Ludivine, az alabamai vadászkutya egyszer csak becsatlakozott egy helyi futóversenybe, és teljesítette a félmaratoni távot – méghozzá nem is akárhogyan, hiszen kisebb kitérőkkel együtt is hetedik helyen ért be, első „női versenyzőként”.
Míg emberi léptékkel a félmaratoni táv lefutása nagy kihívás, egy edzésben lévő vadászkutyának korántsem legyűrhetetlen feladat, ahogy a mellékelt ábra is mutatja.
Talán nem meglepő, hogy a világ leggyorsabb kutyafajtája az agár – az agárversenyeken futtatott állatok sebessége akár a hetven kilométer per órát is elérheti. A különösen vékony kutyafajta könnyedén gyorsul, viszont kitartásban kevésbé erős. Érdekesség, hogy
a kutyák közötti gyorsasági versenyben éppen egy hazai fajta,
a vizsla áll a második helyen, amely 65 kilométer per órás sebességre is képes felgyorsulni.
Az alabamai versenyt futó kutya fajtája azonban véreb - a bajor véreb, amely vékonyabb, energikusabb, mint testesebb testvére, a hannoveri – csupán 22-23 kilogrammot nyom átlagosan. „A bajor vérebet elsősorban sebzett nagyvad felkutatására szokták vadászat esetén használni” – mondta el az Origónak dr. Buzgó József, a Magyar Véreb Egylet elnöke. Ez nagyvonalakban azt jelenti, hogy a vadászat során elejtett és megsebzett állatot a kutya megkeresi, az őt követő vadász pedig begyűjti. Ez
kisebb akadálypályát is jelenthet,
hiszen az ebnek gyakran árkon-bokron keresztül kell kutatnia a sebesült vadat.
Ha a szóban forgó meglőtt állat azonban nem pusztult el, és képes még menekülni, a véreb bekeményít, és hajszába kezd – itt indul az igazi fizikai igénybevétel. „A kutya hanggal hajt, tehát megállítja az állatot, és jelez a vadásznak, hogy hová kell mennie utána. A hajsza akár 6-8 kilométeres is lehet, attól függően, milyen hamar sikerül utolérni a vadat” – magyarázta az egylet elnöke.
Az MVE kutyái van, hogy évente 120 eredményes munkán is túl vannak – ez gyakran napi 2-3 elejtett vadat jelent, főleg szarvasvadászati szezonban, ami persze csak a legügyesebb példányokra jellemző, de mindenképpen lenyűgöző teljesítmény.
A véreb fajtájából adódóan tehát tökéletesen képes rövidebb távokat gyorsan lefutni, főleg, ha rendszeres testmozgást biztosít neki a gazdája. De mi a helyzet a hosszabb távokkal? „Én úgy gondolom, hogy
egy ügyes véreb egy maratont is képes lenne lefutni
– jegyezte meg dr. Buzgó József. A legfontosabb különbség a két eset között ugyanis az intenzitás: míg a hajsza közben rendkívül gyorsan kell futnia az állatnak, addig a hosszabb távokon az emberi tempóval megegyező futás nem olyan kimerítő számára.
Az egylet elnöke azt is megjegyezte, hogy vadászaik GPS segítségével mértek már 12 kilométeres hajszát is kutyánál – ami gyakorlatilag sprintet, és nem kényelmes futótempót jelent.
Ludivine tehát valószínűleg lazán vette az akadályokat, és mindenféle megerőltetés nélkül csaholta végig a távot – sőt, többet is futott, mint a félmaraton, a futók tanúsága szerint ugyanis
gyakran letért az útról nyulakat hajkurászni vagy más kutyákkal játszani.
Az eb érmet is kapott a teljesítményéért, és a résztvevők igazolták, hogy a rajttól a célig szinte teljesen a kiszemelt útvonalon haladt, így tényleg őt illeti meg az a bizonyos hetedik hely.