Sződd a selymet, elvtárs!

Sztahanov (középen) a róla elnevezett propagandisztikus mozgalom elindítója

A szegényparaszti sorból származó donyecki vájárt, Alekszej Grigorjevics Sztahanovot méltán tekintik a világtörténelem leghíresebb bányászának. A szovjet és hidegháborús időkben az ő nevét viselték a szocialista tábor irracionális, propagandisztikus munkaverseny-mozgalmai.

Minden egyes tonna szén, csapás az imperializmusra!

Alekszej Grigorjevics Sztahanov (1906-1977) azzal lett a szocialista tervgazdálkodás idolja, hogy az 1935. augusztus 31-i éjszakai műszak alkalmával, az előírt 7 tonnás norma helyett 104 tonna szenet fejtett, mindössze 5 óra 45 perc alatt.

Sztahanov (középen) a róla elnevezett propagandisztikus mozgalom elindítója Forrás: Wikimedia Commons

A donyecki Centralnaja Irmino bánya üzemi kollektívája – valószínűleg nem teljesen spontán elhatározásból - gyorsjelentést írt „Sztahanov elvtárs hősi teljesítményéről” a moszkvai Pravdának.

A központi pártlap másnap öles szalagcímen hozta le Sztahanov „munka frontján aratott diadalát.”

Az 1920-as évek liberálisabb gazdaságpolitikája után, a sztálini Szovjetunióban 1931-től bevezetett erősen központosított voluntarista tervgazdálkodás a 30-as évek közepére a gazdasági élet minden területén jelentős visszaesést eredményezett. Ezért égetően szükségessé vált - az amúgy megreformálhatatlan - tervgazdálkodási rendszer hatékonyabbá tétele.

A sztahanovisták első össz-szövetségi kongresszusán Sztálin is felszólalt. A szovjet diktátor (a képen középen)korán felismerte a mozgalom propagandaértékét Forrás:Wikimedia Commons

Sztahanov nem teljesen egyedüli, hanem két-három névtelen vájár segítségén és egy új technológián alapuló sikere lett az alapja a „munka hőse” új, propagandisztikus figurájának felépítéséhez. Sztahanov sikere ihlette meg a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) Központi Bizottságának gazdaságpolitikai és propagandáért felelős grémiumát is, a „hősi munkán” alapuló szocialista munkaverseny meghirdetésében.

A mozgalom fontos propaganda eszköz volt a pártvezetés kezében Forrás: Wikimedia Commons

Sztahanovnak viharos gyorsasággal akadtak követői, olyannyira, hogy már 1935. november 14 és 17 között megtartották a sztahanovisták első, össz-szövetségi kongresszusát. Mi sem bizonyítja jobban a pártvezetés kitüntetett figyelmét a szárnyait bontogató mozgalom iránt, mint hogy a Kreml szolgált a tanácskozás helyszínéül, és azon maga a pártfőtitkár, Joszif Visszarionovics Sztálin is felszólalt.

A Pravda sohasem tévedhet

Sztahanov már 1935. szeptember 19-én megdöntötte saját rekordját, 227 tonna szén kitermelésével. A novemberi kongresszus után az addig jellemzően bányászok közötti versengést kiterjesztették a gazdaság minden ágazatára. Sztahanov az év végére valódi világsztárrá vált; az akkori Szovjetunió zárt világából még a tengerentúlra is eljutott a donyecki vájár híre, aki a patinás Time magazin decemberi számában címlapfotó lett.

Sztahanov a Time 1935 decemberi számának címlapján Forrás: Wikimedia Commons

Az országossá terebélyesedő mozgalomnak más sztárjai is akadtak Sztahanovon kívül, így például Nyikita Izotov, aki 1936 februárjában 607 tonna szén kitermelésével a szénfejtés abszolút rekordere lett.

Sztahanov hírét azonban már senki és semmi sem homályosíthatta el, hiszen neve a sztahanovista mozgalommal forrt egybe.

A híres vájár nevével - akit 1906 január 3-án, megszületése napján, Andrej Grigorjevics Sztahanovként anyakönyveztek -, azonban mégiscsak adódott némi probléma,. Amikor 1935. augusztus 31-én a „hőstett” színhelyén, a Centralnaja Irmino üzemben sietősen megfogalmazták a Pravdának szánt győzelmi jelentést, nevét rövidítve, A. Grigorjevics Sztahanovként jegyezték le a táviratba.

Életkép archív felvételen a Pravda szerkesztőségéből Forrás: Wikimedia Commons

Ez a rövidítés azonban a moszkvai szerkesztőségben komoly fejtörést okozott, ahol végül arra tippeltek, hogy az „A.” az Alekszej keresztnevet takarhatja.

Így Sztahanov nem Andrejként, hanem Alekszejként robbant be a köztudatba.

A híressé vált bányász rosszul viselte az eredeti keresztnevétől történt megfosztását, és személyesen Sztálinnak írt levelében kérte a tévedés korrigálását.

A Pravdánál sohasem tévednek"

– így szólt a szovjet diktátor lakonikus válasza.

Sztálin megüzente Sztahanovnak, hogy a Pravda sohasem szokott tévedni Forrás: RIA Novosti/Petrusov

Mivel Sztálinnal névkérdésekben sem volt tanácsos tovább vitatkozni, ezért Sztahanov összes iratát kicserélték, Alekszejre javítva a „tévedést”. Arról már nem szól a történelmi fáma, hogy Sztahanov Pravda szerkesztőségbéli fogadatlan keresztapját érte-e retorzió emiatt.

Nemzetközivé lesz holnapra a világ

A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége 1938. december 21-én „A hős munkáért” címen új kitüntetést alapított a sztahanovista mozgalom „élharcosai” részére. A sztahanovista mozgalom a második világháború után, a szovjet befolyási övezetté tett kelet-európai országokban is bevezetésre került, a kommunista pártok hatalomátvételét követően.

1949-től teljesedett ki a Rákosi-diktatúra egypárti elnyomó rendszere Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Magyarországon 1948-ban a két munkáspárt, a Magyar Szociáldemokrata Párt és a Magyar Kommunista Párt – természetesen kommunista szupremácia alatt történt - egyesülése után, gyorsan felszámolták a többpárti parlamentáris rendszert, és kezdetét vette a pártállami kommunista diktatúra, az úgynevezett népi demokrácia korszaka. Magyarországon az 1949-re befejezett államosítások, és a központi tervgazdálkodás bevezetése után,

Sztálin 70. születésnapja adta meg az apropót a szovjet típusú munkaverseny mozgalom meghirdetéséhez.

A Magyar Dolgozók Pártja (MDP) a lázas születésnapi készülődés jegyében erre a célra külön szervezőbizottságot is létrehozott .

Rákosi Mátyás is szovjet mintára átvette a sztahanovista mozgalmat Forrás: Origo

A bizottság hivatalosan „Sztálin elvtárs születésnapjának méltó megünneplése céljából” 1949. október 28 és december 21 között munkafelajánlási mozgalmat hirdetett meg.

Ezzel bontotta ki szárnyait Magyarországon a hazai sztahanovista mozgalom.

Az MDP Központi Vezetősége 1950. január 25-i határozatával – az ország általános szovjetizálásának jegyében - előírta, hogy a munkaversenyeket a továbbiakban sztahanovista mozgalom elnevezéssel kell illetni.

Az 1938-ban alapított szovjet "A hős munkáért" elnevezésű sztahanovista kitüntetés Forrás:Wikimedia Commons

Érdemes megjegyezni, hogy az első „spontán” munkaversenyeket, az élmunkásmozgalmat már 1948-ban meghirdették; és az első díjakat is 1948 májusában adták át. A propagandában ezt igyekeztek alulról jött népi kezdeményezésként feltüntetni. A „szocialista munka frontja” azonban főleg 1950-től, a Rákosi-diktatúra kiteljesedésének idején kezdett el igazán „dübörögni”.

Munkahadának a lépése dobog

Az erőltetett nehéziparosítás, valamint a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálása Magyarországon már 1952-re általános életszínvonal-romláshoz vezetett, amely a háború előtti utolsó békeév szintje alá zuhant. Az elnyomás eszközei mellett a pártpropagandában az értelmetlen és eleve elhibázott gazdasági döntések elleplezésére a sztahanovista mozgalmat is felhasználták.

A sztahanovisták „elit klubjába „azonban nem kerülhetett be bárki,

az MDP Központi Vezetőségének 1950 januári határozata pontosan definiálta a sztahanovista lét kritériumait.

Magyar sztár sztahanovisták, középen Bordás András Forrás: Origo

A párthatározat szerint a sztahanovista cím elnyerésére az a dolgozó jogosult, aki a többi munkással azonos munkafeltételek mellett egyéni normáját meghatározott időn át rendszeresen, legalább 200 százalékban teljesíti vagy túlteljesíti, valamint a termelékenységet fokozó újítást, illetve új munkamódszert vezet be.

1950 és 1953 között összesen 116 000 sztahanovista oklevelet osztottak ki, elsősorban ipari munkások között.

A Rákosi-rendszer éveiben a „dolgozó parasztságra” mindig is paranoiás gyanakvással tekintett a pártvezetés; itt a kötelező terménybeszolgáltatást jelentősen túlteljesítő gazdák kaphatták meg a sztahanovista címet.

Mudra László vasöntő sztahanovista oklevele Fotó: Tuba Zoltán [origo]

A korszaknak több sztár sztahanovistája is akadt. A propaganda legkedveltebb élmunkásai közé tartozott többek között a Kossuth-díjat is elnyert Pióker Ignác gyalus, vagy a Csepel Vas- és Fémipari Művek (1952-től Rákosi Művek) két ünnepelt sztahanovistája, Muszka Imre és Bordás András.

Sztahanovistának lenni jó, de néha veszélyes

Az ünnepelt sztahanovisták komoly privilégiumokat kaptak: magasabb fizetést, lakást, jobb ellátást. Az átlag munkások között nem voltak túl népszerűek, ugyanis a „termelési csatákban” mesterségesen elért egyre kiugróbb eredményeik alkották a folyamatos normaemelések hivatkozási alapját. Arra , aki pedig nem volt képes a megemelt norma teljesítésére, gyorsan ráütötték a lógós, vagy szabotőr címkét, aminek adott esetben komoly, adminisztratív következményei lehettek.

Timkó György nyomdász, a kor egyik leghíresebb szatahnovistájának oklevele Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Ugyanakkor a sztahanovisták is megszenvedték a rájuk nehezedő propagandisztikus nyomást, gyakran voltak kénytelenek irreális tervcélokat vállalni, amit csak más melléjük állított segítőkkel tudtak teljesíteni.

Az elvárások miatti stressztől sokan idő előtt megrokkantak, vagy elhunytak közülük.

Dr. Sántha Kálmán orvosprofesszor, akadémikus, 1951-ben egyik egyetemi előadásában ki is fejtette, hogy a sztahanovista mozgalom tagjai között aránytalanul magas az idegileg elhasználódott emberek száma. (A professzort az előadása miatt megfosztották akadémiai tagságától, és az egyetemi katedrájától is.)

Szovjet tankok Budapest utcáin, 1956 október végén Forrás: Origo

Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a Rákosi-időszak egyik ünnepelt sztahanovista sztárját, Bordás Andrást, meg is lincselték, mivel ávósnak nézték. 1956 után többen disszidáltak,így köztük a másik sztár, Muszka Imre is. A sztahanovista mozgalom 1956 után megszűnt, és a puha diktatúrához illő szintén puha munkaversenyeknek adta át a helyét.

A világ leghíresebb egykori sztahanovistája, Mihail Sz. Gorbacsov Forrás: AFP

A kádári időkben Rákosi sztahanovistái közül Pióker Ignác futotta be a legnagyobb karriert, 1975-ben a Népköztársaság Elnöki Tanácsa tagja lett.

A mozgalmat alapító Sztahanov 1977-ben hunyt el idült alkoholizmusa következtében.

A világ egyik leghíresebb sztahanovistája, Mihail Szergejevics Gorbacsov, aki 18 éves korában kombájnosként nyerte el a címet, ma is jó egészségnek örvend.