November 13-án pénteken az egész világot megrázta a párizsi terrortámadás. Az automata fegyverekkel és robbanószerkezetekkel véghezvitt merényletek legkevesebb 120 embert megöltek, és rettegést hoztak emberek millióinak szívébe. Napokkal a tragédia után, a mély gyász közepette az egész világ azt találgatja, hogy hogyan történhetett mindez meg, mi vihet rá embereket arra, hogy alapvető életösztönüket is feladva tömeggyilkosságokat hajtsanak végre.
Pszichológusok, társadalomtudósok és más kutatók eddig is vizsgálták már, mi mehet végbe egy terrorista fejében.
A támadás a francia főváros három pontját vette célba: éttermet, koncerttermet és futballstadiont. Pontosan ezek azok a helyek, ahol egy átlag fiatal szívesen tölti a péntek estéjét. Ha a dolgok pszichológiai oldalát nézzük, Robert Ciottone klinikai szakpszichológus szerint a terroristák a világgal kapcsolatos tudásunkat és elvárásainkat akarják újraformálni azáltal, hogy erőszakosabbnál erőszakosabb merényleteket hajtanak végre.
A kormányzatok jelentősebb erőforrásokból gazdálkodhatnak, mint a velük szembenálló terrorszervezetek. Többek között emiatt is választanak elsősorban civil célpontokat a terroristák, az ilyen jellegű akcióktól nagyobb hasznot remélnek,
azt gondolják, „befektetésük” jobban megtérül.
A helyszínválasztás során sem a katonai vagy politikai jelentőség az elsődleges, hanem az, hogy a lakosság számára biztonságosnak tűnjön, ezért ne számítson egy lehetséges csapásra.
A célpontok kiválasztásánál a terroristák különösen figyelmet szentelnek annak, hogy ne csupán a félelem magvait ültessék el a népesség egy bizonyos csoportjában, de egyúttal hangsúlyozzák az általuk képviselt szervezet rátermettségét, és így további követőket gyűjtsenek.
Martha Crenshaw terrorizmuskutató „A terrorizmus logikája” című írásában arról értekezett, hogy a terrorszervezetek a terrorizmust eszközként használhatják, céljuk az ország destabilizálása, az állam kormányának látványos "megalázása" (vagyis annak bizonyítása, hogy alkalmatlan az állampolgárok védelmére). Ezzel hangsúlyozzák erejüket és elkötelezettségüket, ami nemcsak az új tagok toborzásában segíthet, de egyúttal fenntartja a már meglévő követők és támogatók lelkesedését és morálját.
A Risk Analysis című szakfolyóirat júniusban megjelent tanulmánya ugyanakkor kifejti, hogy a terroristák viselkedése nem mindig magyarázható racionálisan, gyakran a puszta „érzelmi és zsigeri ösztönök” vezérlik őket, és nem a gazdasági vagy fizikai kártétel maximalizálása.
A merénylőket sosem lehet teljesen konzekvensen gondolkodó személyiségekként beállítani,
aminek megvan a maga veszélye, hiszen amellett, hogy komoly hibákat véthetnek a döntéshozatal során, egyúttal kiszámíthatatlanná teszi őket.
A biztonsági elemzők tehát nehezen tudják megjósolni a szélsőségesek következő lépéseit. A kutatók megjegyzik, hogy a szenvedélyes, zsigeri reakciók arra ösztönzik a cselekvő személyt, hogy rendkívül rövidlátó legyen, a jutalom azonnali elérésére törekszik, figyelmen kívül hagyva az esetleges hátrányos hatásokat.
Köztudott, hogy a terroristák kollektívan elkötelezettek egy bizonyos szélsőséges ideológia iránt. Az elkövetők többnyire a fiatal férfiak közül kerülnek ki, ami az Evolutionary Psychology and Terrorism című könyv szerint viselkedésbiológiailag magyarázható.
Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a korai felnőttkorban a fiatal férfiak hajlamosabbak a kockázatvállalásra, emellett a tesztoszteronszintjük is magasabb.
Utóbbi jobban kiteszi őket annak, hogy viselkedésüket más, többnyire idősebb férfiak befolyásolják.
A könyv egyik szerzője, Jason Roach (Huddersfield Egyetem, Egyesült Királyság) szerint ezért van az, hogy az öngyilkos merényleteket rendszerint a fiatalabb férfiak követik el, az iránymutatás azonban idősebb társaiktól érkezik.
Hasonló következtetésekre jutott a Risk Analysis tanulmánya is: az öngyilkos merénylők törődésért és útmutatásért fordulnak az erősebb személyiséggel rendelkezőkhöz, és vágynak a különös brutalitással véghezvitt támadással járó figyelemre.
A terroristaakciók pszichológiai gyökereinek feltárása nem egyszerű feladat, a tudomány már jó ideje próbálkozik vele.
Az Aggression and Violent Behavior című szakfolyóirat 2007-es tanulmánya szerint
az extrémisták gondolkodása merev és leegyszerűsítő,
emocionális állapotukra pedig leginkább a csalódásoktól övezett szenvedély, a frusztráció, a félelem, harag, a gyűlölet és az undor jellemző.
A kutatók többféle tényezővel igyekeztek magyarázni a merénylők gondolkodását és pszichológiai állapotát: tanulási problémákkal, magánéleti kudarcokkal (például munkahely, házasság), vagy a szociális, gazdasági, politikai, kulturális, vallási helyzettel való elégedetlenséggel.
Persze jelen pillanatban nem létezik olyan tanulmány, ami teljes részletességében magyarázná, mi is folyik tulajdonképpen egy terrorista fejében. A tudomány azonban egyre közelebb jut az extrémisták pszichológiai és kognitív mintázatainak megértéséhez, ami nagy előrelépést jelentene a terrorizmus elleni harcban.
A cikk a Discovery News tudományos portál írása alapján készült.