A dinoszauruszok 65 millió évvel ezelőtti kihalása óta nem látott ütemben veszítjük el az élőlényeket – erre jutott három neves egyetem (Stanford University, Princeton University, University of California, Berkeley) közös kutatása. „A tanulmány minden kétséget kizáróan azt mutatja, hogy a hatodik tömeges kihalás korába léptünk” – mondta Paul Ehrlich, a Stanford University biológusa, aki a publikáció társszerzője.
A felelősök mi, emberek vagyunk.
A drámai eredményeket a Science Advances tudományos folyóiratban közölték. „Ha így folytatjuk, a földi életnek sok millió évre lesz szüksége ahhoz, hogy regenerálódjon, fajunk viszont ezt már biztosan nem fogja megélni, az emberiség korán el fog tűnni az élet színpadáról" – mondta Gerardo Ceballos, a tanulmány vezető szerzője (Universidad Autonoma de Mexico).
A vizsgálat során a kutatók a gerincesek kihalásaival kapcsolatos adatokat fésülték át, figyelembe véve mind a történelmi dokumentumokat, mind a fosszilis bizonyítékokat. Ezek alapján a szakemberek meghatározták a kiterjedt emberi tevékenység előtti, természetes kihalási ütemet, amit összevetettek a fajok modern kori eltűnésének gyorsaságával. Az eredmények alapján azt állapították meg, hogy a gerincesek kipusztulásának átlagos üteme az elmúlt száz évben
114-szer sebesebb volt a normálisnál.
De mi is számít normálisnak?
A kutatás szerint 1900 óta 477 gerinces faj – 69 emlős, 80 madár, 24 hüllő, 146 kétéltű és 158 hal – tűnt el. Ha az ember környezetpusztítása nem érvényesülne, a kipusztult fajok száma egy évszázad alatt csupán kilenc lenne.
Ilyen mértékű diverzitáscsökkenéshez normális esetben legalább 10 ezer év kellene”
– írja a tanulmány. Ha ez tovább folytatódik, akkor az egész ökoszisztéma borulhat, és az embernek hasznot hozó élőlények – például a méhek – már három generáción belül eltűnhetnek.
Az elképesztő ütemű kihalás három legfőbb oka a klímaváltozás, a légszennyezés és az erdőirtások.
A Természetvédelmi Világszövetség adatai szerint a kétéltűeknek a 41 százaléka, az emlősöknek 26 százaléka van végveszélyben. A makifélék (Lemuridae) különösen nagy bajban vannak, a családba tartozó fajok 94 százaléka tántorog a kihalás szélén. „Vannak példák olyan állatfajokra, amelyek gyakorlatilag élőhalottnak tekinthetők" – mondta Ehrlich.
A szerzők szerint azonnali cselekvési tervre lenne szükség ahhoz, hogy megakadályozzuk a közelgő katasztrófát.