Szuperholdról akkor beszélhetünk, amikor égi kísérőnk ellipszis alakú pályáján haladva teliholdkor perigeumba kerül, vagyis
ekkor ér a Földhöz legközelebb.
Ilyenkor csaknem 50 ezer kilométerrel kisebb távolság választja el bolygónktól, mint apogeumkor, azaz akkor, amikor a Hold pályája a Földtől legtávolabb vezet. A közelségnek köszönhetően az égitest az apogeumkor megfigyelhető teliholdhoz képest 14 százalékkal nagyobbnak tűnik, és 30 százalékkal fényesebben ragyog az égbolton.
Az "egyszerű" holdfogyatkozások meglehetősen gyakoriak, évente átlagosan kétszer fordulnak elő, a 21. században pedig 228 alkalommal vetül bolygónk árnyéka az égitestre.
A szuperhold és a holdfogyatkozás egybeesése viszont rendkívül ritka jelenség:
legutóbb 1982-ben történt ilyen, a következőre 18 évet, 2033-ig kell várni.
A teljes holdfogyatkozás Európa egész területén, így Magyarországon is megfigyelhető volt, emellett az égi színjátékot élvezhették Afrikában, Észak- és Dél-Amerikában, valamint a Közel-Keleten is.
A félárnyék közép-európai idő szerint hajnali 2:11-kor érte el a Holdat,
de jelenléte csak fél órával később vált láthatóvá. A Hold 3:07-kor kezdett belépni az árnyékba, és 4:11:10-kor tűnik el teljesen benne, a fogyatkozás maximuma 4:47-kor volt. A Hold 5:23-kor kezdett kilépni a Föld árnyékából, amely bő egy óra alatt vonult le a Hold felszínéről, 6:27-kor hagyta el azt teljesen.
A teljes holdfogyatkozás 1 óra 11 perc 55 másodpercig tartott.
A következő, Magyarország területéről is megfigyelhető teljes holdfogyatkozásra 2018. július 27-ig kell várni.