Innen ered a fűzfán fütyülő rézangyal

Rézangyal (ugyan nem fűzfán fütyül)

Kicsit szolidabb káromkodásnak számít, ha azt mondjuk, hogy "azt a fűzfán fütyülő rézangyalát", de kevesen tudják, pontosan honnan is ered a magyar nyelvnek ez a furcsa szófordulata.

Éppen attól függően, hol vagyunk az országban, az a bizonyos rézangyal fűzfán vagy rézfán is fütyülhet, egy azonban mindkét esetben biztos: ez az egyik legfurcsább mondás a magyar nyelvben, amit akkor használunk, ha valami miatt hirtelen begurulunk.

Rézangyal (ugyan nem fűzfán fütyül) Forrás: Flickr / Ray Sadler

A Nemzeti Geográfia weboldala szerint a szólás valószínűleg juhászoktól ered, akik rézből készült farkascsapdákkal védték a nyájukat, amelyeket a fűzfák ágaira erősítettek. Szelesebb időben a levegő átfütyülhetett a csapdák között, ami

valószínűleg felbosszantotta a juhászokat,

hiszen nem tudták megállapítani, a farkasok érkeztek-e meg, vagy csak a természet játszik játékot velük.

Az Óbudai Egyetem Geoinformatikai Intézetének egyik cikke szerint bakonyi orvvadászoktól is származhat a kifejezés, akik egyáltalán nem örültek, amikor egy hozzáértő erdész, Fuchs Antal került a területükre, hiszen nagyon megnehezítette a dolgukat. Bár ez a kép nem igazán magyarázza meg, honnan eredhet a rézangyal, aki a fűzfán fütyül, valószínűleg átvitt értelemben a közeledő erdészre utalhat, aki lehetetlenné tette, hogy a tilosban vadászók nyugodtan "dolgozhassanak".