A Leicesteri Egyetem kutatói azért muslicákon végezték el a vizsgálatokat, mert az apró rovaroknak nagyon hasonló „genetikai órájuk” van, mint nekünk, így ideális kísérleti alanynak bizonyultak az emberi viselkedés modellezésében. A Frontiers in Neurology tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint a kutatók a muslicagenomok vizsgálata alapján majdnem
80 olyan gént találtak, amely felelős a korán kelés – későn fekvés közötti viselkedési különbségekért.
A tudósok két fő különbséget találtak a muslicák viselkedési preferenciájában, vagyis kronotípusában: megfigyelték, a nap mely szakaszában hagyják ott bábállapotukat, és rájöttek, hogy egészen a genetikájukig visszavezethető az, mikor lesznek aktívak.
A legtöbb muslica a nap korai szakaszában hagyta el a bábállapotot, de akadtak olyanok is, amelyek később, a délután során váltak aktívvá.
A kutatók még tenyészteni is tudták azokat a rovarokat, amelyek a nap későbbi szakaszában bújtak ki a bábállapotból,
az utódok nagy része pedig szintén hasonlóan „későn kelők” voltak – ez egyértelműsítette a kutatók számára, hogy genetikai különbségről van szó a két kronotípus között.
A bábállapotot elhagyó muslicákon a következő 24 órában DNS-analízis futtattak le, amely során kiderült, hogy nemcsak más gének aktívak a két kronotípus esetében, de ezek a gének teljesen különböznek is egymástól.
A nyilvánvaló kérdés az volt, hogy mi okozza a különbséget a pacsirták és a baglyok életvitelében”
– mondta el egy sajtóközleményben dr. Eran Tauber, a tanulmány egyik szerzője. – „A különbség a DNS genetikai variációjából adódik – más génváltozatok vannak jelen a pacsirták és mások a baglyok szervezetében.”
Ez azt jelenti, hogy az aktivitásért felelős molekuláris folyamatok a későn ébredők esetében nem egyszerűen késleltetve jelennek meg, ahogy korábban gondoltuk, hanem teljesen máshogy is zajlanak le. „A végpont ugyanaz lehet, de a különböző molekuláris folyamatok más odavezető utat jelentenek” – magyarázta Tauber.
Tauber és kollégái szerint a kutatás azért jelentős, mert
mindennapi rutinunk során teljesen szembemegyünk a természetes bioritmusunkkal,
és legtöbbünk a 9-5 óráig tartó munkaidőben kényszerül teljesíteni. Egyre inkább egyértelművé válik azonban, hogy nem mindenki ebben az időszakban a legproduktívabb, és könnyen lehet, hogy az egyéni munkabeosztás sokkal több eredményt hozna, mint az általánosan elfogadott változat.