A Bismarck pusztulása

A Bismarck sortüzet lő

1941. május 27-én ködös, esős reggel virradt fel az Atlanti-óceán vészjóslóan komor, sötétszürke vizein. A német haditengerészet büszkesége, a végzetesen megsérült Bismarck csatahajó, valamint a menekülő óriást beérő bosszúszomjas brit flottakötelék között kibontakozó drámai küzdelem a haditengerészet történetének utolsó, nagy felszíni egységek közötti csatájává vált az atlanti térségben, és gyökeres fordulatot jelentett a tengeri háború történetében.

Beteljesedik a végzet

John C. Tovey tengernagy nyugtalanul sétálgatott föl és alá a monumentális King George V. csatahajó parancsnoki hídján. Időnként szeméhez emelte a messzelátóját, és végigpásztázta a ködös szürkeségbe burkolózott atlanti láthatárt.

A Bismarck sortüzet lő Forrás: Bundesarchiv/Lagemann

Az izgalom átragadt a hídon szolgálatot teljesítő tisztekre is; mindenki tudta, hogy valahol a palaszürke hullámokkal csipkézett látóhatár alatt rejtőzik a megsebzett óriás, a három nappal korábban a brit haditengerészet büszkeségét, a HMS Hood csatacirkálót hullámsírba küldő, és ezzel Angliát örökre megszégyenítő Bismarck.

A rettegett ellenfél, a Bismarck csatahajó Forrás: Bundesarchiv/Urbahns, Gerd

A híd remegett a teljes gőzzel vágtató King George V. dohogó gépei által leadott lóerőktől.

Reggel nyolc órakor a horizontot elborító esőfrontból elmosódott, hatalmas fekete árnyék bontakozott ki; a Bismarck sziluettje.

John C. Tovey tengernagy, a Bismarckot elsüllyesztő brit flottakötelék parancsnoka Forrás: Wikimedia Commons

Azonnal elkezdtek kattogni a fedélzeti távírógépek, a szolgálatos jelzőmatróz pedig Aldis-lámpával fénymorze üzenetet villogtatott a King George V.-től távolabb bukdácsoló, esőfüggönybe vesző HMS Rodney számára.

Philip Louis Vian ellentengernagy, cirkálóparancsnok Forrás: Wikimedia Commons

Philip Vian ellentengernagy rombolói és a cirkálók felvették a támadó hadrendet, a HMS Suffolk is előretört.

A hatalmas lövegtornyok halk zümmögéssel fordultak a szürkeségből kibontakozó német csatahajó felé, majd iszonyatos dübörgéssel, hatalmas lángnyelvet lövellve feléledtek a halált osztó lövegek.

A Bismarck elsüllyesztésében oroszlánszerepet vállalt HMS Rodney csatahajó Forrás: Wikimedia Commons

Az első sortűz nyomán súlyos, 2 mázsás, halált osztó gránátok tucatjai hasították a ködös levegőt. Elkezdődött a Bismarck végzetének beteljesedése.

A tüzet köpő „vaskancellár”

Erich Raeder vezértengernagy, a Kriegsmarine főparancsnokának kezdeményezésére a még 1935-ben elfogadott Z terv, a tízéves flottafejlesztési program már a 30-as évek legvégén meghozta első eredményeit.

Az 1939-ben vízre bocsátott Bismarck-osztály két egysége, a névadó Bismarck és a Tirpitz szupercsatahajók nemcsak a német hadiflotta, hanem a kor legmodernebb hajóegységeinek is számítottak.

A 251 méter hosszú és 36 méteres övszélességű, 50 000 tonna vízkiszorítású Bismarck nyolc 380 mm-es főlövege, tizenkét 150 mm-es és tizenhat 105 mm-es lövege, valamint légvédelmi fegyverzete olyan tűzerőt jelentett, amellyel akkoriban bármelyik ellenséges csatahajót legyőzhette.

A Bismarck korának egyik legmodernebb felszíni egysége volt, félelmetes tűzerővel és erős páncélvédettséggel Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A beépített Siemens turbinák 31,5 csomós (55,6 km/h-s) maximális sebességet biztosítottak a három páncélréteggel védett óriásnak, ez a sebesség pedig meghaladta a korabeli brit csatahajók csúcssebességét. A Bismarck 1940. augusztus 24-én állt szolgálatba.

Részlet a Bismarck fedélzetéről, háttérben az egyik hátsó, C jelű (Caesar) lövegtoronnyal Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A Balti-tengeren végrehajtott próbák és gyakorlatok után a szárazföldi haderő villámháborús sikereire féltékeny Raeder vezértengernagy, az Oberkommando der Marine (Haditengerészet Főparancsnoksága, ODM) feje úgy döntött: egy éles akcióban bizonyítja be a tengeri hadműveletektől idegenkedő Führernek, hogy a flotta semmivel sem marad el a Wehrmacht mögött.

Nagy reményekkel indult végzetes küldetés

1941 márciusában született meg a „Rheinübung” kódnevű haditerv. Eszerint májusban a Bismarck és testvérhajója, a Tirpitz, valamint a Scharnhorst és a Gneisenau csatacirkálók erős rombolókísérettel kihajóznak az észak-atlanti vizekre, és elpusztítják az Angliába tartó, hadianyagot és élelmiszert szállító konvojokat.

Adolf Hitler és Erich Raeder vezértengernagy. Raeder ragaszkodott a Bismarck 1941. májusi bevetéséhez Forrás: DPA/AFP/Dpa Dena

Csakhogy a Tirpitz szolgálatba állítása elhúzódott, a Gneisenau torpedótalálat miatt hosszabb javításra szorult, a Scharnhorst pedig műszaki meghibásodás miatt nem volt bevethető.

Az eredeti tervnek megfelelően az összes hajóegységet csak július végén, augusztus elején lehetett volna egyszerre bevetni.

Günter Lütjens altengernagy, a kötelék élére kinevezett parancsnok azonnal felismerte, hogy mennyire kockázatos lenne megfelelő kíséret nélkül kiküldeni a Bismarckot az óceánra. Ezért azt javasolta Raedernek, hogy halasszák el a hadműveletet. Raeder azonban hajthatatlan volt, és parancsba adta az akció csökkentett erőkkel való végrehajtását.

A Prinz Eugen nehézcirkálót osztották be a Bismarck kísérőegységének Forrás: Wikimedia Commons

A Bismarck mellé egy másik szupermodern egységet, a Prinz Eugen nehézcirkálót rendelte kísérőnek. A Gottenhafenben (ma Gdynia, Lengyelország) állomásozó Bismarckot 1941. május 5-én Adolf Hitler is meglátogatta. A tengertől mindig is rettegő Führert lenyűgözte a Bismarckból sugárzó erő, de rosszak voltak az előérzetei.

A szárazföldön hős vagyok, de a tengeren csak egy gyáva nyúl”

– vallotta meg bizalmasan kétségeit a Führer Raeder admirálisnak. Május 19-én este a Bismarck felszedte horgonyait, és a késő esti sötétségben, 2221 fővel a fedélzetén kifutott első, ám végzetes bevetésére.

Rossz előjelekkel indult a bevetés

A küldetés rossz előjelekkel indult. Amikor a Bismarck május 20-án a Dániát a Skandináv-félszigettől elválasztó szűk Kattegat-szoroson kihajózott az Északi-tengerre, a német kötelék a váratlanul felbukkant svéd Gottland cirkálóval találkozott.

A Bismarck menetben, a végzetes bevetésen. A Prinz Eugen fedélzetéről készített fotó Forrás: Bundesarchiv/Lagemann

Noha Svédország semleges állam volt, a cirkáló kötelességszerűen rádión jelezte a stockholmi főparancsnokságnak az erős német kötelékkel történt találkozóját.

Az angol hírszerzés beépített emberei azonnal továbbították a hírt Londonnak.

A német csatahajó felbukkanása villámcsapásként érte a Royal Navy vezetését, ezért Sir Dudley Pound flottatengernagy, azonnal riadóztatta az észak-skóciai Scapa Flow kikötőjében állomásozó honi flotta két egységét, a HMS Hood csatacirkálót, valamint a szupermodern HMS Prince of Walest, hogy fussanak ki a nyílt tengerre, és fogják el a veszélyes német óriást.

A Prince of Wales túlélte a Bismarckkal vívott tűzpárbajt. Fél évvel később, 1941 decemberében Malajzia partjai közelében japán repülőgépek süllyesztették el Forrás: Wikimedia Commons

Időközben a Bismarck üzemanyag-feltöltésre kikötött a norvégiai Grimstad-fjordban. A felfedezéstől ideges Lütjens (egy nagy magasságban a fjord felett áthúzó brit felderítőgépet észleltek) meg sem várva a feltöltést, parancsot adott az azonnali indulásra. Ez utóbb végzetes hibának bizonyult.

Május 21-én este a Bismarck és kísérője felszedte a horgonyt, és gyors tempóban haladva beleveszett az atlanti éjszakába.

Május 22-én, igen zord körülmények, szakadó hózápor és sűrű köd fogadta a német köteléket az Izland és Grönland közötti Dánia-szorosban. Pechjükre azonban az ott járőrszolgálatot teljesítő, radarral felszerelt HMS Suffolk és Norfolk cirkálók felfedezték a német hajókat, és azonnal továbbították pozíciójukat az Admiralitásnak.

A HMS Hood csatacirkáló volt a brit flotta büszkesége Forrás: Wikimedia Commons

Lancelot Holland altengernagy, a HMS Hood fedélzetén kapta meg a német hajók pozícióját, így kötelékét a Dánia-szoros kijárata felé fordította. Május 24-én kora reggel érte be a Bismarckot és kísérőjét.

Győzelem a Dánia-szorosban

A Bismarck parancsnoki hídján Lütjens altengernagy reggel fél hatkor vette az őrszemek jelzését, a déli horizonton észlelt füstcsíkokról. A német parancsnok azonnal riadót rendelt el, és teljes gőzzel megindult az ellenséges kötelék irányába, amelyet reggel hat óra körül lőtávolságra ért be.

Lancelot Holland altengernagy, a Bismarck elsüllyesztésére kirendelt kötelék parancsnoka. A Hooddal együtt merült a hullámsírba Forrás: Wikimedia Commons

Holland azonban megelőzte, és valamivel több mint 26 kilométeres távolságból leadta az első sortüzet.

A Bismarck hídján jól látták, amint a csatacirkáló oldala tűzbe borul, pár másodperccel később pedig meghallották a távolból érkező tompa dübörgést is.

Elindultak a stopperek, szinte tapintani lehetett az izzadt feszültséget a hídon ácsorgó tisztek között; nagyjából másfél perc volt a gránátok repülési ideje, élet és halál alternatívája.

A HMS Hood lövegeit pozicionálja Forrás: Wikimedia Commons

Hatalmas fehér szökőkutak robbantak ki a szürke óceánból a brit hadihajók becsapódó gránátjai nyomán, de jóval a Bismarck előtt.

Schneider fregattkapitány, a Bismarck tüzérségi parancsnoka nyugodt volt, most ő következett. Fülsiketítő bömböléssel keltek életre a Bismarck félelmetes lövegei, a kilőtt gránátok a halál sebes madaraiként szálltak az angolok felé. Hét és fél perc alatt Schneider öt sortüzet adott, le, méterről méterre pontosítva a tűz vonalát.

A HMS Hoodról készített legutolsó felvétel, közvetlenül a felrobbanása előtt. A képet a Prinz Eugen egyik tengerésze készítette Forrás: Wikimedia Commons

Amikor eldördült a Bismarck ötödik sortüze, másfél perc múlva hatalmas tűzgömb villant fel a láthatáron.

A HMS Hood, a britek legyőzhetetlennek tartott büszkesége kettétört, és nem egészen három perc alatt a negyed órája még győzelmi reményekkel vágtató csatacirkálót - több mint 1400 emberrel a fedélzetén - elnyelte a komor Atlanti-óceán.

A Bismarck sortüzet lő a HMS Hood csatacirkálóra, 1941. május 27-én kora reggel Forrás: Bundesarchiv/Lagemann

Mindössze hárman élték túl a Hood drámai pusztulását.

Váratlan győzelemből a végzet útjára lépni

A Hood elsüllyedése után lázas tanácskozás kezdődött a Bismarck hídján. Ernst Lindemann sorhajókapitány, a Bismarck parancsnoka azt javasolta Lütjens admirálisnak, hogy forduljanak vissza, végezzenek a szintén súlyosan megsérült, és sebeit nyalogatva távozóban lévő Prince of Walesszel, majd fussanak be valamelyik biztonságos norvég kikötőbe.

Ernst Lindemann sorhajókapitány azt javasolta a Hood elsüllyesztése után, hogy forduljanak vissza Forrás: Wikimedia Commons

Lindemann azzal érvelt, hogy az eredeti küldetést aligha tudják végrehajtani, mivel a britek felfedezték őket.

Az eredeti parancshoz mereven ragaszkodó Lütjens azonban nem fogadta meg Lindemann több mint ésszerű tanácsát, hanem úgy döntött, hogy a Prinz Eugen és a Bismarck egymástól szétválva folytatja a küldetést. Azonban később kiderült, hogy a brit hadihajók egyik becsapódó gránátja megrepesztette az üzemanyagtartályt, amelyből, hosszú csíkot hagyva maga után, folyamatosan szivárog az olaj.

Günther Lütjens altengernagy, kötelékparancsnok az akció folytatása mellett döntött Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Az amúgy sem teljesen feltöltött tankok miatt ezért mégiscsak vissza kellett fordulni. Lütjens ekkor úgy döntött, hogy déli, majd keleti irányba fordulva, a franciaországi Brest kikötőjébe kísérlik meg a befutást. Erre azonban sohasem kerülhetett sor.

„Bármi áron pusztítsák el azt a hajót!”

A Hood végzete szörnyű, lesújtó hír volt London számára. Ha a brit flotta szimbólumát, a legyőzhetetlennek tartott dicsőséges csatacirkálót a németek alig pár perces tűzpárbaj után az óceán fenekére küldték, vajon mi várhat még Angliára – sopánkodott a megrendült brit közvélemény.

"Bármi áron pusztítsák el azt a hajót!" - adta ki a parancsot a londoni háborús kabinet feje, Winston Churchill Forrás: AFP

Winston Churchill azonnal felismerte, hogy itt nem csupán egy szimpla tengeri ütközetről, hanem a Brit Birodalom és a Royal Navy presztízséről van szó.

Bármi áron pusztítsák el azt a hajót!”

– adta ki a parancsot Sir Dudley Pound admirálisnak. Az összes, az észak-atlanti térségben és honi vizeken rendelkezésre álló erőt összevonták, nem törődve azzal, hogy így a konvojok ideiglenesen védtelenné válnak.

A „bosszúálló flotta” élén John C. Tovey tengernagy a zászlóshajója, a King George V. fedélzetén vágott neki az óceánnak, hogy felkutassa és elsüllyessze a Bismarckot.

A csatahajókból, nehézcirkálókból és rombolókból álló kötelékhez vezényelték a modern Ark Royal repülőgép-hordozó anyahajót is. Csakhogy a Bismarck szó szoros értelemben ködsipkát húzott a fejére, eltűnt a britek vizslató szemei elől.

Sir Dudley Pound flottatengernagy az összes bevethető egységet a Bismarck ellen küldte Forrás: Wikimedia Commons

Tovey azt feltételezte, hogy a német óriás Norvégiába vonul vissza, ezért hadihajóit pont ellentétes irányba fordította, mint amerre a Bismarck valójában haladt. Idegesítően teltek az értékes órák; Tovey tisztában volt vele, hogy minden egyes eredménytelenül elmúlt órával a Bismarck esélyei növekednek.

A Bismarck tervezett útját (piros vonallal jelölve) és pusztulásának helyszínét ábrázoló térkép Forrás: Wikimedia Commons

Végül a véletlen sietett a segítségére, egy járőröző hidroplán észrevette az óceán felszínén a gyanús, hosszú és opálos olajcsíkot, amely alapján azonosította a német hajót. Tovey admirálison és vezérkarán óriási megkönnyebbülés lett úrrá, de egyben rájöttek, hogy a Bismarck a rossz irány miatt túl messze került tőlük.

A gyors német csatahajót már nem érhetik utol, hacsak nem sikerül megállásra kényszeríteniük.

Ennek pedig egyetlen eszköze az Ark Royal fedélzetén állomásozó torpedóvető repülőszázad lehet. Az Ark Royal eligazító termében döbbenten fogadták az esztelennek tűnő parancsot; az anyahajót hatalmas hullámok táncoltatták, heves szél tombolt, a repülés megkísérlése öngyilkosságnak tűnt.

A HMS Ark Royal hordozó és Swordfish torpedóvető gépek Forrás: Wikimedia Commons

De az ósdi küllemű, dupla szárnyas, nyitott kabinos Swordfish torpedóvető gépek mindenre elszánt pilótái átérezték, mekkora a tét. Dülöngélő fedélzeten, heves esőben szálltak fel az anyahajó repülőfedélzetéről, és rövidesen elnyelte őket a ködös szürkeség.

A Bismarck elleni torpedótámadásból visszatérő Swordfish Forrás: Wikimedia Commons

A hídon levert szomorúság lett úrrá, mert mindenkinek az volt a meggyőződése, hogy egyiküket sem fogják viszontlátni.

Óriások csatája

Az Ark Royal torpedóvetői május 26-án, egy őrültnek látszó vállalkozásban megtalálták a német csatahajót.

A légvédelmi gépágyúk valóságos tűzkarikába fogták az óriást, de csodák csodájára egyetlen Swordfisht sem ért találat.

A torpedók célt tévesztettek, kivéve egyet, amely pont a kormánylapátoknál robbant. (Egy ilyen találatnak egy a százezerhez az esélye.) A kormányszerkezet beszorult, és a Bismarck végzetesen, óriási átlón körbe-körbe kezdett úszni.

A King George V., Tovey tengernagy zászlóshajója, amely a Bismarckot megsemmisítő köteléket vezette Forrás: Wikimedia Commons

Mivel minden kísérlet kudarcba fulladt a hiba elhárítására, Lütjens admirális és a személyzet belátta, hogy nincs menekvés. Utolsó rádióüzenetében azt közölte, hogy a végsőkig ellenállnak. Így virradt fel május 27-ének végzetes reggele.

Lütjens legutolsó távirata, amelyet a Bismarck pusztulása előtt küldött el Forrás: Wikimedia Commons

A nyomasztó túlerőben lévő brit flottakötelék nyolc órakor nyitotta meg a tüzet, és a keményen védekező óriást szorosan körbefogva, másfél órán keresztül egymás után küldték a halálos sortüzeket.

Az égő és süllyedőben lévő Bismarck. A fotót a HMS Rodney fedélzetéről készítették Forrás: Wikimedia Commons

Egyik becsapódás követte a másikat, délelőtt fél tízre az egykor büszke német csatahajó lángoló ronccsá vált.

Ekkor előretörtek Vian ellentengernagy rombolói, és torpedókkal árasztották el a teljesen megbénult Bismarckot. Délelőtt 10 óra 40 perckor, miután a már süllyedő csatahajó utolsó lövegtornya is elhallgatott,

a Bismarckot elnyelte a fagyos Atlanti-óceán.

A Bismarck túlélői, amint az egyik brit cirkáló legénysége kihalássza őket a vízből. 118 ember élte túl a Bismarck pusztulását Forrás: Wikimedia Commons

Négyszáz lövedék és 18 becsapódó torpedó volt képes a tenger fenekére küldeni a mindhalálig küzdő csatahajót. A Bismarck pusztulását alig 118 tengerész élte túl.

Prológus

Londonban óriási örömmel fogadták a brit flotta megtépázott becsületét helyreállító diadalt. Adolf Hitlert lesújtotta a Bismarck pusztulásának híre, amely csak megerősítette abbéli meggyőződését, hogy Németország kizárólag a szárazföldön képes kivívni a végső győzelmet, az általa rettegett tengeren egyedül Dönitz „szürke farkasaiban”, a tengeralattjáró-flottában maradt meg a bizodalma.

A Prinz Eugen vízre bocsátása Kielben, 1938 augusztusában. A hajó "zászlóanyja" Horthy Miklós kormányzó felesége volt Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A Bismarck veszte után a német hadiflotta felszíni egységei a háború hátralévő éveit nagyobbrészt a kikötőkben vesztegelve töltötték el. A Prinz Eugen, amelynek 1938. augusztusi vízre bocsátásakor Horthy Miklós kormányzó felesége volt a keresztanyja, túlélte a háborút. 1945 nyarán hadizsákmányként került az Egyesült Államok haditengerészetéhez, végzete a távoli csendes-óceáni Bikini-atollon teljesedett be a 40-es évek második felében, az amerikai atomkísérletek során.

A Bismarck roncsaira a híres tengerkutató, a Titanic megtalálója, Robert D. Ballard bukkant rá 1989. június 24-én, közel 4800 méteres mélységben.

A Bismarck roncsa jelenlegi állapotában, közel 5 kilométer mélyen, az atlanti fenéksíkságon Forrás: Wikimedia Commons/Ken Marshall

A Bismarck roncsa kísérteties háborús mementóként áll az örök sötétség és rettenetes nyomás mélytengeri birodalmában, a halványsápadt agyaggal borított atlanti fenéksíkságon.