Az ember legközelebbi rokonait vizsgáló kutatástól a szakértők azt remélik, hogy általa ismereteket szereznek arról, hogyan alakulnak ki a különbségek az egyes emberek viselkedésében. Hogy miért ragadnak köveket az állatok, egyelőre nem tudni.
A lipcsei Max Planck Intézet evolúciós antropológiával foglalkozó kutatói szerint más eszközhasználó viselkedéssel szemben ez a magatartás független a táplálékkereséstől.
Hjalmar Kühl, az intézet munkatársa szerint lehetséges, hogy ez a csimpánzoknál ismert dobolás egyik változata. Minden csimpánzfajnál megfigyelhető, hogy kezükkel és lábukkal dobolnak a fák gyökerein. Ez a kommunikációt szolgálja, emellett a kifejlett hím állatok jellemző viselkedése - így akarják megmutatni, kik ők.
Feltűnő a hasonlóság a majmok által összehordott kőkupacok és az ember alkotta rituális helyszínek között
- vélte Kühl. Mindenesetre további vizsgálatokra van szükség, hogy megfejtsük a majmok viselkedését - tette hozzá a szakértő.
A fákhoz köveket hajigáló majmok viselkedését Libériában és Bissau-Guineában figyelték meg. Miután Nyugat-Afrikában négy helyszínen figyeltek meg feltűnő kőhalmokat, a kutatócsoportok kamerákat helyeztek el közelükben.
A Bissau-Guineában készített felvételek alapján a kutatók úgy vélik, bizonyos csimpánzok felelősek a fák mellett kialakított kőhalmokért, és rendszeresen "meglátogatják" ezeket a fákat. Az állatok felvesznek egy-egy követ a fa mellől vagy a fa üreges belsejéből, és hozzávágják a fatörzshöz egy messzire ható huhogó hang kíséretében - mondta el Ammie Kalan, az intézet kutatója.
Bár ezt a viselkedést többnyire felnőtt hímek végezték, a kamerák nőstényeket és fiatal állatokat is rögzítettek kőhajigálás közben.
Az eddig nem tapasztalt viselkedési mintát a Max Planck Intézet által 2010-ben indított Pánafrikai Program keretében filmezték le. A projekt keretében negyven helyszínen végeznek kutatásokat a szakemberek 2018-ig. Az eredményeket a Scientific Reports című szaklapban mutatták be.