A rádiócsillagászok nem közvetlenül figyelték meg a masszív objektumot, a fekete lyuk gravitációs hatása alá került gázfelhő (neve CO-0.40-0.22) viselkedése vezette nyomra őket.
Ez hatékony módszere lehet az úgynevezett köztes tömegű fekete lyukak megfigyelésének.
A japán Nobeyama rádióteleszkóp megfigyelései alapján az objektum mindössze 200 fényévre van a Tejút centrumában található szupermasszív (nagyon nagy tömegű) fekete lyuktól, a „Saggitarius A-tól”.
A tudósok azt találták, hogy a „CO-0.40-0.22” felhő gázai változatos sebességgel kavarognak, vagyis valami komoly gravitációs hatással van rájuk. Az infravörös és röntgen-tartományban folytatott vizsgálatok kizárták a szupernóva-robbanás és más hasonló események lehetőségét.
Ehelyett a számítógépes modellek azt mutatták, hogy a „bűnös” nagy valószínűséggel egy közeli, nagyjából 100 ezer naptömegű fekete lyuk. Ezt a nagyságot a 4 millió naptömegű „Saggitarius A” ugyan jelentősen felülmúlja, mégis hatalmas, a megszokottnál jóval nagyobb kozmikus monstrumról beszélhetünk: egy köztes tömegű fekete lyukról.
A köztes tömegű fekete lyukak hiányzó láncszemek – vannak „kicsiny”, alig 8-10 naptömegű fekete lyukak, melyek egy nagyobb csillag megsemmisülése után jönnek létre és vannak a galaxisok centrumában helyet foglaló szupermasszív bestiák.
A fekete lyukak fejlődése azt feltételezi, hogy a kisebbek más fekete lyukak beolvasztásával és csillagközi anyagok bekebelezésével válnak hatalmassá, így léteznie kell egy köztes fázisnak, amikor éppen „közepes” méretűek: nem kicsik, de nem is túl nagyok.
Ilyeneket viszont idáig nem sikerült találni.
Egyes elméletek szerint galaxisunkban legalább 100 millió fekete lyuk létezik, ennek azonban csak a töredékére sikerült eddig ráakadni. A gázok mozgását figyelő rádióteleszkópok használatával elképzelhető, hogy a közeljövőben sok, eddig rejtve maradt fekete lyukat fognak felfedezni.