Az az áltudományos legenda, amely szerint a cápák között sohasem fordul elő rákos megbetegedés, dr. William Lane „A cápák nem lesznek rákosak” című, 1992-ben kiadott könyve nyomán vált népszerű tévhitté.
A cápaporc-kivonat, mint rákot gyógyító készítmény iránt az 1990-es évektől megugrott kereslet következményeként, az Egyesült Államok atlanti és csendes-óceáni partvidékén két évtized alatt majdnem 80 százalékkal csökkent a cápapopuláció egyedszáma. A 2000-es évek elején,Garry K. Ostender és kutatócsoportja
rendkívül alapos elemzéssel 40 különböző tumor típust mutattak ki a cápák,
illetve a velük rokonságba álló porcos halak (Chondrichtyes) körén belül, bebizonyítva ezzel a „rákmentes cápák” teóriájának áltudományos jellegét.
Ostender kutatatásai egyértelművé tették, hogy a rák kialakulásának kockázata a cápák biológiájában is kódolva van, más magasabbrendű élőlényekéhez hasonlóan. A rák kialakulása a sejtek mutációs rátájának egyik lehetséges következménye, de ez az a mechanizmus, amely az evolúciós változások lehetőségét is biztosítja.
A rák egyáltalán nem ember-specifikus, hanem az egész állatvilágban előforduló jelenség,
és ez alól a cápák sem jelentenek kivételt.
Például a rákmentesnek hirdetett tasmán ördögnél is ugyanúgy előfordulhat ez a betegség, mint az elefántoknál. A fosszíliák tanúsága szerint már a dinoszauruszoknál is kimutatható az áttételes rákbetegség.
A cápaporc-kivonat, mint a rákot gyógyító készítmény legendája sokkal inkább a marketingnek, mintsem a klinikai tapasztalatoknak köszönhető.
Semmiféle egészségügyi statisztika nem támasztja alá azt, hogy a cápaporc-kivonat szedése megállítja, vagy visszafordítja az emberi szervezetben kialakult kóros sejtburjánzást. Ez az áltudományos elmélete sokkal nagyobb veszélyt jelent a cápákra nézve, mint a köztük valóban jóval ritkább tumoros megbetegedések.
A világtengeren éves átlagban mintegy 60-80 millió cápát fognak ki,
részben a távol-keleti konyha egyik értékes nyersanyagának számító cápauszony, másrészt pedig a kereskedelemben felhasznált cápaporc-kivonat alapanyagának beszerzése miatt.
Az elmúlt két évtizedben a természetvédelmi intézkedések ellenére sem sikerült számottevően visszaszorítani a kereskedelmi – nem egyszer illegális – cápahalászatot. A kíméletlen pusztítás miatt egyes, korábban közönségesnek tekinthető fajok, mint például a kékcápák (Prionace galuca) populációja radikálisan lecsökkent, és nem egy faj napjainkban már kihalás közeli állapotba került.
A cápák, mint a tengeri táplálékpiramis csúcsán elhelyezkedő ragadozók nagyon fontos szerepet töltenek be a rendkívül sérülékeny óceáni ökoszisztéma egyensúlyában. Mértéktelen pusztításuk nem segít a rákbetegeken, viszont állományuk megritkulása súlyos sérülést okoz a tengeri ökoszisztémának.