Horvátország eddigi legnagyobb és legfontosabb tengeri régészeti lelőhelye lehet az a 3 ezer éves település, amelyet az Adriai-tengerben Zadar térségben, mindössze 50 méterre a partoktól fedeztek fel. Az ókori régészeti lelőhely másfél hektárnyi területen terül el.
A légifelvételeken és műholdképeken is jól láthatók azok a mesterséges alakzatok, amelyek egykor egy Tukljača nevű faluhoz tartoztak – írta blogjában Alan Mandic, a kutatás egyik fő támogatója. A 3000 évesre becsült elsüllyedt település alig 50 méterre fekszik a tengerparttól, és 300 méterre van a legközelebbi lakott településtől (Turanjtól). A környéken található a „szerelmesek szigete” (Galesnjak-sziget) is, amely szív alakja miatt kedvelt turisztikai célpontnak számít.
Az ősi település feltételezhetően a 16. századra, a velencei-török háborúk (1570–1573) idejére került víz alá. Napjainkra a szárazföldön csupán néhány falmaradvány áll. Mandic hozzátette, hogy bár a területen már az 1970-es években is folytattak régészeti kutatásokat, a mostanihoz hasonló víz alatti feltárást idáig nem végeztek.
Maga a falu főleg a tenger fenekére ékelődött facölöpökből és háromszobás lakóházakból állt – írta a Slobodna Dalmacija nevű horvát internetes portál. A település romjai között a kutatók több ezer tárgyat találtak. Ezek között voltak törött konyhai kerámiák, fából készült eszközök, valamint halászháló készítéséhez használt csonttűk. Az eredmények alapján a régészek úgy vélik, hogy egy olyan kikötőváros romjait fedezték fel, amely egy ősi illír törzshöz, a liburnokhoz tartozott. Mivel római kori leleteket nem találtak a területen, a szakértők úgy vélik, a települést már jóval a római hódítás előtt elhagyták.
Nem ez volt az egyetlen horvátországi felfedezés az elmúlt időszakban, július 7-én ugyanis rejtélyes víz alatti utat találtak horvát búvárok az Adriai-tengerben Split közelében, amely azonban természeti képződmény is lehet.
A liburnok egy ősi - valószínűleg illír - törzshöz tartoztak, akik a mai Horvátországban, az Adriai-tenger partvidékének északkeleti részén éltek. A rómaiak kitűnő tengerész népként tartották őket számon, akik elsősorban gyors vitorlás hajóikról voltak nevezetesek. Egyik fő tevékenységük a kalózkodás volt, gyakran végigrabolták az Adriai-tenger környékét, a római uralom alatt viszont már főként kereskedelemmel foglalkoztak.