Bochkor Gábor a napokban emlékezetes kijelentést tett, amire a média rögtön rá is ugrott: a Music FM műsorvezetője szerint azok a nők, akik házasságkötés után vagy hosszú kapcsolatban elhíznak,
nem érdemlik meg a párjukat,
mert "szarnak" az egyébként működőképes együttélésre. Bochkor Pierce Brosnan színészt hozta fel példának, akinek a felesége régen vékony volt, most pedig ducibb lett.
A kijelentés hallatán nők és férfiak ezrei szörnyülködtek, és védték a teltkarcsú hölgyeket minden oldalról. Persze akadtak olyanok is, akik mélyen egyetértettek Bochkor kijelentésével, vagy árnyalni próbálták (többek között a műsorvezető felesége, Várkonyi Andrea is). A nők és a kilók küzdelme azonban jóval több, mint hogy érdekli-e őket a kapcsolatuk és a párjuk, vagy sem.
Kezdhetnénk a cikket akár onnan is, hogy a világtörténelemben mindig más volt a szépségideál, és a 17. században, a rubensi időszakban például a teltkarcsúnak is csak jóindulattal nevezhető, betegesen elhízott hölgyeket tartották vonzónak, de valójában a kóros elhízásnak semmi köze nincs az éppen aktuális, nagybetűs NŐ-höz.
Az elhízás korántsem játék, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint 1980 óta a túlsúlyos emberek száma megduplázódott, és 2014-ben mintegy 1,9 milliárd súlyosan kövér ember élt a világon. Túlsúlyosnak és elhízottnak statisztikai értelemben azokat az embereket nevezzük, akiknek feleslege
már veszélyezteti az egészségi állapotukat,
– tehát érdemes a kövér jelző esetében megkülönböztetni azokat, akiknek apró, röcögő hurkácskáik vannak a derekuk körül, és azokat, akik érszűkületben és szívbetegségekben szenvednek a hatalmas feleslegük miatt.
A probléma globális méretű, olyannyira az, hogy sokkal több ember hal meg elhízás okozta betegségek következtében, mint alultápláltságban.
A súlyos elhízás rengeteg betegséget von maga után: szív- és érrendszeri betegségeket (a WHO adatai szerint 2012-ben ez volt a fő halálozási ok a világon), cukorbetegséget, mozgásszervi betegségeket, és
néhány rákfajta kialakulásának is előidézője lehet, például a mellráké és a vastagbélráké.
A testi rendellenességek mellett pedig mozgásszegény életmóddal kombinálva különböző lelki betegségeket is előidézhet, sőt kéz a kézben jár az anorexiával és a bulimiával is.
A túlsúlyosság leggyakrabban használt mérőszáma a BMI (body mass index, azaz testtömegindex), amely a magasságot és a súlyt méri össze egymással. Akkor mondhatjuk, hogy valaki egészséges testsúly környékén áll, ha a BMI-je 18,5 és 24,99 között mozog. Ez alatt alultápláltság, felette pedig túlsúlyosság jelentkezik.
A WHO a 25-ös BMI feletti emberek statisztikai adatainak összegyűjtésével kimutatta, hogy Magyarországon 2014-ben a felnőttek 59,6 százaléka volt túlsúlyos. Ez az arány férfiak esetében 66,6 százalék, nők esetében pedig 53,3 százalék volt. Az átlagos testtömegindex itthon még mindig a túlsúlyos kategóriába hajlik: a WHO 2014-es adatai alapján például nők esetében 25–27,4 között mozog.
Világviszonylatban a magyartól kicsit eltérő statisztikákat találhatunk: átlagosan a nők között nagyobb az elhízás gyakorisága, 39,6 százalék, míg a férfiaknál 38,5 százalék. Ez azt jelenti, hogy
az egész világon élő regisztrált nők 39,6 százaléka elhízottnak tekinthető
– ijesztő szám ahhoz képest, hogy mekkora a fejlődő országokban élő éhező népesség aránya.
A nőkről egyébként is sokkal elterjedtebb az a közhely, hogy életre-halálra vívják szélmalomharcukat a makacs kilókkal. Rájuk pozicionálják a legtöbb fogyasztótablettát, fogyasztóport, szaunaövet, csodaeszközt, aminek segítségével "hat nap alatt megjelenhetnek a kockák a hasukon".
Nem véletlen, hogy ekkora piaca van a nők lefogyasztásának – ennek a kulcsa nemcsak a női hiúságban, hanem a biológiában is keresendő.
Jól dokumentálható tény, hogy a férfiak könnyebben fogynak, és gyorsabban izmosodnak, mint a nők. Bosszantó, amikor – Bochkor Gábor példájánál maradva – egy pár két tagja egyszerre kezdi el az életmódváltást, és fog bele a több mozgás, egészségesebb étrend körforgásba, majd amíg a nő kínkeservesen lefarag egy-két centit a hasáról, a férfiról csak úgy olvadnak a kilók.
Ennek több olyan oka van, amivel sajnos a hölgyek nem tudnak mit kezdeni, ugyanis ezek több százezer év alatt, az emberi evolúció folyamán alakultak ki.
Paradox módon a nők általában kevesebb kalóriát fogyasztanak, mégis sokkal hamarabb tárolják a zsírt, mint a férfiak – átlagosan 6–11 százalékkal nagyobb a testzsírszázalékuk, mint a populáció tesztoszteronvezérelt felének.
Az Új-dél-walesi Egyetem (UNSW) egy 2009-es kutatása segített rávilágítani arra, hogy mindennek a női szexhormonhoz, azaz az ösztrogénhez van köze. Az ösztrogén, azaz a tüszőhormon a legfontosabb női nemi hormon, és bár
a nőkben és a férfiakban egyaránt jelen van, a nők sokkal nagyobb koncentrációban termelik.
Elősegíti a másodlagos női nemi jellegek fejlődését, mint a mellek, és szerepet játszik a méhnyálkahártya vastagodásában, valamint a menstruációs ciklus szabályozásában. A UNSW kutatása bebizonyította, hogy az ösztrogén hatására a nők szervezetében lassul az a folyamat, amely az elfogyasztott ételeket energiává alakítja át, így több zsír rakódik le – a tudósok szerint méghozzá azért, hogy alkalmassá tegye őket gyerekek kihordására.
A nőknek szükségük van erre a pluszzsírrétegre ahhoz, hogy termékenyek legyenek, komplikációk nélkül viseljék a terhesség kilenc hónapját, majd megfelelően tudják szoptatni a születendő utódot – írta le Anthony O'Sullivan, a UNSW egyetemi docense.
Az Obesity Reviews tudományos folyóiratban megjelent tanulmány azzal is foglalkozik, hogy ez az
evolúciós előnyt jelentő zsírraktározás
kiiktatja azt a jelenséget, hogy a nők mozgás közben több kalóriát égetnek el, mint a férfiak.
Ugyanezeket az eredményeket támasztotta alá egy sokkal frissebb kutatás az Aberdeeni, a Cambridge-i és a Michigani Egyetem kutatóitól, akik megállapították, hogy még a túlsúlyosságot szabályozó gyógyszerek sem hatnak ugyanúgy a nőkre és a férfiakra. A kutatók a POMC (proopiomelanokortin) peptidek működését figyelték, meg. Ezek az agyban termelődő hormonok, és az étvágy szabályozásában is szerepet játszanak (nem mellesleg a szexuális étvágyat is befolyásolják).
Az elhízott egereken végzett kísérletek során kiderült, hogy a Lorcaserin fogyást előidéző gyógyszer szedése a nőstények esetében csupán az étvágyat volt képes csökkenteni, míg
a hímeknél az energiaszintet és a fizikai aktivitást is befolyásolta.
Nem csoda hát, hogy a hím egerek sokkal hamarabb nyerték vissza egészséges súlyukat, mint a nőstények. A Molecular Metabolism tudományos folyóiratban megjelentetett kutatási eredmények akár a nem specifikus túlsúly elleni gyógyszerek kifejlesztésében is a kutatók segítségére lehetnek.
Bár a szépségideálok viszonylag gyakran változnak, a Psychology Today cikke szerint mégis az általános az, hogy a férfiak azokat a nőket tartják vonzónak, akik testsúlyának legalább 30 százalékát teszi ki a testzsírjuk – ez is legalább annyira az evolúció számlájára írható, mint az ösztrogénszint emelkedése vagy a nők természetesen magasabb zsírraktározása.
A férfiak átlagosan azokat a nőket kedvelik, akiknek csípőjük, fenekük és combjaik zsírosabbak, és ez sem véletlen: tudat alatt ugyanis azokat a potenciális anyákat keresik, akik a DHA omega-3 zsírsavakat hatékonyabban tudják raktározni. Ez egy olyan zsírsav, amely jó hatással van a szív- és érrendszerre, és csökkenti a szívbetegségek kialakulásának esélyét – sőt nagy szerepet játszik abban is, hogy
egy nő egészséges, megfelelő nagyságú aggyal rendelkező utódot hozzon a világra.
A Psychology Today cikke szerint ugyanis ez a férfiak számára ösztönösen megjelenő összekötő kapocs a zsírtárolás és az utódnemzés között – hiszen a bolygón egyetlen nőstény emlős tagja sem élvez előnyt akkor, ha van némi feleslege, csak az emberé. A cikk írói, Steven Gaulin, a Pittsburghi Egyetem antropológusa és Will Lassek, az egyetem adjunktusa párhuzamot vonnak azzal, hogy az emberi agy hatszor akkora, mint a többi emlősé átlagosan, és a szervezetünk hatszor annyi zsírt is tárol, mint az övék – ez pedig azzal áll összefüggésben, hogy a nagyobb agy felépítéséhez nagyobb zsírraktárra is szüksége van az anyának.
Persze szót kell ejtenünk arról is, hogy egy egyébként fitt és sportos, alacsonyabb testzsírszázalékkal rendelkező nő miért kezd el hízni a terhesség után, már jóval a baba megszületése után. A Utah-i Egyetem kutatói szerint mindezt az ősasszony gyűjtögető életmódjára vezethetjük vissza. Pár százezer évvel ezelőtt elengedhetetlen volt, hogy a bizonytalan élelemforrás mellett képes legyen egy nő annyi zsírt elraktározni, hogy szervezetének legyen miből anyatejet előállítania, hiszen az utód túlélése forgott kockán.
Innen ered, hogy a női szervezet még a szülés után is előszeretettel raktároz, hiába nincs szüksége extra kalóriákra a baba táplálásához.
Ezenkívül a szülés utáni első néhány hónap rendkívül stresszes időszak, ráadásul kevés alvással jár, ami így tökéletes együttes ahhoz, hogy
a test pánikszerűen raktározni kezdje a zsírokat.
Megnövekedett stressz hatására az agy olyan hormonkoktélt kezd kibocsátani, aminek segítségével felkészül az esetleges veszélyhelyzetre – ebben a mixben adrenalin, CRH és kortizol is található. Beindul a "küzdj vagy menekülj" ösztön, a vér a belső szervekből özönleni kezd a végtagokba, és rövid távon minden esetleges éhségérzet eltűnik.
Hosszabb távon azonban, amikor az adrenalin már eltűnik a szervezetből, a stresszhormonnak is nevezett kortizol még a helyén marad, és jeleket küld az agynak, hogy kezdjen el zsírt tárolni, azaz energiát felhalmozni. Ez szintén
az evolúciós fejlődésre és az ősemberekre vezethető vissza
– akkoriban az általános stresszhelyzetet egy-egy vadállat megjelenése vagy a rivális törzs előli menekülés jelentette, ami rengeteg energiát emésztett fel, így többet is kellett raktározni, mint egyébként.
A szülés utáni alváshiány – azon túl, hogy extra stresszfaktort jelent – befolyásolja a ghrelin és a leptin hormonok működését, amelyek többek között az étvágyért is felelnek. Bár közvetlenül ezek miatt a hormonok miatt hízni nem lehet, helytelen működésük miatt megnő az étvágy, így sokkal többet eszünk, ráadásul főként szénhidrátokat, hogy gyors energialökethez juttassuk a szervezetet.
Be is indul az ördögi kör: a stressz, az alváshiány, a rengeteg evés az energia pótlására, majd az ettől kajakómaként jelentkező álmosság, stressz, rosszkedv.
Egy nőnek tehát evolúciós okokból is sokkal nehezebb vékonynak és feszesnek maradnia, mint egy férfinak – nem jelenthető ki egyértelműen, hogy az a nő, aki elhagyja magát egy párkapcsolatban, nem is foglalkozik többé vele. A női elhízás
olyan sok faktorú történet, hogy szinte összefoglalni is lehetetlen
– nem beszéltünk még a különböző hízással járó betegségekről és az érzelmi evésről, depresszióról, falásrohamokról, különböző pszichés okokról.
Persze az sem megoldás, hogy széttesszük a kezünket, megvonjuk a vállunkat, és az evolúcióra fogjuk az elhízásból következő, egyre nagyobb globális problémává váló szív- és érrendszeri betegségeket. Az egyetlen biztos út a kóros túlsúly ellen az egészséges étrend és a mozgásban gazdag életmód.
Még hétfőn megszavaztattuk olvasóinkat a rádiós kijelentéséről. A szavazók 72%-a kedd délutánig nem adott igazat Bochkor Gábornak, vagyis szerintük, aki elhízik, az nem tesz nagy ívben a párkapcsolatára. Egyharmaduk viszont szimpatizált a rádiós műsorvezető álláspontjával, és osztja gondolatait. A beágyazott videóból kiderül, van, aki küzd a kilói ellen, mások viszont az egyéniségükhöz tartozóként tekintenek gömbölyded idomaikra.