Az angkori átlagember életének megismerésére koncentrál az az ausztrál régészeti expedíció, amelyet a National Geographic Society is támogat. A kutatók szerint eddig méltatlanul kevés figyelmet kaptak az itt élő közemberek, eddig ugyanis a papságra és az előkelők életvitelére koncentráltak.
A Khmer Királyság közrendű embereiről valóban keveset tudunk – a Sidney-i Egyetem kutatója, Alison Carter és kollégái jelenleg egy földhalmot vizsgálnak, amelyen reményeik szerint közemberekhez tartozó ház állt. A munka június elején kezdődött, és a tervek szerint július végéig tart majd a feltárás, amelyhez nagyrészt a National Geographic Society nyújtja a pénzügyi támogatást.
„Nagyon sok időt töltöttünk azzal, hogy a templomokat, feliratokat és a társadalom elit rétegét vizsgáltuk” – mondta el Carter az ásatásokkal kapcsolatban.
Még mindig rengeteget kell tanulnunk az átlag közemberekről, akik a Khmer Királyság alattvalói voltak. Remélem, hogy ez a projekt rávilágít az életükre.
Carter már 10 éve vesz részt kambodzsai feltárásokon, és úgy gondolja, ezek az ásatások úttörőek lehetnek a khmer történelem feltárásában.
„Horizontális feltárásokat végzünk” – magyarázta Carter. – „ Nem egy nagy lyukat ásunk, hanem több kisebbet a területen, így próbálunk rájönni, hogyan éltek az angkori emberek.”
A régészcsapat a mindennapi élet során használt tárgyakat keres: kerámiákat, edényeket, növényi maradványokat, esetleg a hajdanvolt kertek helyét. A feltárás ötlete a 2013-as feltárások közben pattant ki Carter fejéből, amikor egy Angkorvat közeli ásatás során kerámiát, főzőedényeket és kínai kereskedelmi áruk maradványait találták meg.
A leletek nem kaptak megfelelő figyelmet, - pedig az ausztrál kutató szerint fontos tárgyakról van szó – egy másik, akkor zajló fontos projekt miatt, amely lézeres eszközökkel vizsgálta az angkori templomokat.
„A folyamat trükkös, ugyanis többféle oldalról kell megközelítenünk a földhalmot, hogy minél többet tudjunk meg az egykori lakóépüleetről” – tette hozzá Carter.
A kutatók olyan vizsgálati módszereket is bevetnek, amelyeket Angkorban még soha sem használtak. Így többek között kiemelt figyelmet fordítanak a a részletes talajanalízisre.
A makro- és mikroanyagok elemzésével rengeteg dolgot megtudhatnak a ház körüli életről:
azt, hogy hol lehetett a bejárat, hol készítettek ételt, vagy hol lehetett a kert.
Carter, a National Geographic Society-vel való megállapodás miatt egyelőre nem árulhat el túl sok mindent az eddig felfedezett leletekről, de annyit elmondott, hogy találtak már főzéshez használt kerámiákat.
Bizonyítékokat találunk arra, hogyan építették a földhalmot, és hogyan éltek rajta az emberek.
Angkor a Khmer Királyság fővárosa volt 802 és1432 között. A kőből készült templomokon kívül minden mást (palotákat, házakat, közösségi épületeket) fából építettek, így ezek közül semmi nem maradt ránk, amit vizsgálhatnánk.
A városegyüttest II. Dzsajavarman alapította, aki 802-ben egy Sdok Kak Thomi kőfelirat szerint a világ urává is kikiáltotta magát.
Az egyetlen fennmaradt épületegyüttes Angkorvat kőből készült templomegyüttese,
amely ma az UNESCO világörökségi részét alkotja.
A romegyüttest francia kutatók fedezték fel a 19. század közepén. Azóta szinte kizárólag csak a templomi papság és az előkelők múltja foglalkoztatta a régészeket – ezért is olyan különleges, hogy várhatóan most majd a közemberek mindennapjaiba is betekintést nyerhetünk.