A magyar történelemnek kevés olyan alakja van, akinek személye az ország határain túl is akkora – igaz, hogy kétes – hírnévre tett volna szert, mint Báthori Erzsébet, a „vérgrófnő”.
Történelmi és horrorregények, játékfilmek egész sorát inspirálta
a több erdélyi fejedelmet és a lengyeleknek királyt is adó neves Báthori család e máig hírhedt sarja.
A Guinness-rekordok könyvében a legtöbb emberölést elkövetett személyek listáján csak az indiai Behram előzi meg, aki 1790 és 1840 között 931 embert fojtott meg hírhedtté vált fekete-sárga csíkos sáljával.
A lista kétes előkelőséget jelentő második helyezettje a csejtei grófnő,
aki a Guinness nyilvántartása szerint 650 áldozattal érdemelte ki az ezüstérmet. Személye, pontosabban a neki tulajdonított rémtettek csak a halála után több mint egy évszázaddal később váltak széles körben ismertté; egy jezsuita történész, Thuróczi László 1729-ben megjelent könyvének köszönhetően.
A szűz lányok vérében fürdő, női foglyaival bestiális kegyetlenséggel bánó, Drakula-szerű úrnő modern kori képének kialakításában komoly szerepet játszott Rexa Dezső levéltáros-történész és író róla írt könyve, de még Mikszáth Kálmán „Csejte vára és úrnője” című elbeszélése is.
A legfrissebb kutatások azonban sokkal óvatosabbak a neki tulajdonított rémtettek megítélésében.
Ecsedi Báthori Erzsébet, a nagy múltú Báthori família sarjaként 1560. augusztus 7-én Nyírbátorban látta meg a napvilágot. A 16. századi Magyarország egyik leggazdagabb és befolyásosabb földbirtokos családjának eredete a Gutkeled nemzetségig nyomozható vissza; a nemzetség címerében viselt sárkány képe a Báthoriak címerpajzsán is megjelenik.
Erzsébet grófnő apja Báthori György, anyja pedig somlyai Báthory Anna, akinek révén anyai nagybátyja a família (rajta kívül) leghíresebb tagja, Báthory István erdélyi fejedelem, aki 1575-től lengyel király volt. Unokatestvére, Báthory Zsigmond révén, aki 1595-ben Maria-Christina zu Habsburg hercegnőt vette feleségül, még a magyar királyi koronát viselő Habsburg-házzal is rokonságba került. Erzsébetet alig 11 éves korában jegyezték el az ország akkori legrangosabb főurának, Nádasdy Tamás nádornak Ferenc nevű fiával.
A világraszóló esküvőt csak négy évvel később, 1575-ben tartották meg, még maga II. Miksa császár is hivatalos volt rá.
Erzsébet az akkor 20 éves vőlegényétől fejedelmi nászajándékot kapott; a későbbiekben a nevével egybeforrott csejtei várkastélyt, a hozzá tartozó 12 faluval együtt.
A házasságkötés után Ecsedről a birtokául kapott Csejtére, későbbi állítólagos rémtetteinek helyszínére költözött.
Férje a messze földön híres törökverő hadvezér, akinek nevét hadi sikerei és az ellenséggel szemben tanúsított hírhedt kegyetlensége miatt még a szultáni birodalom távoli szegletében is rettegték az „igaz hit harcosai”, hadjáratai miatt gyakran hosszú időre magára hagyta ifjú feleségét.
Egyes vélekedések szerint ebben kell keresni házasságuk elfajulásának és Erzsébet grófnő későbbi személyiségváltozásának okait. A férj és felesége közötti fennmaradt levelezés szeretetteljes és bensőséges hangneme, valamint öt gyermekük azonban nem feltétlenül ezt a teóriát erősítik.
Sokan vélik úgy, hogy azért valami mégsem stimmelhetett a csejtei várkastély új úrasszonyával.
A Báthori famíliában nemcsak kiváló történelmi személyiségek, hanem vérfertőzők, alkoholisták, gyilkosok, epileptikusok is akadtak.
Klára nagynénje a kortársak előtt leszbikus hajlamairól volt ismert; a korabeli pletykák szerint pedig a Csejtén sűrűn megforduló nagynéni a női örömszerzés fortélyaiba is beavatta a férjét gyakran és sokáig nélkülöző Erzsébet grófnőt.
Pletykák keringtek arról is, hogy az úrnő a kor szokásainál is kegyetlenebbül bánik a szolgálóival,
a legkisebb hibáért megkorbácsolja őket, és tűt szúrat a körmük alá. A rémtettek tárháza azonban csak akkor vált teljessé, amikor Erzsébet ellen Thurzó György nádor 1610 végén eljárást indított. A korban bevett inkvizitórius, kínvallatáson alapuló büntetőeljárás bizonyítékainak hitelessége azonban finoman fogalmazva is erősen megkérdőjelezhető.
Az Erzsébet nevéhez kapcsolt, fiatal nőkkel szemben elkövetett kegyetlenkedések teóriája legnagyobb valószínűséggel ahhoz köthető, hogy
az 1580-as évek derekától kezdte pártfogásába venni a török rablóhadjáratok nyomán megözvegyült vagy árván maradt nőket,
nemzetiségükre való tekintet nélkül, és 1585-től leányiskolát működtetett a kastélyában. A grófnő zárkózott személyisége, okkult érdeklődése, valamint a leszbikus hajlamairól terjengő híresztelések utóbb ugyancsak hihetőbbé tették a terhére rótt szadista gyilkosságokat.
Mindehhez azért hozzá kell tenni, hogy a Báthori Erzsébet ellen felhozott konkrét vádak szolgálóinak és komornáinak kínvallatással kicsikart vallomásain alapultak, amelyek megbízhatóságát ugyancsak erős fenntartással kell fogadni.
A terhére rótt rémtettek egyetlen konkrét forrását a korabeli vizsgálat során felvett és fennmaradt jegyzőkönyvek alkotják.
A Báthori Erzsébetnek tulajdonított kegyetlenkedéseket és gyilkosságokat az idősödő grófnő örök fiatalság iránti vágyára vezették vissza, amelynek első lépéseként állítólag a kastély összes tükrét összetörette, hogy ne kelljen szembesülnie az idő arcán kiütköző nyomaival.
Amikor egyszer öltöztetőnője fésülködés közben véletlenül meghúzta a haját, az indulatos grófnő megütötte. A kiserkenő vér az úrnő kezére fröccsent, aki úgy találta, hogy utóbb a vérnyom helyén megfiatalodott a bőre. A legenda ettől az állítólagos felfedezéstől kezdett kiteljesedni.
Báthori Erzsébet nagy hatalmú és sokak által félt férje, Nádasdy Ferenc 1604-ben elhunyt. Talán nem véletlen, hogy
csak a férje halála utáni években kezdett el kiteljesedni az a suttogó propaganda,
amely végül 1610-es letartóztatásához vezetett. A gazdag Nádasdy–Báthori-nagybirtokok sokak fantáziáját megmozgatták; még a tizenöt éves háború hatalmas kiadásaitól leapasztott udvari kincstárnak is kapóra jött volna a birtokok megszerzése.
A feljegyzések szerint a rendkívül ambiciózus és pénzsóvár Kereskényi György báró, a család rokona szállította Thurzó György nádornak azokat az Erzsébet állítólagos gonosztetteiről szóló híreket, amelyek az özvegy lefogatása alapjául szolgáltak.
A derék rokon úgy gondolta, hogy a Báthori-birtok elkonfiskálásából neki is leesne néhány morzsa, szolgálataiért cserébe.
A nádort – akinek egyébként is személyes ellentétei voltak a Nádasdy famíliával – nem volt nehéz meggyőzni, az Erzsébet viselt dolgai utáni szaglászás már 1610 szeptemberében megkezdődött.
Az Erzsébet grófnőnél többször is vendégeskedett nádor 1610. december 29-én váratlanul egy csapat lovas katonával toppant be a csejtei várkastélyba. Jövetelének célja azonban ez alkalommal nem a vendégeskedés, hanem a nyomozás és a csejtei úrnő lefogása volt.
A jegyzőkönyvek szerint a nádor és kísérői több friss női holttestet is találtak a várkastélyban, súlyos sérülések nyomaival,
az egyik teremben pedig kínzóeszközökre és ketrecbe zárt, halálra rémült meztelen nőkre bukkantak.
Thurzó György a kastély úrnőjét lefogatta, és elrendelte a kihallgatások megkezdését. Báthori Erzsébet "cinkosait", Újváry János kamarást, Szentes Dorottya és Berneczki Katarina komornákat, valamint néhány szolgálót tortúrának vetettek alá.
A kínzással kicsikart vallomások szerint Erzsébet először a falvaiból gyűjtette be a szűz lányokat, akiknek a velük történt fajtalankodás után a vérét vetette, majd a megölt lányokból lecsapolt vért a lakosztályába állított kádba hordatta, és abban fürdőt vett. Amikor a környéken élő összes fiatal lányt már elfogatta és megölte, távolabbi vidékekről csalt Csejtére újabb áldozatokat.
A tanúvallomások szerint az utolsó években már nem elégedett meg azzal, hogy az áldozatait pusztán megöli, és a vérükben fürdik, hanem először aranyserlegből, majd később már vámpír módjára közvetlenül is itta a vérüket.
A spanyolcsizmának, korbácsolásnak és nyújtásnak köszönhetően a tanúk még azt is bevallották, hogy az úrnő véres orgiákon fajtalankodott az áldozataival.
Alig egy héttel az után, hogy Csejtére érkezett, Thurzó György a kamarást és a komornákat a várudvaron lefejeztette, egyben elrendelte az „ördöngösök” testének máglyára vetését.
Közben egyre szaporodtak a terhelő vallomások; a vizsgálat végén már több mint 600 gyilkosságot rögzítettek a jegyzőkönyvekbe. A nyomozásról Thurzó György külön felterjesztésben tájékoztatta az uralkodót, a Csejtén korábban ugyancsak vendégeskedett II. Mátyást.
Erzsébetet, mint főrangút, nem lehetett tortúra alá vetni, de ami még ennél is érdekesebb, hogy ki sem hallgatták. A kor büntetőeljárási szabályai szerint a nyomozást az ott megszerzett vallomások alapján tárgyalásnak kellett volna követnie, erre azonban sohasem került sor, annak ellenére sem, hogy ezt II. Mátyás is többször sürgette.
Thurzó nádor az általa kiadott és lepecsételt ítéletlevéllel a terhére rótt vádpontokban bűnösnek nyilvánította Erzsébetet, és elrendelte befalazását, hogy ott „elevenen rothadjon el”.
A várúrnőt az ítélet nélküli ítélet alapján a csejtei kastély tornyának egy szűk, dohos és ablaktalan szobájába falazták be, csak egy akkora rést hagyva a falon, hogy az élelmet és vizet beadhassák számára.
Közel négy év kínszenvedés után, a szörnyű bezártságtól megőrülve, 1614. augusztus 21-én hunyt el a világtörténelem egyik leghíresebb és valószínűleg alaptalanul megvádolt „vámpírja”.
Várkonyi Gyula és Lengyel Tünde történészek 2010-ben publikált munkájukban, kutatásaik alapján 8 olyan titokzatos halálesetet azonosítottak, amelyek Báthori Erzsébethez köthetők. Valószínű, hogy munkájukat még nem olvasták el a Guinness-rekordok könyvének szerkesztői.