Olykor egészen vicces eredményeket produkál a tudóstársadalmat sújtó publikációs kényszer. A kutatóknak a jó pozíciókért és bőkezű támogatásokért rengeteg tanulmányt kell különböző szaklapokban megjelentetniük, ami gyakran ahhoz vezet, hogy sok kutatásnak az égegyadta világon semmi értelme.
Bár a tendencia általánosságban véve szomorú, olykor egészen vicces eredményeket produkál. Nemrégen például az Origo is beszámolt arról a publikációról, amely értelmetlen ábrákkal megtámogatva több mint hétszázszor írt le egy igencsak obszcén mondatot. A Science Alert csapatának hála, most egy másik gyöngyszemre bukkantunk, amely ha nem is mai darab, de mindenképpen frappánsan szemlélteti a jelenlegi helyzetet.
1974-ben Dennis Upper klinikai szakpszichológus első kézből tapasztalhatta meg az írói válságot. Ez arra sarkallta őt, hogy tanulmányt jelentessen meg a kínzó érzésről. A szavak persze csak nem akartak jönni, de Upper nem adta fel, úgy döntött, hogy szótlanságát egyedi formába önti, ezzel pedig életet ad a világ legrövidebb publikációjának. Az egyetlen szót sem tartalmazó kéziratot meglepő módon a Journal of Applied Behavioural Analysis gond nélkül leközölte, sőt, a kollégák egyenesen méltatták annak közérthetőségét, tömörségét és hibátlanságát.
Az egyik lektor így vallott az "írásról":
Limonádéval és röntgenkészülékkel egyaránt nagyon alaposan áttanulmányoztam a kéziratot, de azt kell hogy mondjam, egyetlen hibát nem találtam sem a kivitelezésben, sem az írásstílusban. Módosítás nélkül javaslom közlésre.
„Az írói blokk esetének sikertelen önkezelése” (The Unsuccessful Self-Treatment of a Case of 'Writer’s Block) című publikáció elolvasását kizárólag a legkitartóbb olvasóinknak ajánljuk.