Az, hogy a Hold egy Naprendszerbeli karambol következménye, nem új elmélet, hanem már egy jó ideje keringő teória: eszerint a Theia nevű égitest oldalba kapta a Földet, a keletkező törmelékből összeállt a Hold, majd a titokzatos objektum folytatta útját a világűrben.
A Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) új kutatása szerint viszont teljesen más lehetett a Theia végső sorsa, mint eddig hittük.
A kutatócsoport hét darab holdkőzetet vizsgált, majd vetett össze hat földi vulkáni kőzettel. Azt figyelték, milyen oxigénizotópokat tartalmaznak a kőzetek, azaz megszámolták az oxigénatomokban lévő protonokat és neutronokat. Ez azért lényeges, mert a naprendszerbeli égitestek kőzetanyagának egyedi ujjlenyomata van, ami az oxigén izotópjainak arányával azonosítható. Így nyomozhatjuk ki, honnan is származnak az adott kőzetek.
A természetben előforduló oxigén három stabil izotópból áll, ezek az 16O, 17O és 18O. Közülük a 16O a leggyakoribb. A földi oxigén 99,9 százaléka 16O, azaz nyolc protonból és nyolc neutronból áll, emellett nagyon kis arányban előfordul 17O és 18O is. Elsősorban utóbbi két izotóp arányából lehet következtetni a kőzet – vagy más összetevők – eredetére.
Ha a Theia az eddigi elmélet alapján folytatta volna útját, a Hold főleg a Theia anyagából állna, így a Föld és a Hold kőzeteinek oxigénizotóp-aránya eltérne. Az új eredmények szerint azonban nem ez a helyzet és a Theia valószínűleg frontálisan belerohant szülőbolygónkba, ami miatt útja is véget ért. A két égitest tehát tulajdonképpen „összeolvadt”, anyagaik keveredéséből pedig létrejött a Holdat felépítő kőzet.
A tudósok egyelőre nem tudnak sokat a Theiáról, a méretéről is csak tippelgetnek: egyesek szerint akkora lehetett, mint a Föld, mások inkább marsi méretűre becsülik. Az UCLA szakemberei úgy hiszik, a Theia növekedésben volt, és ha túléli a kozmikus katasztrófát, akkor bolygóvá válhatott volna. A tanulmányt a Science magazinban jelentették meg.