Horvátország még Magyarországnál is jobban megsínylette a török hódoltságot, amelynek területe e két ország mellett még Szerbia északi részét is érintette.
A több mint hatszáz évig fennálló Oszmán Birodalom 1552-ben világbirodalmi fénykorát élte,
és erőforrásait az ekkor uralkodó I. (Nagy) Szulejmán idejében főként az európai terjeszkedés céljaira fordította.
Erejét páratlan alkalmazkodóképessége mellett az új tűzfegyverekkel felszerelt katonaság adta, letarolva mindent és mindenkit, aki vagy ami az útjukba került.
A legenda szerint 1552-ben Ulama pozsegai szandzsákbég serege a horvátországi Durdevac (magyar nevén Szentgyörgyvár) impozáns vára ellen vonult.
A Bilogora-hegység északi lejtőin és a Dráva által közrefogott Dráva menti síkságon több ezer horvát élte mindennapjait.
A királyi várat 1549-től Székely Lukács várkapitány védelmezte,
a közeledő török veszély hatására gondosan átépítették és megerősítették, a belső épület köré egy külső várfalat is felhúztak.
Az akkori két nagyhatalom, a Habsburg és az Oszmán Birodalom közti keskeny határt a Dráva és a Mura folyó, valamint a Klostar Podravski települései és erődítményei adták.
Ulama szandzsákbég 1552-ben elfoglalta a néhány kilométerre fekvő Viroviticát (magyar nevén Verőcét), így az utolsó keresztény védőbástyaként emlegetett Durdevac vára lett a végvári rendszer legerősebb erődítménye.
A lakosság, hallva a törökök fosztogatásáról és gaztetteiről, elmenekült, a vár környéke gyorsan elnéptelenedett.
A török hamarosan felvonult Durdevac falai alá, a vár azonban ellenállt.
Ágyúk dörrentek, puskák ropogtak, tüzes nyilak szálltak a levegőben. A küzdelem napokig tartott, de a horvátok a török túlerőt látva sem adták fel a várat.
Danica Rakič horvát történelemtanár az eseményeket felelevenítve arról beszél, hogy a bég ostromló serege támadásainak sikertelenségeit látva abban reménykedett, hogy kiéheztetheti a védőket, akik ezért majd megadják magukat.
A horvátok meglepően sokáig ellenálltak az ostromló muszlim hadaknak, de a várban valóban elfogyott az élelem.
Az okos várvédők kieszeltek egy furfangos cselt: az utolsó megmaradt kakasukat kilőtték egy ágyúból a török seregre azt a látszatot keltve, hogy bőven van még ennivalójuk"
– teszi hozzá Danica Rakič. Így mentette meg a nagy tarajú a várost a törököktől, akik a cselnek bedőlve úgy döntöttek, hogy felhagynak az ostrommal, és elvonultak Durdevac falai alól.
A kakasos csel óta a durdevaciakat csak csirkéseknek, horvátul picokiaknak nevezik. Így nem véletlen a névválasztás: a határ mindkét oldaláról vonzza a turistákat a Picoki Legenda történelmi játék. Minden év júniusának végén a Picokijada a vár mellett eleveníti fel a 16. századi eseményeket, amelyek azóta is meghatározzák a helybéliek gondolkodását.
Itt hivatásos színészek, betanított hátasokon vágtató lovasok, amatőr fellépők és statiszták színpadi előadáson, korhű ruhákban és eszközökkel idézik fel a népszerű történetet.
A magyar határtól néhány kilométerre a modern pirotechnikának és a rendkívül gazdag fényeffektusoknak köszönhetően valóban fülsüketítően dörrennek az ágyúk és élesen ropognak a puskák, a félelmetes tüzes nyilak elől látszólag nincs menekvés.
A török sereg kitartóan ostromolja a durdevaci várat, miközben az eseményeket narráló édesapa három gyermeke olthatatlan figyelemmel kíséri végig a történteket.
A háromnapos Picokijada Koprivnica-Križevac megye egészének legjelentősebb kulturális rendezvénye,
sok magyar résztvevővel és szereplővel.
A város a híres Picokijadával bekerült Európa kulturális örökséget őrző úti céljainak idegenforgalmi hálózatába. 2008-ban szellemi kulturális öröksége miatt megkapta a nemzetközi, Kiváló Európai Desztináció díjat.
A durdevaciak jelképe, a kakas mindenhonnan visszaköszön a településen: a négycsillagos hotel a Picok nevet viseli, a kakasszobrok a város ékességei, de az okostelefonok is a Rooster town (Kakasváros) wifi hálózatra kapcsolódnak.
A durdevaci várat később tovább erősítették, 1746-ban az 5. katonai határőrvidéki gyalogezred, majd a 6. szentgyörgyi gyalogezred székhelyeként funkcionált.
A külső várat a 19. században lebontották, a belső várban később leánynevelő intézet működött.
A sokat látott egykori erőd napjainkra történelmi nevezetességgé szelídült, amelynek helye van a fotóalbumban is. A híres történelmi személyiségek közül a törökverő Hunyadi János, Mátyás király és Zrínyi Miklós is megfordultak a vár falai között.
(Az összeállítást Jeki Gabriella írta)