcsolatért felelős.

Több tízezer évvel ezelőtt egy farkasszerű ragadozóból kialakult egy szelídebb vérvonal, amely hamarosan hű vadásztársunkká, majd igaz barátunkká vált, és amellyel sokan szorosabb kapcsolatot ápolnak, mint embertársaikkal.

A mama-baba kötelékre játszanak rá a kutyák

Japán kutatók most egy olyan erőteljes mechanizmust tártak fel, amellyel a kutyák megnyerik a szívünket, és cserébe mi is megnyerjük az övékét. Ez a mechanizmus nagyon hasonló ahhoz, ahogy a baba és az anya közti kötelék létrejön, és nagy szerepet játszik benne a szerelemhormonként is ismert oxitocin.

A sok szemkontaktus erősíti a kutya és a gazdája közti kötődést Forrás: Mikako Mikura

Egészen a közelmúltig az emberi társadalmi és kognitív evolúcióval kapcsolatos kutatások döntő többsége a legközelebbi főemlős rokonainkra koncentráltak. Holott mindeközben szó szerint a lábunk előtt hevert az evolúciós konvergencia egy bámulatra méltó esete.

A csecsemőket vizsgáló fejlődéspszichológusok által inspirált összehasonlító pszichológusok elkezdték tanulmányozni a családokban élő kutyákat. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a kutyák jóval többet árulnak el nekünk a gondolkodásról és saját magunkról, mint azt sokan képzelték volna. Ez különösen igaz, amikor arról van szó, hogyan értik meg a kutyák a szociális világot.

Egyetlen más állat sincs ennyire ráhangolva az emberre

A kutyák már kölyökkorukban spontán reagálnak az együttműködő emberi mozdulatokra, amilyenek például az elrejtett ennivaló vagy játék megtalálását segítő mutató kézjelek. A nagy emberszabású majmok esetében hasonló készség elsajátításához az emberekkel való hosszas és intenzív kapcsolat szükséges.

Kutyáknál a társas támpontok felhasználása a szociális gesztusok széles körére terjed ki, beleértve a tekintet irányát, sőt még az akaratlan kommunikációs jeleket is. Az ilyen képességek alkotják a szótanulás szociális alapjait, amelyben a kutyák meghökkentően ügyesek.

Még a hibáik is emberiek

Szinte hihetetlen, hogy a kutyák társas információk iránti figyelme nemcsak ügyes problémamegoldáshoz vezet, hanem ugyanazokhoz a szociálisan elősegített hibákhoz, amelyeket a kisgyerekek is elkövetnek. Például a kutyák és a gyerekek is hajlamosak a szemkontaktust kommunikatívnak értelmezni még olyan összefüggésekben is, amikor nem az, állapították meg az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoportjának munkatársai a Science régebbi számában megjelent cikkükben. Ily módon a kutyáknál sok megfigyelhető a saját fajunkra jellemző kognitív rugalmasságból és előítéletből.

A domesztikációs hipotézis azt veti fel, hogy a kutyáknál megfigyelhető, emberszerű tendenciák a kezelhető vérmérsékletre irányuló szelekció eredménye, ami lehetővé tette a kutyák számára, hogy szinte fajtársként viselkedjenek az emberekkel.

Hasonló a mechanizmus, mint az anya-gyermek kötelék esetében Forrás: Wikimedia Commons/Bob Whitehead

Az oxitocin áll a háttérben

Ha a kutyák pszichológiáját a háziasítás alakította, akkor milyen biológiai mechanizmusok lehetnek ebben érintettek? Hogyan tették lehetővé ezek a mechanizmusok ezt az evolúciós szempontból nézve meghökkentően sikeres, fajok közötti kapcsolat kialakulását?

Itt jön a képbe az oxitocin. Erről a neuropeptidről régóta tudják, hogy szerepet játszik a fajon belüli társas kötődések kialakulásában. De vajon szerepet játszik-e a fajok közti kötődések kialakulásában is?

Az emberek és kutyák egymással való interakciója előtti és utáni összehasonlítás feltárta, hogy a kapcsolatba kerülés után mindkét fajban jelentősen megnőtt a keringő oxitocin szintje éppúgy, mint az endorfinoké ("boldogsághormon"), a dopaminé ("jutalomhormon") és a tejelválasztást serkentő hormoné, a prolaktiné.

Ráadásul az oxitocin kívülről való bejuttatása hatására a kutyák több társas kapcsolatot létesítettek más kutyákkal és emberekkel, és segített a kutyáknak még pontosabban ráhangolódni az emberi társas jelekre.

Ezek az eredmények nemcsak az oxitocin fajok közötti hatására utalnak, hanem egy izgalmas visszacsatolási hurok meglétére is. Ez azt jelenti, hogy a kutya oxitocinszintjének változása hasonló változást idéz elő az emberben, és fordítva is. Pontosan ugyanez tapasztalható az anya-baba kötődés esetén.

Új vizsgálatok

Nagasawa és munkatársai (Tokiói Egyetem) mostani tanulmányukban az eddigi legmeggyőzőbb bizonyítékról számolnak be. Elképzelésük az, hogy az emberek és a kutyák oxitocin-visszacsatolási körrel kapcsolódnak egymáshoz, és ezt – legalább részben – a kölcsönös szemkontaktus segíti elő.

A kutatók 30 kutyatulajdonos (24 nő és 6 férfi) és a kutyái közötti interakciót figyelték meg. (A kutyák – 15 nőstény és 15 hím – különböző korúak és fajtájúak voltak.) Megmérték mind az emberek, mind a kutyák interakció előtti és utáni oxitocinszintjét a vizeletben.

Korábbi munkájukban a szerzők már megállapították, hogy azok a tulajdonosok, akik a kutyájukkal fennálló legkielégítőbb kapcsolatról számoltak be, egyben a legtöbbször "szemeztek" az állataikkal.

Nagasawa és munkatársai most kimutatták, hogy azoknak a tulajdonosoknak változott meg legnagyobb mértékben a vizeletben lévő oxitocinszintje, akik a legtöbb szemkontaktust létesítették a kutyájukkal. A legérdekesebb, hogy a kutyáknál is hasonló oxitocinszint-növekedést figyeltek meg, melynek mértéke összefüggött a gazdáikéval.

Amikor hasonló kísérletet végeztek farkasokkal, nem tapasztaltak semmilyen kapcsolatot, pedig olyan farkasokat vizsgáltak, amelyeket kölyökkoruktól emberek neveltek, és a gondozóikkal együtt vettek részt a vizsgálatban.

A bizalmat erősíti a szemezés Forrás: Mikako Mikura

Több szemezés, több oxitocin

De vajon valóban oksági kapcsolat áll fenn a kölcsönös szemkontaktus és az oxitocin-kibocsátás között? Nagasawa és munkatársai oxitocint adtak egy újabb kutyacsoportnak, mielőtt azok kapcsolatba léptek volna a gazdáikkal. A kutatók nemcsak a tulajdonosok és a kutyáik közötti szemkontaktus gyakoriságának növekedését vették észre, hanem a kutyatulajdonosok oxitocinszintjének növekedését is regisztrálták a szemezés következtében.

Az evolúció híresen takarékos, gyakran használ régi mechanizmusokat új célokra. Nagasawa és munkatársainak az eredményei arra utalnak, hogy a kutyák kihasználták szülői érzékenységünket – olyan viselkedéseket alkalmazva, mint a szemünkbe bámulás – azért, hogy kiváltsák belőlünk a társas jutalmazó és gondozó viselkedést.

Mivel ezek a folyamatok kétoldalúak, a kutyák valószínűleg maguk is hasonló belső jutalmazást éreznek, és ez gondoskodik arról, hogy a visszacsatolási kör fennmaradjon.

A kutyák kihasználják az utódaink iránt érzett gondoskodási kényszert

Evolúciós szempontból a kutya számára a kihívás egyszerűen az lehetett, hogy olyan viselkedésbeli (és morfológiai) repertoárt fejlesszen ki, amely utánozza azokat a jelzéseket, amelyek kiváltják az utódaink iránti gondoskodást.

Megerősíti a helyét a szívünkben Forrás: PhotoAlto/Odilon Dimier

Amint a kutyák képessé váltak erre, a fajok közötti kötődést fenntarthatta az a visszacsatolás, amely eredetileg az anya és gyerek közti kötődés elősegítésére alakult ki. A jelek szerint tehát biológiánk különböző aspektusai döbbenetesen hasonló módon hangolódtak rá a kutyákra és a gyerekekre.

Bár a következtetések még megerősítésre szorulnak, valószínűnek tűnik, hogy a kutyánk nemcsak azért néz ránk sóvár szemekkel, mert a szendvicsünket akarja, hanem ösztönösen így erősíti meg a helyét a szívünkben.