Mostanában kering a neten egy fotósorozat gyönyörű elhagyott helyekről, és köztük a kambodzsai Angkorról is van egy kép. Mi is ott jártunk néhány hete, és bár valóban lenyűgöző szépségű hely, elhagyottnak már nem lehet nevezni. Úgy kellett keresni a nyugodt sarkokat, ahol nem találkoztunk a csoportosan utazó turisták tömegével.
A mérgelődés helyett inkább gondoltunk egyet, és elkezdtük lefényképezni a tömeget. Innentől kezdve pedig már élveztük az egészet, íme a végeredmény enyhén felgyorsítva, a helyi khmer popzene egyik gyöngyszemével.
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Angkor Délkelet-Ázsia egyik legnépszerűbb turistacélpontja. A buszos turisták egész nap tömegével érkeznek, hogy megcsodálják az ezeréves romokat. Ha nyugalomra vágynánk, hogy elmélyüljünk kicsit ezen az amúgy tényleg gyönyörű helyen, és megpróbáljuk elképzelni, milyen lehetett itt az élet az épületek fénykorában, erre nincs nagyon lehetőségünk a nyüzsgő turistaáradat miatt.
Ahogy az a felvételen is látszik, a legtöbben csak - mint valami futószalagon - jönnek, fényképezkednek, aztán mennek tovább. Számunkra az kicsit érthetetlen volt, hogy ezen ők mit élveznek, de szemmel láthatóan nagyon boldogok voltak, hogy itt lehetnek, és mint a trófeákat, úgy gyűjtötték magukról a fotókat az érdekes helyekkel a háttérben.
Másképp is lehet
Velük szemben mi nem siettünk sehová, és már eleve úgy vettük meg a háromnapos bérletünket a romokhoz, hogy nem akartunk mindent megnézni. Aztán pedig csak élvezni és átélni akartuk az egészet, akár úgy, hogy később többször is visszamegyünk oda, ahol tetszett, vagy ahol valamiért jól éreztük magunkat. Így járkálva mindenütt leültünk legalább 20 percre, és néztük a turisták jeleneteit. Néha azért szerencsénk volt, és valóban akadt egy-egy nyugodt néhány perces szünet.
Aki nem szereti a tömeget, és nyugalomra vágyik, annak ajánljuk a délután 5 óra utáni időszakot. Ekkor már nincs tömeg, a nagy buszokkal érkező csoportos turisták hada már elvonul a romok környékéről.
Aki pedig képes fölkelni korán egy gyönyörű napfelkeltéért, vagy valamilyen furcsa módon a tömeget kedvelné, annak a hajnali órákat ajánljuk a leginkább megmaradt és legnagyobb épület, az Angkor Wat előtt. Itt ugyanis minden hajnalban turisták hada várja nagy izgalommal és fényképezőgépekkel, hogy felkeljen a nap az ősi épület tornyai mögött, és ha szélcsend van, mindez még gyönyörűen tükröződik is a közeli vizesárok felszínén. Ez a tömeg látható a videón 1:03-tól, és egyébként ezen a helyen csónakázott a Tomb Raider című filmben Angelina Jolie. Ott berendezték az egész környéket egy vidéki falunak, de ilyenről valójában szó sincs.
Hogyan készült? A videó összesen 2028 képet tartalmaz, amelyeket 10 kép/másodperc sebességgel pörgettünk le, de valójában 5 másodperces időközökkel készültek. Ehhez egy régi, leharcolt Canon PowerShot A720IS 8 megapixeles fényképezőgépet használtunk, de a képek felbontását levettük 1600x1200-ra, hogy bőven elférjenek a memóriakártyán. A gyári gép nem képes megszakításig időközönként folyamatosan exponálni, ezért ehhez egy "hackelt" CHDK szoftvert telepítettünk a gépre az SD kártyán keresztül. Igaz, hogy ez garanciavesztéssel jár, de esetünkben az öreg gépet már nem kellett féltenünk semmitől, eleve lemondtunk már róla, ezért mertük feltelepíteni rá a rengeteg extra funkcióval bíró szoftvert. A CHDK-val rengeteg olyan dologra képes lesz a fényképezőnk, amelyre a hardver maga alkalmas, de gyárilag mégsem került bele a funkciók sorozatába. Így például lehetőség nyílik már egyszerűbb kompakt gépeknél is nyers RAW formátumba elmenteni a képeket, vagy beállítani a gépet, hogy mozgást észlelve exponáljon (így még állítólag a villámlást is le tudjuk fotózni), valamint ezt az általunk most használt automatikus, ismételt exponálást is beállíthatjuk, megszakításig - vagy amíg az elemek bírják szusszal. A képeket egy ingyenesen letölthető, nagyon egyszerű PhotoLapse nevű szoftverrel raktuk át AVI-ba, innen már bármelyik népszerű videoszerkesztővel alárakható a zene és a szöveg. A dal, mint azt az elején már említettem, szintén Kambodzsából való. Az Angkor Wathoz menet, egy útszéli bazárban kaptuk egy vizet áruló nénitől, aki egy SD-kártyaolvasós táskarádión hallgatta a dalokat. Később megkérdeztük e-mailben egy khmer barátunkat, miről szól a dal, ez volt a válasza: "A srác úgy énekel magáról, mint egy erős férfi, aki akarja a nőt, és így megy tovább és tovább." |