A Cambridge-i Egyetem kutatói legkevesebb 27 emberi maradványt tártak fel, köztük nyolc nőt és hat gyermeket.
Tizenkét csontváz majdnem teljes egészben került elő, többségük viszont nem volt mentes a sérülésektől. Tíz testnél komoly testi traumák nyomait mutatták ki: a koponyát és az arccsontot nagy erejű ütés vagy rúgás érhette, ezen felül legalább öt áldozatnál olyan roncsolódásokat találtak, ami valamilyen távolsági fegyvertől származik.
Ezt tárgyi bizonyítékok is alátámasztják: két holttest testéből három tárgy is előkerült, ezek nyíl- vagy lándzsahegyek lehettek. Kettő közülük obszidiánból készült – a fekete vulkanikus kőzetből borotvaéles fegyvereket tudtak az őskori harcosok készíteni. Mivel az obszidián nagyon ritkán fordult elő a Turkana-tótól nyugatra, a támadók vélhetően nem „helyiek” lehettek.
A csontvázak arccal a földnek feküdtek, négyük olyan pozícióban, ami arra enged következtetni, hogy megkötözték őket. Az egyik meggyilkolt nő a terhesség késői szakaszában volt, testében a kutatók a magzat csontjait is felfedezték. A lemészároltak közül az elkövetők senkit nem temettek el.
A tótól nem messze fekvő Nataruk névvel illetett lelőhelyet 2012 óta ismerik a kutatók. Az itt talált csontok – radiokarbonos és más kormeghatározási módszerek alapján - 9500 – 10500 évesek lehetnek, tehát a holocén (jelenkor) kezdetéről származhatnak.
Ebben az időszakban a Turkana-tó környékén kedvező állapotok uralkodtak: mocsaras terület volt, terebélyes erdők szegélyezték és rengeteg ivóvíz és hal állt az emberek rendelkezésére. Mindezek miatt tekintélyes méretű emberi populáció népesítette be a vidéket. Cserépedény töredékek is előkerültek, így az összegyűjtött élelmiszert eltárolhatták az itt élők.
A kedvező körülmények persze más, ellenséges csoportok számára is csábítóak lehettek, ami természetszerűleg konfliktusokhoz vezetett. Elképzelhető, hogy ilyen összecsapás eredménye lehetett a nataruki mészárlás, melynek okait egyelőre csak találgatják.
Az egyik elmélet szerint a támadók értelemszerűen erőforrásokhoz – területhez, élelmiszerhez, esetleg nőhöz - akartak jutni. Egy másik teória viszont inkább két különböző csoport tragédiába torkolló találkozásának tulajdonítja a történteket.
A vadászó-gyűjtögető életmódot folytató csoportok későbbi összetűzései során gyakorinak számított a vesztes fél férfitagjainak leölése, valamint a nők, gyerekek elhurcolása. A nataruki eset annyiban egyedülálló, hogy az agresszorok úgy tűnik senkit sem kíméltek, nincsenek arra utaló jelek, hogy bárki megmenekülhetett volna.
Habár a felnőttek és gyerekek megölésének valódi okaira minden bizonnyal soha nem fognak válaszokat találni, a kutatók mégis értékesnek gondolják a feltárt földi maradványokat. Főként azért, mert a prehisztorikus (történelem előtti) vadászó-gyűjtögető közösségek konfliktusairól kevés a rendelkezésre álló lelet.
Pedig ha minél több ilyet sikerülne találni, akkor megérthetnénk, hogy a kisebb csoportok közötti összecsapások miként vezettek a későbbiekben a nagyobb volumenű háborúk, hadviselés kialakulásához, vélik a szakértők. Az eredmények a Nature magazin legfrissebb számában láttak napvilágot.