A szabály, amelyet Marty Nemko karriertanácsadó állított fel, azt mondja ki, hogy nagyjából egy percünk van arra, hogy a gondolatainkat kifejtsük, utána ideje átadni másnak a szót. Nemko a
következőképpen összegzi a „jelzőlámpaszabályt”.
A megszólalás első 30 másodpercében zöld a jelzőlámpa, a hallgató valószínűleg figyel önre. A második 30 másodpercben a lámpa sárgára vált: a hallgatója kezdi azt kívánni, bárcsak befejezné már a szövegelést. Egy perc után a lámpa pirosra vált.
Igen, csak nagyon ritka alkalmakkor szabad áthajtani a piroson, amikor a hallgatója figyelmét nyilvánvalóan teljesen leköti a mondanivalója.”
Ha mégis nagyon szeret sokat beszélni, az valójában nem az ön hibája.
Amikor valaki magáról kezd mesélni, akkor a testében jutalomérzetet kiváltó dopamin hormon szabadul fel,
írja Mark Goulston, a Harvard Business Review-ban. Vannak azonban módszerek, hogy megfékezze a rossz szokását.
Aranyszabály a bőbeszédű emberek számára, hogy mindig figyeljék a hallgatóságot.
Ha az a személy, akihez beszél, fészkelődni kezd, állandóan félbeszakítja önt, vagy szó szerint megpróbál elmenekülni ön elől, akkor túl messzire ment,
mondta Nemko.
Tehát 30 másodperc, de főleg egy perc után igyekezzen erőt venni magán, és figyelje a hallgatóság reakcióit, hogy észrevegye, ha már túl sokat beszélt. Meglátja, sokkal szívesebben fognak önnel beszélgetni.