A tudósok 2005 óta tudják, hogy az Enceladus déli poláris vidékén a tigriscsíkoknak nevezett hosszú, jellegzetes törésvonalak mentén ásványi anyagokban gazdag vízgőzkilövellések történnek – 250 kilogramm tömegű vízpára, jégszemcse és illékony vegyület majdnem 2200 kilométer per órás sebességgel repül a világűrbe. A legújabb felfedezések alapján a vízgőz az Enceladus jeges felszíne alatt húzódó, egész égitestet beborító óceánból származik.
A kilövellt vízgőz kémiai összetételét azonban idáig nem sikerült részletesebben elemezni.
Erre a feladatra vállalkozik október 28-án, szerdán a Cassini űrszonda, amely 49 kilométerre közelíti meg a hold déli sarkát. Ez lehetőséget teremt az űreszköz számára, hogy a kisebb magasságig jutó, nehezebb molekulákhoz – így a szervesekhez is – hozzáférhessen a CDA (Cosmic Dust Analyzer) névre hallgató műszerével. A CDA a porszemek nagyságát, sebességét és irányát mérő eszköz.
Az új vizsgálatok eredményei közelebb vihetnek ahhoz, hogy megtudjuk: vannak-e életre utaló nyomok az Enceladus óceánjában.
A legutóbbi tudományos eredmények alapján az Enceladus felszín alatti óceánjában meleg vizet ontó hidrotermális kürtők lehetnek, ezek működtethetik a déli pólus gejzírjeit.
Az égitest kürtői a feltételezések alapján hasonlíthatnak a földi hidrotermális kürtőkhöz,
amelyek környékén valósággal nyüzsög az élet. A tudósok most a hidrotermális aktivitásra szeretnének egyértelmű bizonyítékokat találni, ehhez molekuláris hidrogént kellene kimutatni a gejzír kilövelléseiből.
Utóbbit az űrszonda INMS (Ion and Neutral Mass Spectrometer) nevű műszerével szeretnék vizsgálni.
A hidrogén mennyisége választ adna arra is, hogy milyen mértékű hidrotermális aktivitás zajlik a Szaturnusz holdjában”
– írta a NASA sajtóanyagában Hunter Waite, az INMS műszer működtetéséért felelős kutató.
A mérések mellett a Cassini űrszonda új képeket is készíteni fog a hold felszínéről. A tudományos eredményeket a kutatók néhány hónappal a vizsgálatok után fogják közölni.