Megvizsgálták az olasz boszorkánylányt

Joseph E. Baker litográfiája a boszorkányperekről (1892)

Skorbut miatt deformálódhatott annak a középkori kislánynak a teste, akit boszorkánynak hittek, és a középkorban temettek el megszégyenítő módon Liguriában.

Boszorkánynak hitték, ezért különös, megszégyenítő módon temették el azt a kislányt, akit tavaly szeptemberben találtak meg olasz archeológusok Liguriában, az albengai San Calocero mártírnak felszentelt templom temetőjében. Valójában komoly betegségben szenvedett, amely deformálta a testét és epilepsziás rohamokat eredményezhetett – valószínűleg ezért tekintették az ördög szolgájának a középkori emberek.

Elszigetelt, magányos temetkezés

A vatikáni Pápai Keresztény Régészeti Intézet kutatói 2014 szeptemberében találták meg a kislány sírját a San Calocero mártírnak felszentelt, 5-6. században épített templom temetőjében. A sírhely az 1593-ban teljesen elnéptelenedett templom közvetlen közelében, a sírkert egy eldugott sarkában volt. „A lányt hason temették el, sokkal mélyebbre, mint a többi elhunytat a temetőben” – mondta el a Discovery News-nak Stefano Roascio, az ásatás vezetője. – „Egy elszigetelt területen találtunk rá, a templom előtt.”

Joseph E. Baker litográfiája a boszorkányperekről (1892) Forrás: Wikimedia Commons

Az elhunyt megszégyenítése

Ez a furcsa temetési módszer arra utal, hogy a kislányt kívülállónak, esetleg az ördög szolgájának tekinthették. A középkorban egyébként is szokás volt megcsonkítva, téglával a szájban vagy leszögezve eltemetni azokat, akiket a sátán gyermekének tartottak. Ezzel az volt a céljuk, hogy megszégyenítsék az elhunytat, és megakadályozzák, hogy lelke visszatérjen, és az élőket kísértse.

Tengerészbetegségben szenvedett

Az olasz boszorkánylánynak becézett kislány teste számos vizsgálaton esett át: megállapították például, hogy súlyos vérszegénységben szenvedett, és skorbutja volt, ez feltehetőleg C-vitaminban szegény étrendjének volt köszönhető. Akkoriban a betegség a tengerészek között terjedt el leginkább, akik nem vittek magukkal elegendő vitamindús ételt a hosszú hajóutakra.

„A skarlátot a fejsérülések vizsgálatával azonosítottuk, utóbbiakat porotic hyperostosis okozta” – mondta el Elena Dellù antropológus. A porotic hyperostosis egy olyan csontelváltozás, amely a fejlődő országokban gyakori, és a szemüregeket, a koponyacsontokat továbbá a váz egyéb lapos csontjait érinti, és azok szivacsosodást okozza.

Nem ismerték fel a betegséget

Az alig 150 centi magas kislány betegsége miatt halálra ijeszthette a babonás közösséget. Számos testi elváltozástól szenvedett: néhány foga hiányzott, a skorbut miatt szája, szeme és lába gyakran vérzett, nagyon sápadt lehetett, és valószínűleg gyakran lehettek epilepsziás rohamai. „Bármilyen olyan betegség, amit az akkori emberek nem értettek, taszította őket, és ezért temették el ilyen különös módon a kislányt is” – mondta Kristina Killgrove, a Nyugat-Floridai Egyetem antropológusa.

A boszorkánylányt elkülönítve, sokkal mélyebbre temették, mint a sírkert többi elhunytját Forrás: Stefano Roascio / Elena Dellù

Különösen babonás időszak

Radiokarbonos kormeghatározással kimutatták, hogy a „boszorkánylány” nem sokkal a templom elnéptelenedése előtt, 1400 és 1500 között halhatott meg – ebben az időszakban a boszorkányüldözések igen elterjedtek voltak. „Nagyon valószínű, hogy a kislányt boszorkánynak tartották” – mondta el Roascio és Dellù, akik kutatási eredményeiket a májusi római archeológiai konferencián ismertetik majd.