A gyöngybagoly a tökéletes lopakodó

A bagoly nesztelen repülését a szárnytollazat sajátos struktúrája biztosítja

A nesztelen repülés koronázatlan királya a gyöngybagoly, ha lopakodásról van szó, nincs ellenfele. Minek köszönhető ez a páratlan "szuperképesség"?

Egy érdekes vizsgálat során arra szerettek volna fényt deríteni a szakemberek, hogy mely állat repül a leghalkabban. Három madarat versenyeztettek: egy galambot, egy sólymot és egy gyöngybaglyot. A szárnyasoknak szuperérzékeny mikrofonok felett kellett elsuhanniuk.

Bár az emberi fül számára elsőre nem tűnik annyira vészesnek, a galamb és sólyom szárnycsapásai jelentős zajt keltettek. A gyöngybagoly azonban szinte szellemként repült a hangrögzítő eszközök felett.

Mi a titok?

A gyöngybagoly legfőképp éjjel vadászik, amikor kevés vizuális információ áll rendelkezésére, így hang alapján határozza meg áldozata elhelyezkedését. Halk röpte elősegíti, hogy meghallja zsákmányállatai, a pockok surranását, és egyben csökkenti annak esélyét, hogy azok meghallják közeledtét. De miként képes nesztelenül lopakodni? A kérdést 2012-ben sikerült megválaszolnia a szakembereknek.

Gyöngybagoly Forrás: Wikimedia Commons

A titok nyitja a szárnyak nagyfokú íveltségében rejlik. Ezáltal minden egyes szárnycsapás nagyobb felhajtóerőt generál - a levegő áramlása ugyanis felgyorsul a hajlított szárny felső oldalán, így csökkentve a nyomást. A szárny pedig szinte magától emelkedik az alacsonyabb nyomás felé.

Az állat tehát képes kevés szárnycsapással, lassan repülni.

A tollak is különlegesek

A szárnyak tollvégei is különlegesen finom kidolgozásúak - csökkentve a repülés alatt esetlegesen keletkező hangos turbulenciát. Az egyes tollak közti súrlódás hangja is minimalizálódik selymes felületüknek köszönhetően. A bagoly egész testét emellett igen sűrű tollazat borítja, a baglyoknak több tolla van, mint bármely más, hasonló termetű madárnak. A puha, tömött tollazat pedig elnyeli a madarak repülés közben kiadott hangjait.