Vihar mosta partra hozzánk a velencei mártírt

Szent Gellért szobra, amelyet ott állítottak, ahol állítólag a Dunába vetették

Még magyarul sem tudott, és eredeti úti célja sem Magyarország volt a velencei Gellértnek, aki végül a korszak egyik legjelentősebb püspöke lett Magyarországon. Az államalapító I.(Szent) István rajongott érte, és fia, Imre herceg nevelőjévé tette. István halála után azonban nem igazán barátkozott meg királyainkkal – végül ez lett a veszte a mai Rudas gyógyfürdő és Belvárosi plébániatemplom között fekvő pesti révnél, 1046 szeptember 24-én.

Gellértet már Magyarországra érkezése idején különleges, azonnali rokonszenv vette körül: először a pécsi székesegyházban, Péter és Pál napján mondott beszédet hazánkban,

életének krónikásai megjegyzik, hogy valamiféle megnevezhetetlen erő sugárzott az egyházfiból szónoklatai közben.

Persze ehhez biztosan az is hozzájárult, hogy szentté avatása után csodás történetek kezdtek keringeni életéről, mégis biztos, hogy a külföldről érkezett, és a Szentföldre tartó, ám Magyarországot választó papot a kezdetektől rajongás övezte hazánkban.

Isten meggyógyította, ezért szolgálatába állították

Gellért már Velencében, az otthonául szolgáló San Giorgio-szigeti bencés monostorban is nagy népszerűségnek örvendett.

Szent Gellért ábrázolása az Anjou-legendáriumban Forrás: Wikimedia Commons

Szülei ötévesen vitték el az apátokhoz abban a reményben, hogy az általuk elmondott könyörgéseket Isten meghallgatja, és kigyógyítja a kisfiú szervezetét megtámadó, halálosnak tűnő betegségből. Cserében felajánlották, hogy ha a gyermek túléli a kórt, Isten szolgálatába állítják, és nyomban otthagyják a monostorban. Gellért (akit ekkor még Györgyként ismert mindenki) felépült, és rögtön nekifogott vallási tanulmányainak, szülei pedig visszatértek Velencébe, ami ekkor, a 10.század vége felé még nem fényűző lagúnaváros, csupán ütött-kopott faházak összessége volt.

Tökéletes diák, népszerűségnek örvendő barát

György, akit születése napjáról neveztek el, tökéletes diáknak bizonyult, és meglepően hamar,

25 évesen a monostor perjeljévé választották társai.

Időközben azonban szörnyű tragédia érte a családot: György apja, aki megrögzötten szeretett volna eljutni a Szentföldre, 990-995 között elindult egy jeruzsálemi zarándoklattal, de Palesztinában arabok támadták meg, és megölték. Tiszteletére vette fel fia a Gellért nevet. Nem sokkal később anyja is követte apját, őt György monostorának kriptájában temették el.

A Szentföldre akart eljutni

A nagyreményű fiút Bolognába küldték tanulni, majd miután visszatért, a monostorban tanított, és Vilmos apát halála után ő lett az apát is.

Gellért, talán az apja emléke előtti tisztelgése jeléül, a fejébe vette, hogy elzarándokol a Szentföldre bármi áron. Ezért otthagyta felfelé ívelő papi pályáját, és zadari kereskedők hajóján nekivágott a tengernek, hogy a Balkánon folytathassa útját Jeruzsálem felé.

Azért a víz az úr

Útja nem volt szelídebb mint apjáé, bár kevésbé végződött tragikusan.

Szent Gellért szobra Székesfehérváron Forrás: Wikimedia Commons

Ezúttal a természet ereje szólt közbe; a zarándokokat szállító kereskedőhajóknak a hatalmas viharok miatt 1015 februárjában Szent András szigetén kellett kikötniük, ha nem akartak a tengerbe veszni.

Az ítéletidő hetekig eltartott, a legénység pedig a szigeten kényszerült kivárni, amíg elmúlt a vihar.

Magyarországra csábították az apátok

Gellért itt találkozott Razina pannonhalmi apáttal, aki meggyőzte, hogy tartson vele Magyarországra. Gellért beleegyezett, de az első pillanattól nem titkolta, hogy a Szentföldre jutás a legfőbb célja, és csak azért érkezik az országba, hogy a Dunán könnyebben nekivághasson útjának.

Razina apát cseppet sem ellenezte tervét, csak arra kérte, látogassa meg István királyt, mielőtt továbbindul. Pécsre érkezve aztán Anasztáz pécsváradi apát és Mór pécsi püspök megpróbálta maradásra bírni a velencei apátot, aki több helyszínen tartott hatásos, lehengerlő beszédet, mielőtt

augusztus 15-én, Székesfehérvárott I. István színe előtt is megjelent.

Itt a történelmi források kétfelé szakadnak: az egyik verzió szerint a király eleinte vonakodott megbízni a velencei idegenben, a másik szerint viszont azonnal elbűvölte Gellért személyisége és odaadása.

A bakonybéli remete

Bármi is legyen az igazság, Gellértet végül fia, Imre herceg tanítójának nevezte ki.

Szent István szobra Esztergomban Forrás: Wikipédia

Az apát majdnem 8 évig okította az ifjú herceget. Latinul beszélgettek egymással, és valószínűleg ő tanította meg görögül is, amikor kiderült, hogy Imre, akit később a trónra szántak, bizánci hercegnőt kap feleségül. Imre 16. életévének betöltésekor Gellért úgy döntött, hogy remetének vonul, és Bakonybélben töltött néhány csendes évet.

Szent Gellért csontereklyéje az esztergomi főszékesegyházi kincstárban Forrás: Wikimedia Commons

Itt írta meg a Szentírást magyarázó munkáit, amelyekből sajnos mára egyetlen példány sem maradt fenn. 1028-ig örülhetett a magánynak, amikor István Csanádi püspökének nevezte ki – de ez a feladat végül igencsak kedvére lett.

Egyházmegyéje területén belül rögtön 7 főesperességet hozott létre, amelyek élére magyarul tudó papokat nevezett ki – ekkor még mindig nem tudott megfelelően megszólalni a nyelvünkön.

A nép ezrével tódult, hogy megkeresztelkedjen, a püspököt elárasztották ajándékokkal, a király pedig bőkezűen támogatta Gellért újító ötleteit.

A püspök székesegyházat épített, meghonosította a templomi menedékjogot (asylium). Ő maga továbbra is aszkétaéletet élt, de a tudományokban valamint a pogány görög és római irodalomban igencsak jeleskedett a művelt főpap. 1038-ig számára minden a legnagyobb rendben folyt, a püspök megszerette az országot, és az ország is őt.

Vetélkedés a trónért

1038. augusztus 15-én azonban az őt mindenben támogató István elhunyt, és megindult a vetélkedés a trónért. Gellért ezentúl egyik királyjelölttel sem ápolt igazán jó kapcsolatot – sőt, Aba Sámueltől egyenesen megtagadta a húsvéti keresztelkedést, aki érthető módon, ezért egyáltalán nem szívlelte a püspököt. Sámuel elődje,

a szintén velencei Péter sem rajongott érte:

noha földijeként azt hihetnénk, támogatta Gellértet, valójában nem törődött a vallással, és kusza politikája miatt hamar eltávolították a trónról.

Így fest ma a Szent Gellértnek állított emlékmű Forrás: Flickr / James Walsh

A végzetes utazás

Gellért egyedül Vazul fiainak visszahívásában bízott, éppen ezért 1046-ban elindult Szent Beszteréd, Bőd és Beneta püspöktársaival, hogy a határnál üdvözölje a Lengyelországból hazatérő Endrét és Leventét.

Imre herceg temetése és Vazul megvakítása a Képes Krónika miniatúráján Forrás: Wikimedia Commons

A hercegek voltak az ország egyetlen reményei arra, hogy jogos trónörököst helyezzenek a magyar trónra. Gellért egészen Diósdig bántatlanul jutott el társaival, ahol állítólag

szörnyű álmot látott: saját és a többi püspök mártírhalálát.

A vészjel ellenére továbbindultak, és egészen a pesti révig jutottak el– ekkor azonban a már mindenkiben ellenséget látó Vata-féle lázadók területére merészkedtek.

Mártírhalál a Kelen-hegyről

Itt már nem volt akkora szerencséjük, mint az addig megtett úton. A lázadók először kövekkel dobálták meg őket, majd Gellértet kiráncigálták a kocsijából, és egy kordélyhoz kötötték.

Szent Gellért szobra, amelyet ott állítottak, ahol állítólag a Dunába vetették Forrás: Flickr / Ashwin

A Kelen-hegyre vitték társaival, itt állomásozott ugyanis Vata, a lázadó vezér.

Tudták róla, hogy az elhunyt uralkodó,István egyik fő embere volt, ezért súlyos büntetést róttak rá.

A kordélyhoz kötözve letaszították a hegyről, majd hogy biztosra menjenek, egy kővel még a koponyáját is összezúzták.

Hívei először a mai Tabán helyén fekvő község egyik templomába vitték a püspök holttestét. Szent Gellért bebalzsamozott testét ma a Velencei lagúnában fekvő Murano egyik templomának oltára alatt őrzik. Itthon szinte rögtön szentként kezdték tisztelni az életében is népszerű püspököt – ma ő a Szeged-Csanádi egyházmegye, a Nagybecskereki egyházmegye és katonák védőszentje is.