Ady Endre, George Washington, Ignotus, Mozart, Simón Bolívar, Mark Twain, Winston Churchill, Kosztolányi Dezső, Franklin D. Roosevelt, Benedek Elek, Silvio Berlusconi, John Jacob Astor, Türr István, Samuel Colt, Oscar Wilde, Wekerle Sándor, Edwin „Buzz” Aldrin, Mechwart András. Első ránézésre nehéz eldönteni, mi a közös ezekben az emberekben – nem éltek egy időben, nem ugyanazzal keresték a kenyerüket, és más-más országokban éltek. Egyetlen dolog köti össze őket: a szabadkőművesség, amely akarva-akaratlanul formálta az elmúlt 300 év közéleti és politikai történéseit szinte az egész világon.
Az első szabadkőműves csoport – vagyis ahogyan ők hívják magukat, páholy – a 18. század elején alakult meg Angliában, a modern szabadkőművesség története pedig 1717-ben kezdődik hivatalosan, amikor az első négy ilyen páholy összefogott, a Premier Grand Lodge of England (az első angol nagypáholy) név alá csoportosult, és
1723-ban kiadta a szabadkőműves alkotmányt.
Erre válaszul 1751-ben megalakult az Antient Grand Lodge of England (Ősi Angol Nagypáholy), amely kicsit más elveket követett, mint hagyományos elődje.
A következő ehhez hasonló nagypáholy 1773-ban jött létre Franciaországban Francia Nagyoriens néven – ez később fokozatosan elhagyta az angol hagyományokat, és új elvek szerint kezdett működni, ezért 1877-ben elszakadt a brit páholyoktól.
A magyar szabadkőművesség
Itthon igazán kalandos utat járt be a szabadkőművesség: elsőként elég korán, 1749-ben jött létre az ország területén páholy, méghozzá Brassóban. Később latin vagy német nyelven, német vagy lengyel fennhatóság alatt jelentek meg sorra a páholyok, az első nagyobb terjedelmű magyar nyelvű emlék ezekről a csoportosulásokról Mária Terézia udvarából származik, egy elég kérészéletű társaságtól.Az 1700-as években világszerte gombaszerűen nőttek ki a földből a különböző nagypáholyba tömörülő szabadkőműves táborok. Tagjaik először egységes dogmarendszert követtek, később két fő irányzat választotta ketté őket: a reguláris (angol) és az irreguláris (francia).
Mindkét irányzat a felvilágosodás és a humanizmus elveit követi, fő céljuk az, hogy „munkájuk révén tevékenyen alakítsák a társadalmi folyamatokat”. Köreikben szigorúan tilos a politikáról és a vallásról beszélni – ennek ellenére a szabadkőművesség eredeti, reguláris elvei kikötötték, hogy
egy szabadkőművesnek hinnie kell a Világegyetem Nagy Építőmesterében, ami azt jelenti, hogy valamilyen egyistenhívő vallásnak hódolnia kell.
Bármelyik isten lehet az Építőmester, sokan pedig Jézust tartják annak. Az irreguláris irányzat ezt a feltételt teljesen eltörölte, tagjait nem szelektálja vallási alapon. Ezenkívül mind az irreguláris, mind a reguláris szabadkőművesség alapkövetelménye, hogy tagjai erkölcsös életet éljenek, valamint a testvériség, a hazaszeretet és a becsületesség alapján cselekedjenek mindennapjaikban.
Első ránézésre a szabadkőművesség egyáltalán nem tűnik olyan világmozgató gonosz erőnek, amelynek gyakran tartják – a páholyok ezt a negatív megítélést elsősorban a keresztény egyházak vad gyűlöletének köszönhetik. A katolikus egyház ugyanis kezdetektől fogva elítélte a szabadkőművesség működését, attól tartva, hogy az egyébként több vallást integráló társulat világvallássá növi ki magát. Először 1738-ban XII. Kelemen pápa figyelmeztette híveit, hogy a szabadkőművesség káros,
1884-ben XIII. Leó pedig egyenesen a sátán szolgáinak nevezte őket.
1983-ban Joseph Ratzinger - akit később XVI. Benedek pápaként ismert meg a világ közvéleménye - olyan hittani kongregációt adott ki, amely a katolikusok szabadkőművességét tilalmazta – ezt II. János Pál pápa is elfogadta, és azóta is ez az érvényben lévő útmutatás a hívek számára.
Hogy az egyházra jelentett fenyegetést csökkentsék, a katolikus közösségek különböző rémtörténeteket kezdtek terjeszteni a szabadkőművességről, amelyek a szervezet titkolózása és zártsága miatt hamar elterjedt.
A szabadkőműveseket okkult szertartásokkal, sátánizmussal és véráldozatokkal egyaránt megvádolták,
sőt úgy gondolták, hogy tagjaik szépen csendben világuralomra törnek. Ezek az elméletek hosszú évszázadokig tartották magukat.
Még ma is furcsa köd takarja a szabadkőművesség pontos céljait. Az 1917-es bolsevik forradalom után a bolsevikokkal való összeesküvéssel vádolták a páholyokat, a második világháború alatt pedig azzal, hogy lepaktáltak a zsidókkal. Hitler és a náci párt főideológusa, Alfred Rosenberg üldöztette a szabadkőműves csoportok tagjait.
Hitler a Mein Kampfban azt írta, hogy a szabadkőművesség tökéletes lehetőséget ad a zsidók számára ahhoz, hogy a szervezeten belül olyan szálakat mozgassanak meg, amelyek segítségével a megfelelő helyeken teljhatalomra tehetnek szert.
A szabadkőművesség iránti bizonytalanság annyira beivódott az emberek fejébe, hogy a második világháború után helyenként vissza sem vonták a működési tilalmat: Japánban és Olaszországban például továbbra is tilos volt a szabadkőművesség gyakorlása. Ma már azonban szinte mindenhol elfogadják a szabadkőműves szervezeteket annak ellenére, hogy számos mítosz és legenda kering körülöttük, és még mindig sokan vannak, akik a sátánizmushoz kötik őket.
Ahhoz, hogy ezeket a mítoszokat elcsendesítsék, a háromszázadik születésnapjához érkező, 250 ezer tagot számláló angol Egyesült Angol Nagypáholy (UGLE, az első angol nagypáholy utódja) kutatókat és történészeket engedett a sorai közé, hogy enyhítsen egy kicsit a legendákat éltető szigorú titoktartáson.
A 2012-ben kiadott Future of Freemasonry Report az első olyan független kutatás eredménye, amelyet szabadkőműves nagypáholyban végeztek, és a szabadkőművesség imidzsének javítása érdekében a társaságok tagjainak egymás közötti viszonyaira, a páholyok jótékonysági munkájára és a csoportok erkölcsi rendszerére fókuszál. A modern szabadkőművesség a nyilvánosság eszközével akarja eltüntetni a negatív sztereotípiákat –
ma már nem tartják titokban tagjaik névsorát sem, és számos weboldalon kommunikálnak a kívülállókkal.
De nem volt ez mindig így. Az Egyesült Királyságban korántsem szokatlan, hogy ilyesfajta csoportosulások létezzenek – a szigetországban minden érdeklődési körre van egy klub, amelynek tagjai rendszeresen összegyűlnek saját klubházukban, hogy megvitassák az éppen aktuális történéseket.
Valószínűleg a szabadkőművesség is ehhez hasonló: ugyanolyan értékrendet valló férfiak társasága. Eleinte különböző pubokban és kávéházakban gyülekeztek – ezek alapján is nevezték el páholyaikat. Volt például Lúdhoz és Rostélyhoz, Koronához, Kupához és Szőlőhöz, vagy az Almafához nevű társaság.
A századfordulótól az 1930-as évekig a szabadkőműves páholyok viszonylag nyíltan gyakorolták rituáléikat, ekkor azonban megérkezett Adolf Hitler, és vele az az elmélet, amely szerint
a szabadkőművesek a zsidókkal együtt szeretnék megkaparintani a világuralmat.
Nigel Brown, az UGLE főtitkára szerint a 30-as évektől a Führer 200 ezer szabadkőművest küldött koncentrációs táborokba, mert úgy gondolta, hogy titkos összeesküvést szőnek ellene. Ekkor indult meg az egyházi üldözéstől független, politikai okú bujdosás, és a Németország által megszállt államokban, majd később a Szovjetunió fennhatósága alá tartozó országokban jó ideig a titkolózás maradt a szabadkőművesek egyetlen eszköze a túléléshez.
A páholyokkal szembeni távolságtartás a politikai és vallási ellenzésen túl gazdag, mitikus szimbolikájában is kereshető. Bár a modern szabadkőművesség 1717-től létezik, a társaságnak
rengeteg különböző eredettörténete van,
amelyekre a mindennapokban használt, rejtélyes szimbólumaik is épülnek. Az egyik ilyen eredettörténet a középkori katedrálisokat építő, nagy tudású kőművesekhez vezeti vissza a társaság létrejöttét, akik évtizedek alatt tökéletesített technikájukat védve céhekbe tömörültek, amelyekbe igencsak nehéz volt bejutni – csakúgy, mint a jelenlegi szabadkőműves csoportokba.
A másik változat sokkal régebbre, Salamon templomának építőire vezeti vissza a szabadkőművesség eredetét, sőt sokszor Mózessel, az esszénusokkal, Eukleidész és Püthagorasz tanításaival, a misztériumvallásokkal, a zoroasztrizmussal vagy hasonló csoportokkal azonosítják őket. Néhány elképzelés szerint
szabadkőműves-elődök építették Noé bárkáját, Bábel tornyát és a piramisokat is.
Mindez egyébként attól függ, pontosan kiket tekintenek elődjüknek a mai páholyok – ezeket az eredettörténeteket lazábban felfogva ők választhatják ki, hogy mely nagy építőmesterek munkáját szeretnék folytatni, még akkor is, ha például az egyiptomi piramisépítőknek közük sem lehetett a szabadkőművességhez.
Ezekből a történetekből eredeztethető a sokszor összeesküvés-elméleteket szövő szimbólumrendszer is. A szabadkőműves épületekre jellemző a fekete-fehér padlórendszer, amely a pozitivitás és a negativitás örök küzdelmét, egymás kiegészítését jelképezi. A legtöbb szimbólum egyébként magához a kőműves mesterséghez kapcsolódik: a kalapács és a véső, a szögmérő, a vízszintező és a függőón, a vonalzó mind-mind plusz-jelentéstartalommal bírnak a páholyokban.
A szertartások során gyakran használnak lépcsőket, amelyek a Salamon templomához felvezető három, öt vagy hét lépcsőt jelképezik. Ehhez a templomhoz tartozik a szintén gyakran megjelenő két oszlop, a J (Jachin) és B (Boaz vagy Bohaz), a férfi és a női elemek megtestesítői. Az ábrázolásokon látható Lángoló Csillag rengeteg mindent jelképez, leggyakoribb értelmezései az egyesüléssel, egységgel kapcsolatosak. A legvitatottabb szimbólum a Mindent Látó Szem, amely azt mutatja, hogy
a kőműves minden egyes mozzanatát figyeli és vigyázza az Univerzum Nagy Építőmestere, azaz a szabadkőműves által választott vallás istene.
Gyakran – tévesen – úgy gondolják, hogy az amerikai dolláron, a piramis felett látható szem az Egyesült Államok szabadkőműves-pártiságát jelenti, holott maga a szimbólum számos vallási jelképben, így például a keresztény Szentháromságban is megjelenik.
A szabadkőművesek titoktartása és csendes működése miatt rengeteg olyan legenda is kering róluk, aminek semmiféle valóságalapja sincs. Közülük vannak enyhébbek, így például a titkos kézfogásról szóló mendemondák, amely alapján a szabadkőműves egy találkozásnál rögtön tudhatja a másikról, hogy ő is páholytag-e. Ezt a 2012-ben a Telegraphnak adott interjújában Nigel Brown tagadta, mint ahogyan azt is, hogy a szabadkőművesek feltűrt nadrágaljjal járnak – ez csupán egyszer, az egyik beavatási szertartáson történik meg. Sokan furcsállják még a több szertartáson megjelenő, nyakra húzott hurkot, de ez csupán a születéskor elvágott köldökzsinórt jelképezi, és nincs fenyegető jelentése.
Az ilyen ártalmatlan legendákon kívül akadnak azonban sokkal komolyabbak is – például az, hogy a szabadkőművesek, ha egyikük valamilyen ügyben bűnösnek minősül, nem vallanak egymás ellen még akkor sem, ha értékes információk birtokában vannak. Brown szerint ez egyáltalán nem igaz, sőt: a páholyokból viszonylag kis bűnnek számító vétségekért is kirúgás a „jutalom”, így például ha valaki gyorshajtásért pénzbírságot kap, megindul a vizsgálat, hogy valóban értékes tagja-e az illető a szervezetnek – ha nem, elbocsájtják.
A 2011-es norvégiai tömegmészárlásért felelős Anders Breivik a Szent Olaf Páholy tagja volt, ekkor ismét szárnyra kaptak a pletykák, hogy a szabadkőművesség alapjában véve ördögtől való csoportosulás – a nyolcvan ember haláláért felelős férfit természetesen rögtön kizárták a páholyból.
Bár a nácizmus korszaka elmúlt, a szabadkőművesek világuralomra törése még mindig napirendi pont az összeesküvés-elméleteket gyártók körében – ezúttal nem a zsidókkal karöltve, hanem egyedül szeretnék magukénak tudni a világhatalmat.
Többen úgy gondolják, hogy az űrkutatás területén tevékenykedők között is gyanúsan sok a szabadkőműves – Buzz Aldrin, a második ember a Holdon például valóban páholytag, de valószínűleg nem formált társasága nevében jogot kísérőnk birtoklására, mint ahogyan azt egyes körökben gondolják.
Ha már a zsidókkal nem, mostanában a többi titkos társasággal szokás egy lapon említeni a szabadkőműveseket – népszerű például az a felfogás, miszerint a páholyok az illuminátusokkal együttműködve próbálják meg uralmuk alá hajtani a világot. Sőt
léteznek szabadkőműves illuminátusok is,
akik együttes erővel azon dolgoznak, hogy bevezessék a nekik kedvező Új Világrendet. Él arról is egy elmélet, hogy a szabadkőművesek a cionistákkal együtt akarják kormányozni a földet, a Hamasz Palesztin Iszlám Ellenállási Mozgalom tagjai a mai napig így gondolkodnak, de mások még a Ku Klux Klánhoz is kötik a szabadkőművességet.
Az ő számlájukra írják többek között, hogy „megrendezték” a Holdra szállást, a 2001. szeptember 11-i támadásokat pedig a szabadkőműves numerológiához kötik. Vannak vadabb elképzelések is (igen, még ezeknél is durvábbak): létezik olyan elmélet, amely szerint
hüllőszerű emberi lények irányítják a szabadkőműves társadalmat, abból a célból, hogy átvegyék az uralmat a bolygó felett.
Az összeesküvés-teóriák száma végtelen, ami valószínűleg a szabadkőművesség titokzatosságából, a rejtélyes szimbólumrendszerből, a katolikus egyház ellenzéséből és a szabadkőművesek nagy számából ered.
Ennek ellenére a társaság célkitűzései között sem a világuralom, sem az emberek megtévesztése nem szerepel – sokkal inkább a hazaszeretet, a testvériség, a tisztesség és a jótékonyság jelenti a mozgatóerőt.
A szabadkőművesek manapság nyitottságukkal igyekeznek meggyőzni a nagyközönséget arról, hogy nem szeretnék leigázni a világot.
Ennek ellenére könnyen lehet, hogy számos, a világon vezető pozícióban ülő ember valóban páholytag, de korántsem azért, hogy szabadkőműves irányítás alá vonja a pénzügyi és politikai szektorokat, hanem sokkal inkább amiatt, mert ők is egyetértenek a szabadkőművesség alapvető értékeivel, és magukénak érzik ezt az ősi rendszert, ami nagyon rövid idő alatt lett nagyon népszerű szerte a világban.