Még semmi sem biztos, de egyelőre az angol adorable szóból eredő Opisthoteuthis adorabilis latin kifejezés vezet azon a listán, amelyen egy frissen feljegyzett, nagyon aranyos, apró polipfaj lehetséges nevei szerepelnek. Nem ez lenne az első eset, hogy cukisága miatt neveznek el egy állatot.
Az apró polipfélét a Monterey-öbölbeli Kutatóakvárium Intézetének munkatársa, Stephanie Bush nevezi majd el – ő az, aki évek óta foglalkozik egy befogott példánnyal és tojásaival.
A kis állat ugyanis annyira jól érezte magát új otthonában, hogy befogása után rögtön négy tojást is rakott az akvárium aljára.
Ezek már legalább egy éve fejlődnek, de a kis polipok még mindig nem bújtak ki belőlük. „Akár két és fél – három évig is eltarthat, mire kifejlődnek” – mondta el Stephanie Bush a Science Friday-nek. Ez azonban egyáltalán nem szokatlan a mélytengeri élőlények körében.
Bár az aranyos kis polipfajnak hivatalosan még nincs neve, már 1990 óta tudunk a létezéséről.
Egy új faj részletes leírása mindig hosszadalmas feladat, és eddig senki nem vállalkozott arra, hogy az ökölnagyságú, narancssárga kis állatot tudományos néven is regisztrálja. Most Stephanie Bushon a sor, hogy részletesen megvizsgálja és leírja az új fajt, amelyet így ő nevezhet el.
Nem ez lenne az első eset, hogy egy állatfajt cukisága után neveznének el:
ugyanígy járt a Lophornis adorabilis, vagyis a fehérüstökű kacérkolibri, amely szintén aranyossága miatt kapta az adorabilis nevet. Sőt, egy fésűkagylóféle is létezik, az Bractechlamys adorabilis, az ugrópókfélék közül pedig Anasaitis adorabilis latin fajnevében szerepel a kifejezés.
Nem értem, miért ne lenne megfelelő név… könnyű kiejteni és népszerű a nagyközönség szemében”
– mondta el Bush.
Az akváriumban egyébként egy speciális tartályban tartják a kis polipot, amelyben vörös fénnyel világítják meg a vizet, hogy az állat sötétséghez szokott szemét ne bántsa a fény, mivel a vörös színt képtelen érzékelni. Ezen kívül bőven hagytak helyet az állatnak arra, hogy fel-le ússzon, a csápjai között ugyanis olyan speciális hártya fejlődött ki, amelynek segítségével leginkább vertikálisan mozog.
Bár régóta tudunk a létezéséről, életmódját egyelőre kevésbé ismerjük:
annyi biztos, hogy 200-600 méter mélyen, a Csendes-óceánban él,
mindössze 6 Celsius-fokos vízben érzi jól magát.
Nagyrészt az óceánfenéken üldögélnek, de néha meg kell mozdulniuk, hogy ételt és társat találjanak maguknak
– mondta el Bush. Eddig kizárólag nőstényeket tudtunk vizsgálni – 12 példányt sikerült befogni, közülük egyik sem volt hím.