Az egyesült államokbeli Nemzeti Optikai Csillagászati Obszervatórium (NOAO) a chilei Gemini obszervatórium 8 méteres távcsövének segítségével elkészítették az eddigi legnagyobb felbontású képet az NGC 2346 planetáris csillagködről. A tudományos elnevezéssel bipoláris planetáris nebulának nevezett objektum napunktól 2300 fényévnyire található az Egyszarvú (Monoceros) csillagképben.
A kutatócsoport korábban nem látott,
molekuláris hidrogénből álló csomókat és szálakat
vett észre a gázködben. Ezeknek a részleteknek a megjelenítésére egyetlen más földi vagy űrbeli távcső – még a Hubble űrteleszkóp sem – nem alkalmas.
A molekuláris hidrogént majdnem 30 éve észlelték először az NGC 2346 bipoláris lebenyeiben, noha a korábbi megfigyelések arra utaltak, hogy az csupán egy sima gyűrű. A csoport által megfigyelt szálas szerkezet létrejöttének magyarázatára azt a mechanizmust javasolták, amelynek lényege, hogy
a központi csillagot körülvevő forró gázbuborék szétbomlik és darabokra töri a burkoló gázhéjat.
A gáznemű csomók talán egy közönséges jelenséget reprezentálnak, ami akkor fordul elő, amikor két eltérő sűrűségű folyadék (vagy gáz) kerül érintkezésbe, és a könnyebb folyadék kinyomódik a nehezebb folyadék felszínén. Ezt könnyen megfigyelheti bárki, ha egy pohár vízbe színes olajat önt.
Az Astrophysical Journalben megjelent cikk szerzői számítógépes modellt is létrehoztak annak megértésére, hogyan lépnek kölcsönhatásba egymással a gázok. Ez látható a mellékelt animáción.
A cikk első szerzője, Arturo Manchado a következőképpen magyarázza a látottakat.
A mozgóképen egy 9000 éves időszakasz figyelhető meg kilenc fázisban.
A kék szín a molekuláris hidrogéngáz kibocsátásának felel meg. A modell egy kezdetben gyűrű alakú gázt mutat az egyenlítőnél. Amint a héj széttöredezik, a gyűrű eltűnik és csak nagy csomók láthatók.”