Nagyjából Írország méretű volt az a mára tengerszint alatt pihenő félsziget, amelyről sokan úgy hiszik, a legendás Atlantisz állhatott rajta. Brit kutatók most az Európai Kutatási Tanács (European Research Council) támogatásával rekonstruálják a Doggerlandnek nevezett területet, hogy pontosabb képet kapjanak az egykor itt zajló életről.
Doggerland létezéséről először a 20. század első felében szereztünk tudomást. A rejtélyes terület kutatása 1931-ben lendült fel igazán, amikor egy halász a felszínre hozott egy hatalmas agancsot, amelynek gazdája még akkor élt, amikor a környéken tundra volt.
Az erre járó halászok egyébként gyakran találtak mamut- és oroszláncsontokat, és néhány őskori eszközt és fegyvert is.
A területen először nagyjából Kr. e. 10000 körül jelentek meg először emberek, és a második jégkorszak végén, 7500 évvel ezelőtt került víz alá.
„Csak olyan egykor lakott területeket nem vizsgáltunk még meg, amelyeket ma tenger borít” – mondta el a Past Horizons weboldalnak Vince Gaffney professzor, a Bradfordi Egyetem kutatója. – „Bár már régóta tudják a régészek, hogy ez a terület fontos információkkal szolgálhat az emberi faj korai életével kapcsolatban, eddig nem voltak megfelelő eszközeink ahhoz, hogy megfelelően kutatni tudjuk.”
A brit kutatócsoport energetikai vállalatok által készített távérzékelési adathalmazokat fog elemezni, hogy rekonstruálja a ma tenger borította domborzatot. Ezek az adatok segíteni fognak a háromdimenziós térkép megalkotásában, amely
folyókat, tavakat, hegyeket és tengerpartokat is megmutat majd, és nagyjából 5000 éves periódust vizsgál.
A modellezés mellett speciális kutatóhajók gyűjtenek talajmintákat is – a hideg, vízalatti környezet ugyanis garantálja, hogy a DNS-minták kiváló minőségben maradtak fenn. A szeizmikus feltérképezés, az üledék DNS-mintái és a hagyományos környezeti elemzések együttesen adnak majd képet arról, hogyan éltek elődeink a területen.