Az univerzum méreteit ismerve mára már nagyrészt elfogadott, hogy a Földön kívül is létezhet élet – egyértelmű bizonyítékunk azonban még nincs. Egy amerikai kutató speciális valószínűség-számítási módszer segítségével felvázolta, hogyan nézhetnek ki, és hányan lehetnek az idegenek.
Fergus Simpson, a Barcelonai Egyetem kozmológusa a Bayes-féle valószínűség-számítást használta, hogy megállapítsa: mekkorák lehetnek az idegenek, és milyen méretű populációkban élhetnek. A Bayes-tétel egyébként egy feltételes valószínűség és fordítottja között állít fel kapcsolatot, tehát Simpson számításait még nem érdemes készpénznek venni, de matematikai modellezése érdekes verzió az idegen élet lehetőségeire.
Simpson szerint az idegenek valószínűleg sokkal kevesebben lehetnek, mint mi: a Föld hétmilliárdos népességéhez képest nagyjából 50 millióan élhetnek saját bolygójukon. Ezt egy szemléletes példával illusztrálja: ha elképzeljük, hogy a világegyetem a Föld, a bolygók pedig az országok, sokkal valószínűbb, hogy egy véletlenszerűen kiválasztott ember Kínához hasonló méretű országból, mintsem egy kisebb államból érkezik.
A kozmológus a modelljében azt feltételezi, hogy nem egy, hanem több civilizáció létezik a világmindenségben, és ezek közül a hipotetikusan bennünket meglátogató közösségek valószínűleg a kisebb civilizációkból érkeznének. Simpson azt is alapértelmezettnek vette, hogy Földünk a népességi skála magasabb végén helyezkedik el, tehát a miénk nagy civilizációnak számít az univerzumban. Ebből kiindulva Simpson számítása szerint a hozzánk érkező idegen bolygójának átmérője 95%-os valószínűséggel legalább a Földének 1,4-szerese lehet.
Ami az idegenek méretét illeti, a népességgel ellentétben jóval nagyobbak lehetnek nálunk: Simpson szerint átlagosan 300 kilogrammot nyomnak, tehát akkorák, mint egy kifejlett barna medve vagy egy dugong. A modell szerint az idegen lények fele ennél nehezebb, fele pedig könnyebb lehet, mivel a 300 kilogramm egy középszámot jelöl: mintha a Föld összes élőlényének súlyát lemérnénk, majd átlagot vonnánk belőle.
Annak ellenére, hogy számos kutató támadja Simpson modelljének következtetéseit, mégis elmondhatjuk, statisztikailag helyes a megközelítése: a jelenlegi ismereteink szerint nem igazán lehet belekötni a Bayes-féle módszerrel számított eredményekbe. Bizonyosságot azonban természetesen csak az első, harmadik típusú találkozás létrejötte eredményezhetne.