Eddig soha nem látott jelenséget figyelt meg a NASA Hubble űrteleszkópja és az Európai Déli Obszervatórium (ESO) chilei VLT (Very Large Telescope) nevű távcsőrendszere. Az eszközök egy közeli csillagot, az AU Microscopii-t (AU Mic) körülvevő porkorongban furcsa formákat észleltek.
Hasonlóakat az asztronómusok vizsgálata alapján korábban egyetlen csillagkörüli (cirkumsztelláris) korongban sem sikerült kimutatni. Meglehet olyan, idáig megmagyarázhatatlannak tűnő jelenségre sikerült bukkanni, ami szerepet játszhat a bolygók kialakulásában a fiatal csillagokat körülvevő anyagkorongokban.
Az AU Mic tőlünk 32 fényévre, a déli Mikroszkóp csillagképben található. Mivel a cirkumsztelláris korongja Földünkről nézve gyakorlatilag az éléről látszik, így részleteibe menően lehet vizsgálni, vagyis olyan rejtett tulajdonságokat lehet találni, amit más korongok esetében aligha.
Az asztronómusok már jó ideje kutatták az AU Mic közvetlen környezetét, olyan csomósodásokat és görbült struktúrákat keresve, amik bolygókeletkezésre utalhatnak. Hosszú keresgélés után a VLT-re szerelt SPHERE műszernek – melyet kifejezetten fiatal csillagok körül keringő gázok és szilárd részecskék, vagyis protoplanetáris és törmelékkorongok fényképezésére terveztek – váratlan felfedezésre sikerült bukkannia.
„A SPHERE képei olyan, korábban nem tapasztalt és egyelőre megmagyarázhatatlan formákat örökítettek meg a vizsgált korongban, amelyek hullámszerű, leginkább a víz fodrozódására emlékeztető ívekre hasonlítanak” – mondta Anthony Boccaletti, a Párizsi Obszervatórium csillagásza a felfedezésről, amelyet a rangos Nature folyóirat is leközölt.
A hullámszerű struktúrák kiszúrását követően a csoport azonnal a Hubble korábbi – 2010 és 2011 között készített - képeit kezdte nézegetni. A szakemberek igencsak meglepődtek, miután feldolgozták a régebbi felvételeket – nem csak a struktúrákat lehetett megfigyelni, hanem azt is, hogy ezek idővel változtak. A tanulmány megállapította, hogy a hullámok mozognak, ráadásul igencsak nagy sebességgel.
A kutatók négy éven keresztül követték a rejtélyes mozgást, ez idő alatt sikerült annyi információhoz jutni, hogy valamiből ki lehessen indulni.
Kiderült, hogy az ívek 10 kilométer per másodperces (azaz 36 ezer km/h) sebességgel „menekülnek” a csillagtól.
A kutatók megjegyezték, hogy mivel hasonlóval korábban sohasem találkoztak, csak találgatni tudnak a jelenség hátteréről.
Annyi biztos, hogy a csillagtól távolabb eső hullámok sebesebben száguldanak, mint a fénylő égitesthez közelebbiek. Ami még érdekesebb, hogy a képződmények közül három olyan gyorsan mozog, hogy gyakorlatilag legyőzi a központi csillag gravitációs vonzását. Ez kizár pár lehetséges jelöltet a jelenség magyarázatából: például a hullámokat biztosan nem a csillag körüli korongban található objektumok – például bolygók, hatalmas aszteroidák ütközése – okozzák.
A szakértők szerint az sem lehetséges, hogy a hullámokat a rendszer gravitációs mezejében bekövetkező instabilitás idézné elő.
Jelen pillanatban csak egyetlen teóriával tudnak az asztronómusok szolgálni –
a jelenség hátterében egy úgynevezett „csillagfler” állhat.
Napunknak köszönhetően a flerjelenséget már régóta ismerjük, tulajdonképpen a naptevékenység egyik megjelenési formájáról van szó: a naplégkör egy korlátozott részének hirtelen, percek alatt történő erős kifényesedéséről a röntgentartományban és esetleg más hullámhosszokon, amit lassú elhalványulás követ.
Ebből a szempontból az AU Mic különösen aktív égitest, felszínéről, vagy annak közeléből gyakran indulnak ki hirtelen hatalmas erejű energiakitörések. „Az egyik fler miatt a csillag körüli bolygók egyike – már ha vannak planéták a rendszerben – anyagot dobott le magáról, ami most a fler energiája által hajtva keresztülhalad a korongon” – vázolták fel elméletüket a kutatók.
Az új eredmények alapján a tudósok egy látványos videót is készítettek, ami röviden elmagyarázza a hullámok felfedezésének hátterét.
A kutatócsoport tovább folytatja a rendszer megfigyelését és reméli, hogy hamarosan konkrét magyarázatokkal szolgálhat a jelenségre.