2014 szeptemberében, a zord időjárási viszonyairól ismert Patagóniában különleges szauropoda fosszíliáját tárta fel a Drexel Egyetem (Philadelphia, Egyesült Államok) paleontológusaiból álló kutatócsoport.
A jó állapotban fennmaradt, megkövesedett csontváz 115 alkotórészét sikerült kipreparálni a bezáró kőzetből, ami lehetővé tette a kréta időszak (145 millió évtől 65 millió évig) végén, 77 millió éve élt hatalmas növényevő sauropoda testfelépítésének pontos rekonstruálását.
A lelet új fajnak bizonyult, amelyet felfedezője, Kenneth Lacorova paleontológus, a Drexel Egyetem őslénytan- és geológiaprofesszora határozott meg.
Lacorova a sokat sejtető Dreadnoughtus schrani tudományos fajnevet adta az egykori dinoszaurusznak, ezzel utalva az állat elképesztően nagy méretére. (A dreadnought a 20. század első évtizedében kifejlesztett nagyméretű páncélozott csatahajó típusneve volt.)
Lacorova az állat súlyát a hagyományos, a végtagmaradványok átmérőjét felhasználó módszer segítségével számította ki; a 27 méter hosszú sauropoda teljes testsúlyára 59 300 kilogramm értéket kapott. Ezzel a Dreadnoughtus schrani a földtörténet valaha létezett egyik legnagyobb szárazföldi állatává lépett elő.
Karl Bates, a Liverpooli Egyetem vázizomzat-biológiával foglalkozó adjunktusa és kollégái egy új és állításuk szerint az eddig alkalmazott módszernél jóval pontosabb matematikai modellt dolgoztak ki az egykori ősállatok alaktani rekonstruálására, illetve testsúlyuk meghatározására.
Az új módszer az ősállatok vázmaradványa alapján először megkonstruálja a csontváz teljes, 3D számítógépes modellrajzát.
A súly meghatározására kidolgozott matematikai modell több általános paramétert vesz figyelembe,
így többek között a csontok izomtapadási felületeinek hosszát és mélységét, továbbá a digitális rekonstrukció szerint a bordázat átmérőjét, valamint a váll és a medenceöv távolságát.
Ezekből az adatokból kiszámítják a test térfogatát. A zsigerek súlyára a ma élő állatok méret/teljes testsúly/zsigeri súly arányainak figyelembevételével dolgozták ki a modellben használt algoritmust. Bates és csoportja több dinoszauruszmaradványt elemzett, a híres patagóniai óriás esetében az általuk kidolgozott új modell a közel 60 tonnás súly helyett „mindössze” 30 tonna körüli értéket adott.
Bates szerint módszerük pontosságának egyik fontos előfeltétele a minél teljesebb váz megléte, a vázelemek legalább 40%-a szükséges a valósághű rekonstrukció elkészítéséhez.
A Dreadnoughtus schrani megtalálója, Lacorova professzor azonban nincs elragadtatva az új számítási módszer megbízhatóságától, amely „keresztfiát” megfosztotta ősvilági bajnoki címétől.
Senki sem tudja pontosan, hogy milyen kiterjedésűek voltak a dinoszauruszok belső szervei,
így például a légzőrendszerük – nyilatkozta a Live Science online tudományos portálnak a kutató.
A szakember szerint a dinoszauruszok rendkívül változatos testformákkal rendelkeztek, és azt, hogy egy-egy faj egyedei „ducik” vagy éppen karcsúak-voltak-e, nem lehet kellő pontossággal levezetni a csontmaradványokból.
A legfőbb probléma, hogy a maradványok túlnyomó többsége erősen hiányos állapotban kerül elő,
- a múzeumokban kiállított, és a nagyközönség körében oly népszerű dinoszaurusz-csontvázaknak gyakran kétharmada, sőt háromnegyede is pótlás, tehát az eredeti és pontos teststruktúrával kapcsolatosan gyakran sok a fehér folt.
Lacorova professzor szerint az állatok közelítően valós méretének meghatározásában még mindig a végtagcsontok jelentik a legbiztosabb támpontot, és az új módszer megbízhatóságának a gyakorlat lesz a próbája.
Akár így van, akár úgy, egyvalami bizonyosnak tűnik; a föld és az élővilág történetében a földtörténeti középkor, a mezozoikum (249 millió évtől 65 millió évig) korszaka hozta el a valaha létezett legnagyobb szárazföldi létformákat.
A dinoszauruszok a triász időszak derekán, mintegy 230 millió éve jelentek meg az élet színpadán.
165 millió éves törzsfejlődésük alatt hihetetlenül változatos csoportjaik alakultak ki.
A legnagyobb szárazföldi élőlények a sauropodák közül kerültek ki. Sajnos, a leletek túlnyomó része roppant hiányos.
Így például a valaha létezett legnagyobb sauropodának vélt Amphicoeliasnak csupán egyetlen nyakcsigolyája került elő 1878-ban, amelyet Othniel C. Marsh, a világhírű amerikai dinoszauruszkutató írt le.
A csigolya elkallódott, de a Marsh által készített méretarányos rajz extrapolációjával
az állat hosszát 58 méterre, a súlyát pedig 120 tonnára becsülték.
Ugyancsak elképesztő méretekkel rendelkezett az 1913-ban Tanzániában feltárt Giraffatitan 12 méteres fejmagasságával és 30-60 tonna közöttire becsült súlyával.
A hosszúsági rekordot egy Diplodocus-féle, a Seismosaurus tartja, a maga 33,5 méteres testhosszával.
Különösen az 1970-es évektől kerültek elő egyre vadabb méretű óriások,
köztük a 18 méter magasra becsült Sauroposeidon vagy a 80 tonnásnak vélt Agrentinosaurus. Természetesen ezeket az adatokat nem lehet készpénznek venni, épp a hiányos maradványok miatt.
Abban viszont biztosak lehetünk, hogy a sauropodáknál nagyobb szárazföldi gerinceseket soha nem hordott a hátán a föld.