Ez történik az agyban szakítás után

Amerikai kutatók feltérképezték, hogy egy fájdalmas szakítás az agy mely szektorait hozza mozgásba – kiderült, hogy ilyenkor hasonló folyamatok játszódnak le, mint amikor rózsaszín ködben úszunk a szerelemtől, csak ezúttal a fájdalmat érzékelő receptorok is mozgásba lendülnek.

Jó hír azoknak, akik úgy érzik, sosem lesznek túl a volt barátjukon vagy barátnőjükön: tudományos módszerekkel levezethető, milyen folyamatok játszódnak le szakítás során az agyban, és az is, hogy ezek az érzések idővel tompulnak, majd végleg eltűnnek. Agyunk újraprogramozásával pedig akár még fel is gyorsíthatjuk a gyógyulási folyamatot.

Ha hosszabb ideig éltünk kapcsolatban, és az érzelmeink már egy kicsit elhalványultak, egy szakítás akkor is visszarepít bennünket az ördögi „nem tudok élni nélküle" állapotba Forrás: Thinkstock

Olyan fontos az agynak, mintha éheznénk

Az Einstein Orvosi Főiskola idegkutatója, Lucy Brown az emberi agy romantikus eseményekre adott reakcióit tanulmányozta – megállapította, hogy egy szakítás azért viseli meg jobban az emberi szervezetet, mint mondjuk egy barát vagy közeli ismerős elvesztése, mert sokkal szorosabban ivódik be az agyunkba, mint a nem romantikus kapcsolatok.

A többi szociális elutasítás sokkal kognitívabb

– magyarázta Brown a Gizmodo portálon. – A romantikus elutasítás megváltoztatja az egész életünket, és az agy olyan részeit stimulálja, amelyek az éhség és a szomjúság érzéséért felelős szektorokkal egyenértékűek.”

Gyakorlatilag az agyunk olyan fontosnak fogja fel a romantikus kapcsolat megtartását, mint a szervezetünk alapvető, túléléshez elengedhetetlen szükségleteinek a kielégítését.

Az együtt töltött idő nem számít

Fájdalom szempontjából egyáltalán nem számít, mennyi ideig voltunk együtt az exünkkel: egy szakítás, ha az érzelmek még mindig erősek voltak, a szerelem első, rózsaszín ködös fázisába juttat vissza bennünket.

Az agy caudate nucleus területe, amely az agy jutalmazó központja Forrás: Wikimedia Commons

Bármi, ami az exre emlékeztet, az agy jutalmazó központját stimulálja: a caudate nucleust és a ventrális tegmentális területet, ez utóbbi dopamintartalmú idegcsoportokat rejt – így azonnal feléleszti bennünk a szerelem érzését. A kutatók ugyanolyan reakciókat figyeltek meg a frissen szakított alanyokon, mint azokon, akik még a rózsaszín köd időszakában voltak: ha ők feküdtek MRI alá, és képeket nézegettek szerelmükről, agyuk ugyanazon részeit használták, mint azok, akik a szerelem elvesztésével birkóztak.

Egészen véletlenül ezek a területek felelősek a kokain- és nikotinfüggőségért is.

Függőséget okoz

A jutalmazó központ feléledésével az agyunk dopaminlöketet kap, amiből egyre többet és többet kívánunk. Ennek hatására érezhetjük úgy, hogy azonnal valami olyat kell cselekednünk, amely dopaminhoz juttat minket – mondjuk, hogy bármilyen módon kapcsolatba lépjünk az exszel, hiszen ezúttal ő az, aki csillapíthatja a dopaminéhségünket.

Ez a dopamin, a boldogsághormonok egyike - szakítás során agyunk jutalomközpontja feléled, dopaminlöketet ad, és függőséghez hasonló jeleket produkál Forrás: Wikimedia Commons

Visszarepít a rózsaszín ködbe

Ha hosszabb ideig éltünk kapcsolatban, és az érzelmeink már egy kicsit elhalványultak, egy szakítás akkor is visszarepít bennünket az ördögi „nem tudok élni nélküle” állapotba, mivel ugyanúgy stimulálja az agyunk jutalomközpontját.

Hasonlóképpen, mint drogfüggőség esetén, ha nem kapjuk meg a kívánt adagot a másikból, egyre erősebben kívánjuk a társaságát.

A fájdalomérzékelésünk is feléled

Egy szakítás esetén azonban nem csak a jutalomközpont lép működésbe: a kutatók az agy azon területein is aktivitást figyeltek meg, amelyek a fizikai fájdalomra reagálnak.

Egy szakítás esetén nemcsak a jutalomközpont lép működésbe: a kutatók az agy azon területein is aktivitást figyeltek meg, amelyek a fizikai fájdalomra reagálnak Forrás: Flickr / Linda Tanner

Az agy azon részei, amelyek a külső, fájdalmat okozó jelenségeket érzékelik, nyugodtak maradtak, feléledtek azonban a hozzájuk köthető, a fájdalomra reagáló területek.

A test úgy érzékeli, hogy valami szörnyű, fájdalmas dolog történt vele anélkül, hogy felfoghatná, milyen külső inger hatására jelentkezik a fájdalom.

Bele is halhatunk a szakításba

Igazán extrém esetekben egyébként szó szerint belebetegedhetünk egy szakításba: létezik az összetört szív szindróma (takotsubo-kardiomiopátia), amely során a testünket ért sokk és stressz miatt a szívünk megduzzad és elgyengül – ebbe akár bele is lehet halni. Ez szerencsére csak nagyon ritkán jelentkezik, és bár embertől függő,

átlagosan maximum két év alatt bárki túl tud lépni egy szakításon, bármilyen fájdalmas volt is.

„Ez az egész rendszer azért létezik, hogy összetartson bennünket – mondta el Brown. – Amikor kis időre elszakadunk valakitől, ezek az érzések arra jók, hogy a következő találkozás során közelebb akarjunk kerülni a másikhoz.” A fájdalom azért elkerülhetetlen, mert az agyunk olyan folyamatrendszerét indítja be, amely a szoros és jelentőségteljes emberi kapcsolatok fenntartását akarja elérni.

A romantikus elutasítás megváltoztatja az egész életünket, és az agy olyan részeit stimulálja, amelyek az éhség és a szomjúság érzéséért felelős szektorokkal egyenértékűek Forrás: Flickr / Nicole és Yonatan Wexler

Átprogramozhatjuk az agyunkat

Bár eddig csak azokat vizsgálták, akikkel szakítottak, a kutatók úgy gondolják, hogy a szakító fél lassan, egy hosszú folyamat eredményeként szeret ki a másikból: agyának a másikhoz való kötődésért felelős része lassan elgyengül, majd teljesen megszűnik. Ugyanezt az is stimulálhatja, akivel szakítottak, így felgyorsíthatja a gyógyulási folyamatot:

Brown és társai szerint akárhányszor kellemes emlék jut eszünkbe az exről, mellette gondoljunk valami olyanra, ami nem működött.

Így gyakorlatilag „átírhatjuk” az emlékeinket, és segíthetünk az agyunknak, hogy átprogramozza magát.