A megoldás első látásra extrém és nem túl kellemes – a veszélyeztetett ausztrál varánuszfélékkel (Varanus) kisebb testméretű, fiatalabb, ám kevésbé mérgező békákat etettek a szakemberek.
A módszer természetesen nem gyakorolt túlságosan pozitív hatást a hüllők közérzetére, de úgy tűnik hatékonynak bizonyult, az állatok ugyanis többet nem sóvárogtak toxikus békahús után. A „betanított” 16 gyík többsége még másfél évvel a kísérlet befejezése után is életben volt, míg a békakóstolón át nem esett példányok mind elpusztultak.
A gyors tanulási folyamat a kutatókat is meglepte, akik most azt tervezik, hogy még több állatot bevonnak a vizsgálatokba. Az eredményeket a Biology Letters című tudományos folyóiratban publikálták.
Ahogy az általában lenni szokott, az óriásvarangyok (Rhinella marina) nem terjedhettek volna el az ember közreműködése nélkül: kártevők ritkítása céljából hozták őket a legkisebb kontinensre még 1930-ban. A mérgező kétéltűek persze hamar elszaporodtak (már több mint 200 millióra rúghat a számuk) és ma több őshonos ausztrál állatra is veszélyt jelentenek.
Egyetlen óriásvarangy megkóstolása kevesebb mint 30 másodperc alatt képes végezni a ragadozóval. Sok gyík megszenvedte a veszélyes kétéltűek invázióját, a legnagyobb veszteséget azonban a sárgapettyes varánuszok (Varanus panoptes) populációja szenvedte el.