Új módszerrel dolgozta fel az 1800 és 2010 között eltelt 210 esztendő népesedési adatait a New York Egyetem kutatópárosa: várostérképekből, épületbiztosítási felmérésekből, valamint archív légifotókból kinyert térinformatikai adatokat vetettek össze hajdani népszámlálási ívekkel.
Azért lehet érdekes ez a megközelítés, mert úgymond néprajzos szemlélettel közelítette meg a kérdést"
– mondta az Origónak Letenyei László, a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Karának településkutatója. – Úgy tekintettek Manhattanre, mintha egy bronzkori település volna, amely írásbeliséggel, levéltári adatokkal nem rendelkezik. Modern városokra nem szokták alkalmazni ezt a módszert" - fűzte hozzá a szakember.
Shlomo Angel és Patrick Lamson-Hall arra a megállapításra jutott, hogy Manhattan népsűrűsége a 19. században futott föl, 1910-ben érte el csúcspontját, majd hetven évig esett, hogy aztán 1980 óta lassú növekedésnek induljon.
A napjainkban 8,5 milliós lélekszámú New York az Egyesült Államok legnépesebb metropolisa,
és benne Manhattan, a felhőkarcolóiról híres gránitsziget az ország legsűrűbben lakott területe
A 19. század közepén négyzetkilométerenként húszezren éltek Manhattanben. Utána azonban ez a szám ugrásszerűen emelkedett: 1910-re átlagosan háromszor annyian szorongtak ugyanannyi területen: 60 ezer fő minden négyzetkilométeren.
1890 és 1924 között 24 millió bevándorló, közte másfél millió magyar "kitántorgó" érkezett Amerikába
New York kikötőjén keresztül, közülük sokan a városban maradtak. Jellemző népszámlálási adat, hogy amíg 1800-ban New York lakosságának 1 százaléka volt külföldi születésű, addig 1910-ben már 48 százalék.
Manhattanben akadt olyan épülettömb, amelynek 7,5-szer 30 méteres alapterületén 5-6 emeletre elosztva húsznál is több 30 négyzetméteres, fürdőszoba és konyha nélküli lakás volt, amelyekben egyenként akár 14-en is éltek.
(Összevetésül: Budapest legsűrűbben lakott, VII. kerületében ma négyzetkilométerenként átlag 31 ezren élnek, míg a legritkábban lakott XXIII. kerületben 490-en.)
A 20. század első harmadában apadásnak indult a manhattaniek száma, három tényezőnek köszönhetően: 1898-ban New York városa bővült Brooklyn, Queens, Bronx illetve Richmond negyedekkel,
és 1904-től elkezdték építeni a 24 órában közlekedő metróhálózatot.
Az ötcentes vonaljegyekkel a kiskeresetű munkások is megengedhették maguknak az ingázást, hogy kiköltözzenek az új külső kerületekbe.
New York mind gazdasági, mind kulturális szempontból pezsgő város, így nem csoda, hogy
1980 óta újabb benépesülési hullám indult, és további erősödésre lehet számítani.
A kutatók szerint a város populációja 2050-re nyolcmillió fővel nőhet. Manhattan népsűrűsége azonban még akkor is 20-25 százalékkal alatta marad az 1910-es csúcsnak.
A korábbi állapotokból levont következtetések alapján meg lehetne előzni a városrész ismételt túlterhelését, és a modern technológia vívmányait felhasználva a betelepülőknek hatékonyabb, méltányosabb és fenntartható lakókörnyezet alakítható ki.
Angel és Lamson-Hart szerint amennyiben ismét többen kívánnak Manhattanben élni – akár mert a munkahelyükhöz, akár mert a szórakozási lehetőségekhez szeretnének közel lakni –, megtehetik, feltéve, ha az elődökhöz hasonlóan hajlandóak kisebb alapterületen és/vagy társbérletben élni.
A bérelhető garzonokból álló lakóépületek számát is drasztikusan növelni kell: ahol lehet, a jelenlegi épületeken további szintek kialakításával, a foghíjak beépítésével, a túl nagy lakások szétdarabolásával.