Félmillió éve is irtottuk az elefántokat

őselefánt (Palaeoloxodon antiquus)
Őselefánt (Palaeoloxodon antiquus)
Vágólapra másolva!
500 000 éve is vadásztunk már elefántokra - a mai orvvadászokkal ellentétben azonban nem az agyaraik miatt, hanem a túlélésért öltük őket.
Vágólapra másolva!

Az acheuli kultúra

1,8 és 1,5 millió évvel ezelőtt a Homo erectus jelentős változásokon ment keresztül: először is, az agyának mérete és kapacitása jelentősen megnövekedett. Ekkor még elég kezdetleges módon készítette kőeszközeit: a köveket szilárdabb anyagú sziklákhoz pattintotta, ezzel éles, esetenként hegyes felületeket alkotva. Nem sokkal az agytérfogat növekedése után azonban elhagyta ezt a módszert, és a sokkal fejlettebb, úgynevezett acheuli metódus felé fordult. Az acheuli kultúra körte alakú vagy ovális kézi fejszéket, szakócákat készített - ezek az eszközök annyira kiszolgálták az ősemberek igényeit, hogy több mint egymillió évig szinte semmit sem változtattak a megmunkálás technikáján - sőt, az egész világon ezt a módszert használták, nem csupán kialakulásának helyszínén, Afrikában.

Több kutató úgy gondolja, hogy az agytérfogat lényeges növekedése és a fejlettebb kőeszközök megjelenése között van kapcsolat: az agykapacitás fenntartásához sokkal több energiára, több táplálékra volt szükség, ehhez pedig komolyabb felszerelés kellett.

Őselefánt (Palaeoloxodon antiquus) Forrás: Wikimedia Commons

Mamut- és elefántvadászat

A régészek általában mamut- és elefántcsontokkal együtt találnak rá az acheuli szerszámokra - egészen eddig azonban nem volt konkrét bizonyíték arra, hogy őseink valóban arra használták őket, hogy feldolgozzák a hatalmas emlősök húsát. Egy 2004-es ásatás leletei most segíthetnek rávilágítani a megoldásra.

Ran Barkai, a Tel Aviv-i Egyetem archeológiaprofesszora és csapata az izraeli Revadim városa melletti kőbányában végeztek ásatásokat, ahol rengeteg jó minőségű, 300-500 ezer éves kőeszközt találtak, méghozzá kecske-, gazella- es őzcsontok társaságában. Ezek mellett azonban a ma már kihalt erdei őselefánt (Palaeoloxodon antiquus) maradványai is ott feküdtek, acheuli fejszék társaságában. Kémiai vizsgálatok kimutatták, hogy a szerszámokon az elefánthoz tartozó zsírmaradványok találhatók.

Fejszék és szakócák

A csapat tökéletes replikákat is készített a szerszámokról, hogy pontosan meg tudják határozni, hogyan használták őket - kiderült, hogy a fejszék tökéletes multifunkciós eszközök voltak, amelyekkel csontot és inakat is tudtak vágni. A kisebb szerszámokkal valószínűleg a bundát, az izmokat és a zsírréteget választották el egymástól.

Ezek az eszközök tökéletes bizonyítékot nyújtanak arra, hogy az acheuli szerszámok kulcsszerepet játszottak abban, hogy az ősemberek húsfogyasztása megnőtt. "Ezek az eszközök több mint egymillió évig hozzásegítették az ősembereket ahhoz, hogy túléljenek" - mondta el Barkai a Live Science-nek. -"Tökéletesen megfeleltek az igényeiknek."

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!