A flibanserin hatóanyagnevű, Addyi fantázianéven futó női libidónövelő szer a múlt héten került reflektorfénybe, amikor az amerikai gyógyszerhatóság, az FDA két korábbi visszautasítás után végül mégis kimondta rá az áment. Az amerikai sajtóban megjelent vélemények a feltétlen támogatás és az óva intő szkepszis közti teljes spektrumot lefedik, ami alaposan összezavarhatja a pártatlan tájékoztatásra vágyó megfigyelőket.
Noha nem érteni pontosan, miként tornássza fel a szexuális késztetést, a szer a jelek szerint csakugyan tud valamit.
A flibanserin története elég régre nyúlik vissza: eredetileg 1995-ben, a Boehringer Ingelheim gyógyszergyár milánói kutatóintézetében kezdték vizsgálgatni
mint lehetséges antidepresszánst.
A Franco Borsini által vezetett gyógyszerészcsoport azért tartotta érdemesnek a behatóbb kutakodásra, mert kiderült róla, hogy szabályozza az agyi ingerületátvivő anyagok – közelebbről a kedélyt (is) meghatározó szerotonin, dopamin és noradrenalin – egyensúlyát. Indítottak is vele egy klinikai kísérletet, de a várakozással ellentétben a depresszióra csupán elhanyagolható hatást gyakorolt.
Azonban – és ez éppúgy meglepetésként érte a kutatókat, mint a depresszió terén tapasztalt sikertelenség – a flibanserin a kedély egyéb vonatkozásait nagyon is befolyásolta. A klinikai teszt női résztvevői ugyanis a vizsgálati kérdőívek kitöltésekor a nemi egészség területét firtató, különösen a szexuális vágy gyakoriságát és intenzitását illető kérdésekben határozottan magasabb pontszámot értek el a kontrolloknál.
Ezen a nyomon elindulva egy másik csoport, ekkor még mindig a Boehringer Ingelheimnél, immár kimondottan a libidófokozó hatást célkeresztbe véve indított újabb klinikai kísérletet 2008-ban. A (természetesen önként vállalkozó)
résztvevőknek naplót kellett vezetniük arról, milyen erős nemi vágyat éreztek az adott napon.
Ám az FDA-t nem győzték meg a hölgyek beszámolói: kétszer is elkaszálta a szert, mondván, hogy az általa előidézett libidónövekedés statisztikailag nem számottevő. A hatóság aggályát fejezte ki a lehetséges mellékhatások – egyebek közt a szédülés, álmosság, hányinger és ájulás – miatt is.
Vajon harmadjára miért adott az FDA mégis zöld utat a vágyfokozónak? A siker elsősorban az újabb klinikai tesztek jobban mérhető paramétereinek köszönhető. Az Addyi legfrissebb klinikai kipróbálásának irányítója, a clevelandi (Ohio, USA) University Hospitals Case Medical Centerben reproduktív biológiával és pszichológiával foglalkozó Sheryl Kingsberg elmondta:
mivel a nemi vágy az agyban keletkezik, objektív mérése, számszerűsítése nem kézenfekvő feladat.
Ahogy az elmúlt csaknem 8 évben előrehaladtak a vizsgálatok, úgy fejlődtek velük együtt a vágy meghatározására alkalmas technikák is.
A legutóbbi, 2014-es klinikai teszt során a kutatók három fő végpontra koncentráltak, melyek közül az első a szexuális funkciós index volt. Ennek az értéknek a megállapításához a nőknek a szexuális élményeikre vonatkozó kérdéseket kellett megválaszolniuk, valamint 1-től 5-ig terjedő skálán kellett értékelniük az elmúlt 28 napban érzett nemi vágyuk intenzitását.
A másik két vizsgálati paraméter a beteljesült szexuális események számát, illetve az alacsony libidó okozta kellemetlenségeket vette számításba.
Az Addyi-t szedő hölgyek átlagosan havi eggyel több pozitív szexuális élményről számoltak be, és a placebót szedő kontrollcsoporthoz képest 10 százalékkal többen voltak közöttük, akik kedvező változást észleltek a nemi életükben.
Ezek az eredmények már elég hitelesek voltak az FDA szemében, így piacra kerülhetett a történelem első hatóságilag elismert női afrodiziákuma. Időközben az egyre ígéretesebbnek látszó vegyület többször is gazdát cserélt: 2011-ben megvette a Boehringer Ingelheimtől a Sprout Pharmaceuticals, tavaly pedig ez utóbbi céget egészben lenyelte a Valeant Pharmaceuticals.
Bár a sajtó a flibanserinre hamar ráaggatta a „női Viagra” becenevet, a két szer teljesen különböző szinten fejti ki hatását:
míg a Viagra a férfiak szexuális teljesítményét hivatott fokozni, az Addyi a vágyat előállító agyi folyamatok finom egyensúlyába szól bele.
Hogy pontosan miként teszi ezt, arról egyelőre a kutatóknak is csak halvány elképzeléseik vannak.
Stephen Stahl, a University of California (San Diego) pszichológusa a Boehringer Ingelheim tudósaival karöltve megkísérelte az agyi kémia szintjén tisztázni a szer működési mechanizmusát.
A The Journal of Sexual Medicine c. folyóiratban közölt, több korábbi tanulmány eredményét összegző 2011-es cikkükben az alábbi modellel álltak elő. A szerotonin, amely vélhetőleg fékezi a szexuális késztetést, kétfajta agyi receptoron keresztül fejti ki hatását. Az 5-HT1A receptor gátlólag hat vissza magának a szerotoninnak a termelésére, míg az 5-HT2A receptor pozitív visszacsatolási körön keresztül fokozza a szerotonin-termelést. A flibanserin egyfelől serkenti az 5-HT1A-t (ezzel rálép a fékre), másfelől gátolja az 5-HT2A-t (amivel pedig ellene hat a fokozott szerotonin-termelésnek). Mivel mindkét hatás ugyanabba az irányba mutat, kettejük eredőjeképpen a szerotonin termelődése markánsan lecsökken.
A szerotonin flibanserin általi gátlása aztán csökkenti azoknak az idegsejteknek a tüzelését, amelyek egy sor további, dopamint és noradrenalint gyártó idegsejt aktivitását szabályozzák.
(E két utóbbi ingerületátvivőt vágyfokozó hatásúnak vélik.)
E komplex molekuláris tili-toli játéknak a kimenetele jórészt ismeretlen; pillanatnyilag még csak a mellékhatások kialakulásának mikéntje sejthető. Stahl szerint az 5-HT1A-n kifejtett hatás lehet felelős a szédelgésért és hányingerért, az 5-HT2A-n keresztül érvényesülő hatás pedig az álmosságért. A klinikai vizsgálatok azt is kimutatták, hogy az egyidejű alkoholfogyasztás felerősíti a flibanserin nemkívánatos mellékhatásait. Ezt a figyelmeztetést szerepeltetik a gyógyszerhez mellékelt ismertetőben, és az FDA a piacra kerülés után továbbra is gyűjti a felhasználók ezirányú tapasztalatait.