A kutatók azt találták, hogy az égitest a gázóriás körül keringve imbolygó mozgást végez. Ez arra utal, hogy a felszínt borító jégpáncél nincs a kőzetmagig befagyva, és a holdon egy hatalmas, globális kiterjedésű óceánnak kell lennie, olvasható a NASA weboldalán.
Az eredmény azt jelenti, hogy az Enceladus déli pólusán megfigyelt vízgőzt, jégszemcséket, és szerves molekulákat a felszín alatti óceán táplálja. Azt korábban is sejtették, hogy a déli pólus alatt víz lehet, de az űreszköz által gyűjtött gravitációs adatok alapján egyre inkább arra kezdtek gyanakodni, hogy egy, az egész égitestet beborító óceán létezhet a holdon. Ennek megerősítéséhez persze számos további vizsgálatra is szükség volt.
A tudósok rengeteg felvételt tanulmányoztak át az Enceladusról, nézték a különböző felszíni formációk - például kráterek - elhelyezkedését, valamint több modellt készítettek az imbolygó mozgás megmagyarázására. A mérések alapján a kutatók arra jutottak, hogy ha az égitest felszíne és bolygómagja össze lenne fagyva, akkor a mag jelentős tömege miatt az imbolygó mozgás a megfigyeltnél sokkal elhanyagolhatóbb lenne.
Ez azt bizonyítja, hogy egy globális, folyékony rétegnek kell elválasztania a felszínt a kőzetmagtól”
– mondta Matthew Tiscareno, a Cassini küldetés egyik munkatársa. A víz teljes megfagyását akadályozó mechanizmus mibenléte egyelőre nem ismert.
A kutatás az Icarus című online tudományos folyóiratban jelent meg.