Biológusok korábban úgy gondolták, hogy a növény önkéntelen ereszti ki ezeket a bűzös gázokat – a New Scientist tudományos folyóiratban megjelent friss tanulmány szerint azonban a szemérmes mimóza (Mimosa pudica) gyökerei védekezésképp szánt szándékkal szellentenek rá arra, akit/amit fenyegetésnek éreznek.
A növény egyébként is különleges védekezési módszerhez folyamodik, ami sokkal látványosabb, de kevésbé kellemetlen, mint a „szellentés”: érintésre levelei villámgyorsan összehúzódnak, mintegy becsukódnak, így csökkentve a támadási felületet a potenciális ragadozók számára. Azzal már korábban is tisztában voltunk, hogy néhány mimózafaj képes bűzös gázokat eregetni, de még csak most derült ki, hogy a „szellentést” közvetlenül a fenyegető érintés váltja ki a növényekből.
A bűz egyébként különböző kénvegyületeknek köszönhető, ezeket ereszti ki a növény, ha veszélyben érzi magát. Úgy tűnik, ezek a vegyületek a gyökereken tárolódnak, és
kevesebb mint fél milliméter hosszú szőrszerű zsákocskákból kerülnek a levegőbe.
Már egy pár centi magas fiatal növény is képes igen kellemetlen bűzt kibocsájtani magából, még akkor is, ha steril körülmények között nevelik – ez arra enged következtetni, hogy nem külső baktériumok segítségével készülnek a büdös vegyületek, hanem a növény saját gyökereiben termeli ezeket.
A legfurcsább mégis az, hogy a növények láthatóan képesek különbséget tenni a különböző érintések között, és eldöntik, melyek azok, amelyekre bűzengedéssel reagálnak. Rabi Musah, az Albany-i Egyetem kutatója foglalkozott mélyrehatóbban a mimózafélék válaszreakciójával, és megállapította, hogy
az emberi ujj érintésére mindig bűzeregetés a válasz,
viszont a növények nem reagálnak az üvegre és a fémre. Egyelőre pontosan nem tudni, hogyan különböztetik meg ezeket egymástól.