A Marica autópálya építése közben akadtak rá arra a középkori bizánci településre, amelyről egyelőre nem tudni, miért néptelenedett el hirtelen a 12. század végén. Az ásatáson részt vevő régészek szerint egy járvány és a keresztes hadjáratok pusztítása játszhatott szerepet a település elnéptelenedésében, de az okokról részletesebb információ csak a nekropoliszból feltárt emberi csontok alapos vizsgálata után várható.
Az egykor virágzó metropolisz romjait a bolgár Velikan város közelében találták meg. Az ásatások idén május végére fejeződtek be, de a leletek vizsgálata és feldolgozása még hosszabb ideig el fog tartani. A kutatók szerint a város nagyjából a 11-12. században élte virágkorát – pont az első dunai bolgár birodalom (632 – 1018) és a második dunai bolgár állam (1185 – 1396) között, amikor Bizánc megszállta az országot.
A bizánci megszállás
Bulgária területét 1018 és 1185 között Bizánc birtokolta – a birodalom I. Jóannész császár uralkodása alatt több felkelést is átélt, többek között a korábbi bolgár uralkodó, Sámuel unokájának, II. Péter Deljánnak az 1040-es lázadását is. Bizánc Bulgária elvesztésével nélkülözni kényszerült addig hatékony ütközőzónáját, és több támadás egészen Konstantinápolyig, a birodalom szívéig hatolt. Ilyen szempontból Bulgária bekebelezése csak rövid távon számított sikernek, hosszú távon viszont meggyengítette a birodalmat.Az ásatás vezetője, Sztanimir Sztojcsev az Archeology in Bulgariának elmondta, hogy a városfalak között a 9. századból származó házakat is találtak, ami azt bizonyítja, hogy az első masszívabb lakóépületek ekkor épültek a környéken.
A település romjai egy domb oldalában fekszenek, és hatalmas nekropolisz tartozik a hajdanvolt településhez.
A vizsgált házak alapján elmondhatjuk, hogy elég gazdag város lehetett
– nyilatkozta Sztojcsev. Az épületek között akadt úgynevezett aknaház (azaz süllyesztett ház) és több kőlakás is. A városközponton kívül pedig feltártak egy negyven otthonból álló lakónegyedet. A település eddig feltárt része több mint 7000 négyzetméternyi területen fekszik.
Érdekes, hogy a várost egyetlen történelmi forrás sem említi meg. A 12. század végére lakói teljesen elhagyták, de egyelőre nem tudni, hogy mi lehetett a hirtelen elvándorlás pontos oka.
A lehetséges okok között a keresztes hadjáratok, és egy nagyobb járvány lehetősége is szerepel.
Ekkoriban érintette a területet a közép-európai harmadik (1189–1192) és a negyedik keresztes hadjárat, azaz a latin háború (1202–1204).
A kutatók akkor juthatnak pontosabb információkhoz, ha megvizsgálják a temetőben talált emberi csontvázakat – ebből derülhet ki, hogy pusztított-e nagyobb járvány a környéken, a 12. század végén.
Sztojcsev és kollégái úgy gondolják, hogy a várost zömében bizánciak lakták, bár több jel utal a bolgárok jelenlétére is: néhány kifejezetten bolgár eredtű kerámia került elő ugyanis a házak romjai közül. Egyébként a többi feltárt lelet (különböző dekorációk, gyűrűk, fülbevalók, lándzsahegyek) is arról árulkodnak, hogy a város kifejezetten gazdag, virágzó település lehetett.