Galócát evett a spanyol királyból lett magyar uralkodó

Vágólapra másolva!

Háromszázharminc éve, 1685. október 1-én született III. Károly, a Habsburg-ház női trónöröklését szabályozó Pragmatica Sanctio „atyja”, aki – eredeti szándékai ellenére - a spanyolról ült át a magyar trónra. III. Károly a merev spanyol udvari etikettet megkövetelő barokk fejedelem, elődeinél sokkal felvilágosultabb politikát folytatott magyar királyként.

Elter Tamás

Vágólapra másolva!

hadjárat Habsburgok trónörökös abszolutizmus pragmatica sanctio Mária Terézia Napkirály

Spanyol trón és évtizedes hadakozás

III. Károly a Habsburg-ház sarjaként, mint I. Lipót német-római császár és magyar király (uralkodott 1657 és 1705 között) valamint Eleonóra császárné, Pfalz – Neuburgi hercegnő harmadik fia látta meg a napvilágot Bécsben, 1685. október 1-én.

Károly a spanyol örökösödési háború eredményeként lett koronás fő Forrás: Wikimedia Commons

A beköszöntő 18. század az ifjú Károly herceg és egész Európa életében gyökeres változásokat hozott. Az 1700. november 1-én elhunyt utolsó spanyol Habsburg uralkodó, II. Károly, fiú utód nélkül szenderült jobblétre.

A trónörökös nélkül meghalt beteges és szerény képességű II. Károly az "ősellenség" franciákra hagyományozta a spanyol trónt Forrás: Wikimedia Commons

A beteges és szerény képességű II. Károlyban nem igazán tengett túl a rokoni szeretet,

ugyanis befolyásos jezsuita tanácsadói hatására a fényűző pompát kedvelő francia uralkodó és a Habsburg-ház esküdt ellensége, XIV. Lajos, a Napkirály unokáját, Anjou Fülöpöt tette meg utódjául.

XIV. Lajos unokája, aki V. Fülöpként ült a spanyol trónra, ahonnan Károly 1706-ban letaszította Forrás: Wikimedia Commons

A magát V. Fülöp névvel felruházó ambiciózus unoka igyekezett is minél előbb elfoglalni a spanyol trónt, komolyan bízva a katonai támogatásra konvertálható nagyapai szeretetben.

Bécsnek nem tetszettek a Napkirály praktikái

A bécsi kuzinokat azonban nem igazán ragadtatta el a megtévedt rokon és a Napkirály trónutódlási szerződése; nem akartak csak úgy egyszerűen lemondani a tengerentúli aranybányákat is megtestesítő spanyol koronáról.

Az ifjú Károly főherceg, a későbbi spanyol, majd magyar király korabeli portréja Forrás: Wikimedia Commons

E makacs ragaszkodás jegyében robbant ki 1701-ben a világtörténelembe csak spanyol örökösödési háborúként bevonult, több mint egy évtizedig tartó hadakozás, amelynek végére gyökeresen átrendeződött az addigi európai hatalmi rend. Károly főherceg, mint spanyol ellenkirály 1704-ben szállt partra seregeivel Lisszabonnál, hogy érvényt szerezzen a saját magának vindikált uralkodói jogoknak.

A spanyol örökösödési háború 1701-ben robbant ki, és több mint egy évtizedig tartott Forrás: Wikimedia Commons

Szerencséjére, a katalánok és az aragóniaiak nem igazán kedvelték meg a piperkőc francia uralkodójukat,

ezért Károly mellé álltak, aki támogatásukkal 1706-ban meg is szerezte a spanyol koronát.

A vesztésre álló franciák miatt úgy tűnt, hogy az ifjú király a napfényes Madridban fogja leélni hátralévő életét. A sors azonban máként akarta; testvérbátyja, I. József német-római császár és magyar király (uralkodott 1705 és 1711 között) 1711. áprilisában váratlanul elhunyt Bécsben, és a trónöröklés rendje miatt Károly lett az utóda.

Az 1711 áprilisában váratlanul elhunyt I. József német-római császár és magyar király Forrás: Wikimedia Commons

Még ebben az évben fejére került a Szent korona, és e néven III. Károlyként foglalta el a magyar trónt, 1711 decemberében pedig VI. Károlyként a német rendek német-római császárrá koronázták.

Törökverő uralkodó, aki kiegyezett a magyar nemességgel

Károlyra hárult a bátyja által már előkészített, és a Rákóczi szabadságharcot lezáró 1711-es szatmári béke aláírása. Noha a kor szokásainak megfelelően ő is abszolutista uralkodó volt, azonban a magyar szabadságharc leverése után nem azt a megtorló politikát folytatta mint apja, az 1666-os Wesselényi-féle főnemesi összeesküvés után.

III.Károly portréja, Martin Meytens udvari festő képén Forrás: Wikimedia Commons

III. Károly a vele kiegyezett magyar főnemességre és a 17. század végi törökellenes visszafoglaló háborúk után Magyarországon letelepedett külföldi, zömében német nagybirtokos arisztokratákra támaszkodva uralkodott. A katonailag sikeresen megvívott spanyol örökösödési háború győzelmei ellenére,

a hadakozást lezáró 1714-es rastatti béke diplomáciai kudarccal járt a Habsburg-ház részére.

Sem Anglia, sem pedig Hollandia nem támogatta a gyarmatosító politikájukat veszélyeztető Habsburg restaurációt, így az évtizedes hadakozásban kivérzett Habsburgok kénytelenek voltak lemondani a spanyol trónról, és tengerentúli területeikről.

Az európai Habsburg birtokok az 1714-es rastatti béke után Forrás: Wikimedia Commons

(Sovány vigaszként Németalföld, Nápoly, Szardínia és Toszkána, valamint a Milánói Hercegség egyelőre még a kétfejű sas birtoka maradt.)

A spanyol trón elvesztése után III. Károly számára felértékelődött Közép-Európa, és benne a Magyar Királyság.

A spanyol etikett szigorú rendjét és a főúri barokk pompáját Bécsben is meghonosító uralkodó királyi szemét zavarta, hogy a Magyar Királyság déli határvidékét még egy jókora, a török félhold uralma alatt álló, és magyar területekre beékelődő terület csúfítja el.

A híres törökverő hadvezér, Savoyai Jenő herceg portréja Forrás. Wikimedia Commons

Apjától, Lipót császártól eltérően nem volt rest az előnytelennek minősített karlócai békét (1699) sutba vágni, és

az 1716-1718 közötti zajló török háborúban felszámolni az iszlám seregek utolsó magyarországi hadállásait.

A legendás törökverő hadvezér, Savoyai Jenő herceg parancsnoksága alatt, az osztrák-magyar haderő felszabadította Temesközt és a Bánátot a török rabiga alól, valamint visszafoglalta Nándorfehérvárt is.

A Pragmatica Sanctio atyja, aki ferdén nézett a protestánsokra

Jóformán még meg sem kezdődött a török elleni háború, amikor Károlyt szörnyű csapás érte; egyetlen fia, Lipót János, a trónörökös 1716-ban elhunyt. Noha I. Lipót uralkodásának utolsó éveiben, 1703-ban kidolgozott öröklési pátenssel újraszabályozták a Habsburg-ház öröklési rendjét, kimondva a leányági trónöröklést és a királyi birtokok feloszthatatlanságát, ez azonban a magyar történelmi alkotmány alapján nem kötötte a magyar rendeket.

A Pragmatica Sanctio eredeti példánya III. Károly aláírásával és állampecsétjével Forrás: Wikimedia Commons

Félő volt tehát, hogy Károly halála esetén a nemzeti királyválasztás joga visszaszáll a magyar országgyűlésre, és a Habsburgok mindörökre elveszítik a „rebellis tartományt”. Ezért a nőági öröklést még el kellett fogadtatni a magyar rendekkel is.

A török kiveréséért hálás magyar nemességet 1723-ra sikerült meggyőznie az uralkodónak,

így az országgyűlés 1723-ban törvénybe iktatta a Habsburg-ház nőági trónöröklési rendjét szabályozó Pragmatica Sanctiót, ami 17 évvel később lehetővé tette Károly leánya, Mária Terézia főhercegnő magyar királlyá koronázását.

III. Károly családja körében Forrás: Wikimedia Commons

Károly abszolút uralkodó volt; Bécsből a magyar kancellária útján kormányozta az országot. Hithű és buzgó katolikusként 1731-ben hatályba léptetette a Carolina resolutio-t,

amely súlyos büntetést helyezett kilátásba a protestáns hitre áttértek számára,

és a protestánsokat kitiltotta az állami hivatalviseléséből is, ugyanakkor megerősítette az 1681-es soproni országgyűlés protestánsok vallásgyakorlásáról szóló cikkelyeit.

A svábok és a gyilkos galóca

Károly volt az első Habsburg uralkodó, aki a hódoltság alatt elnéptelenedett területekre a birodalomból tömegesen telepített be németeket.

A „svábokat” elsősorban Tolnában, Baranyában valamint Somogyban telepítette le, de Budára és környékére is érkeztek németek.

A németek számára kijelölt területekre tilos volt magyaroknak letelepedniük, ezt a szigorú szabályt később leánya, Mária Terézia királynő hatálytalanította.

Mária Terézia 1740-ben lépett apja örökébe Forrás: Wikimedia Commons

Károly nevéhez fűződik az állandó hadsereg, valamint a pozsonyi székhelyű Helytartótanács felállítása is, 1723-ban.

Uralkodása alatt nagyszabású építkezések folytak az egykori, pusztasággá változott hódoltsági területeken,

és uralma a vérzivataros 17. század évtizedeihez képest, békés periódus volt az ország történetében. A vadászatot különösen kedvelő uralkodó 1740 októberében, egy Féltorony környékén (ma Halbturm, Burgenland) rendezett udvari vadászaton hirtelen rosszul lett. Károlyt Bécsbe szállították, azonban már nem tudott kikelni betegágyából; 1740. október 20-án, 55 éves korában váratlanul elhunyt.